Gazdák Lapja, 1908. április (7. évfolyam, 14–17. szám)
1908-04-24 / 17. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA április 24. Nagy baj azonban, hogy gazdáink nagy része a gépek kezeléséhez nem ért s másrészről a tőke befektetéstől, hogy úgy mondjuk fázik. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület e bajon segitendő, a folyó év augusztus második felében Szatmáron az országos tűzoltó kongres- sussal egyidejűleg, a magyar gépgyárak bevonásával mezőgazdasági gépkiállítást rendez. E gépkiállítással az egyesület módot nyújt nemcsak a vármegye gazdaközönségének, de a tűzoltó kongresssus alkalmából megjelent idegeneknek is megismerkedni a különféle mező- gazdasági gépekkel és szakemberek előadása alapján azoknak rendszeres kezelését is elsajátítani. De nagy előnye a gépkiállításoknak másrészről az is, hogy teljesen tájékoztatják a gépek beszerzési módjáról, a beszerzés különféle megkönnyítéséről a gazdát, ki a szerzett ismeretek alapján belátja, hogy a gépekbe befektetett tőke nem holt tőke, s fináncirozása sem ütközik ma már oly nehézségekbe. Reményijük, hogy gazdaközönségünk valamint gépgyárosaink eme érdeküket közösen érintő kiállítás iránt a legmelegebben fognak érdeklődni s tömeges részvételükkel magának a kiállításnak is biztosítják sikerét. Méhészet. Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. (Folytatás). Kezdenek jobb napok derülni szuronyos háziállatkáinkra. A nap mindjobban erősbbődő, éltető melegével tűz le a földre s virággá pattantja nemrég is jól megázott földünk díszét, a növényzet milliárd bimbóját, ezer meg ezer gyümölcsfa fakadó termő rügyeit s nyílik meg méheink előtt is a munka évadja. Mennél inkább enyhül az idő s állandósul is ez, annál több virág nyújt himport és kelyhében nektárt. Munkára is pezsdül a méhsereg s pár nap múlva — ha kaptárunkba tekintünk — örvendező lélekkel tapasztalhatjuk, hogy bogaraink már a tél folyamán megpe- nészesedett lépeket foltozzák, tatarozzák, tehát már a hátsó keretek tisztításán fáradoznak, hogy legyen hova terjeszkednie a nagyobb arányokat öltő fiasitás folytán most már rohamosan fejlődő családnak. Ha sűrűn lepik méheink a hátsó kereteket, úgy tágítsuk a költőteret lépkészlettink növelése szempontjából akként, hogy a költőtér felső keretsorának két fiasitásos lépje közé egy egész műléppel fölszerelt keretet helyezünk. Méheink ugyanis a költőtérben űrt nem tűrnek s annál gyorsabban építik ki. Úgy, hogy akárhányszor tapasztalhatjuk, miszerint a rendszerint közepén még alig megkezdett építésű műlép sejtjeiben már fehérlenek a jó anya peteszáilcsái. Különös előszeretettel petézi be az anya a friss lépeket; talán mintegy tudja azt, hogy az ezek sejtjeiben létrekelt erősebb nemzedék könnyebben választja meg a fajfenntartás ösztön- szerű kötelességét. Mert az bizonyos, hogy mennél több kikelő méhnek szolgált bölcsőjéül egy sejt, térfogata mindinkább kisebbedik. Hisz minden egyes ifjú méh — úgynevezett — báb ingje a sejt falához tapadva visszamarad úgy, hogy még eltávolítani sem lehet. Tudva ezt, már a beteíeléskor ügyeljünk arra, hogy a kötőfészekbe lehetőleg friss, világos szinü lépek kerüljenek. Ne dobjuk el ám azért — egyébként ép — fekete lépjeinket sem. Helyezzük majd ezeket a méztérbe, sőt épen idevalók, mert erősebbek lévén, széttördelésök veszedelme nélkül könnyebben állanak ellen a pergetés alkalmával kifejlődő centrifugális erő behatásának. Szép sárga lépjeink jó része — épen, ha nem óvatosan és kellően végezzük, — a pergetés- nél összetörik. A kiépittetés rendeltetésével biró műlépeí pedig egyszerűen azon okból kell a fölső keretsorba helyeznünk, mert a melegebb levegő könnyebb lévén, a fölső térbe száll s csak itt találhatja meg népünk a fiasitás első létfeltételét — a melegséget, igen ! Méheink serege jobb phisikus, mint gazdáik akárhányja, mert mig valóban csakugyan kevés azok száma, kik eme követelményükkel számot vetnek, gondos megfigyelés áldozása árán tapasztalathoz jutnának s szem- lélve-okulva láthatnák azt, hogy a tavaszi friss fiasitás okszerű méhésznél a gazda szakszerű irányítása nélkül is mindig a fölső keretsorban kezdődik. Ezért emlitém a két héttel ezelőtt leközölt rovatomban figyelmeztetésként, hogy a fölös mézes kereteket szedjük el, legyen az anyának hova petéznie. De ha nem szedjük is el, tegyük ezeket az alsó keretsorba, az alsó kereteket pedig a fölsőbe. Még igy is jobban cselekszünk, mintha a meglevő állapofna „doice íár niente“ módjára nemcsak türői vagyunk, de szenvedői is leszünk. Beavatkozás nélkül csak arra kényszerítjük az anyát, hogy faj íentartási hajlamát az alsó keretsoron valósítsa meg, a mikor is beköszönt egy pár napi hideg, melyben elpusztul a fiasitás, mert az önmagukat is melengetni kényszerült méhek fölvonulnak a fölső keretsorra s a hidegben, táplálék nélkül ifjú méheink elhalnak. Ez pedig már nagy baj. Eltekintve attól, hogy e pusztulás a rettegett költés rothadás egész vidék összes méheseire végpusztulást hozható veszedelem csiráját is fölkeltheti: legjobb esetben is pár héttel veti vissza fejlődésében törzseinket. És ha ez épen a késői tavasz-, de hirtelen beállott meleg idők folytán az akácvirágzást megelőző pár heti időszakra esik, úgy leszüreteltünk az első főhordásban, mert nincs benne sok köszönni való. Apropos! jön a főhordás, az akácvirágzás, minden méhész várva-várt — nem hiában első — legkedvesebb mézszüretje; eredménye: minden mézIfúúm gazdaságba» nfilitszktctkR Credeit Üatelf-rostlK. les & herestisgiiszliio' gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmámegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és ért. Smelkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
