Gazdák Lapja, 1908. április (7. évfolyam, 14–17. szám)
1908-04-17 / 16. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA április 17 mény, a gazdaközönség rendelkezésére álló szakintézmények egész légiója, a mezőgazda- sági érdekeket védő törvények egész sorozata stb. stb. mind ennek a programmnak a szolgálatában áll s mind Darányi miniszterségéhez fűződik. S ha igy végig tekintünk az alkotások sorozatán, méltatni tudjuk ennek a 10 éves jubileumnak az egész ország gazdaközönsége körében megnyilvánult egyhangú lelkesedését a magyar agrár viszonyok fejlődésének históriájában korszakot alkotott 10 év nagynevű apostolával szemben. Női kézimunka és haziipar kiállítás Szatmáron. A Szatmármegyei Lorántffy Zsuzsánna Egyesület Szatmáron, a Pannónia tánctermében rendezett kiállítása úgy a helybeliek, mint a megyeiek érdeklődését lekötötte. A kiállítás mind a hat napja látogatottságnak örvendett, amihez nagyban hozzájárult az a szokatlan, de mindamellett vonzó ötlet, hogy a kiállítás délutánjain a rendező hölgyek teát szolgáltak fel és hangversenyekkel szórakoztatták a látogató közönséget. A kiállítás érdemi részét természetesen két szempontból bírálhatjuk el : szakszempontból és szórakoztató oldaláról. A szakszempontot ezúttal túl szigorúan keresni nem szabad, hisz tudjuk, hogy az egész kiállítás tulajdonképen csak hirtelenében összeállított keret a máramarosi iparfejlesztő bizottságnak a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által előkészített, s a kiállítás rendezőségének átadott húsvéti vásárához. Tulajdonképen női kézimunka vásár, ehhez későbbi keretül felvett női kézimunka kiállítás, végül nehány idegen házi ipari tanműhely kedvéért az utolsó napokban az általános házi iparra is kiterjesztett kiállítás. Épen ezért nem szabad szigorúan a kiállítás jellegét keresni benne. Hisz tudjuk, hogy egy kiállításhoz magasabb igények fűződnek. Annak egy bizonyos terület sajátosságát, termelését, haladását kell demonstrálni. A 1 fentebbiek magyarázzák meg, hogy itt sem Szatmár ^ város, sem a vármegye, sem egy vidék házi ipara j miért nincs feltüntetve. Találunk egy-egy csoportot Máramarosból, Pozsony megyéből, Udvarhely megyé- j bői stb., ellenben hiányzik a mi speciális házi iparunk: j hiányoznak a mi román falvaink, főként az Avas sző- J vöttesei, a Rényi /\rpád nagy vidéket foglalkoztató j vessző fóliásai, a misztótfalusi kosárfonó telep produktumai, az állami támogatással mintegy 10 év óta falvainkban tanított különböző háziipar termelvényei, az ugocsai iparfejlesztő bizottság munkái stb. stb., melyeknek olyan mérvű összehozását, hogy az legalább a közeli vidék házi iparát a valóságnak megfe- lelőleg, tanulságosan kidomborította volna, természetesen az idő rövidsége már nem engedte. Ellenben tagadhatatlan, hogy az a néhány kiválóbb csoport, mely az egész ország területéről a vásári jelleg révén a rövid idő dacára hirtelen összetoborozható volt, továbbá úgy a női kézimunka, mint a háziipar keretén kívül álló, diszül felhasznált festmények, asztalos bútorok, különösen pedig az összes tárgyak ízléses és tetszetős elhelyezése a látogatókra kellemes benyomást gyakorolt. Ennek a kellemes benyomásnak a hatása alatt konstatáljuk mi is, hogy a Pannóniái kiállítás fényesen sikerült, amit igazol az, hogy a helyiség állandóan látogatott, s ép ezzel az eredeti cél, a vásár-jelleg is el lett érve, hisz az eladások összege körülbelül az 1000 koronát megközelíti, amiből csak a máramarosi csoport 800 koronán felül árult. A biráló-bizottság folyó hó 15-én állapodott meg, s kiosztott 10 db az iparkamara által rendelkezésére bocsájtotí ezüst érmet, 340 korona pénzdijat és nagy számú oklevelet. Méhészet. Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. (Folytatás.) A rablást egy-két virgoncabb munkásméh kezdi meg s ha sikerült első portyázása, ismételt hadjáratát már csapatostól folytatja. Ingyen zsákmányával hazatérőjében nem képes eltitkolni örömét s ezt jelző — öreg méhészek előtt jól ismert — sajátszerti erősebb zümmögésével nemcsak saját családját fanatizálja a megkezdett rablás folytatására; de a szokatlan sürgésforgás, a delelés erős játéka, a főhordást jellemző és ismertető rajzási hangzaja szomszédtörzsekben is hasonló vágyat kelt: melynek vége nemcsak az először megtámadott törzs, de az egész méhes elpusztulása is lehet. Előidézi még a rablást az, is, ha méhesünk közelében mézet csurgatunk el. Óvakodjunk ettől, mert nem remélt időben és helyen nyert préda után a család rendesen előjátékban tör ki. Nyugtalanítja ezáltal saját családját és a szomszédtörzseket s ingerli mesterségesen igy méheinket a rablásra. Ne tűrjünk gyenge és anyátlan családokat. A gyenge törzseket mézzel fiasitással mindig segélyeznünk kell s okoz több kikerülhető fölösleges munkát mint méhesünk összes erős törzse sem. Amellett épen azért, mert gyönge, támadóival szemben nem képes felvenni eredményesen a védelmi harcot. Az anyátlan törzsek pedig árvaságuk tudatában létkedvüket veszítik el s megcsökkent energiájuk akárhányszor teljes pusztulásuk végét jelenti. Még kisebb baj ilyenkor az, ha a támadókkal megbarátkozva, ezek lakóhelyével cserélik fel megrakodottan ősi otthonukat. Legyünk azonban ilyenkor résen! S a nap azon szakában, midőn legkevesebb nép van a kaptárban, zárjuk el a röplyukat; másnap kora reggel pedig, még a hűvösön jlütfUti gazdaságban nilipzlicteileti gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-íéle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmármegyei Masági Egyesület Fogyasztási és írt. Szövetkezete Szatmártt, Verböci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
