Gazdák Lapja, 1908. március (7. évfolyam, 10–13. szám)
1908-03-20 / 12. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA március 20. mely egyszerű földműves gazdáinkat az eke szarvánál tovább haladó gondolkozásra nem készteti, de űzi foglalkozását, mint elődjei már századok óta — megszokásból, mintegy kegyeletsértésnek tekintvén, ha gazdálkodása irányát a culturális és föltétien assimilá- ciót igénylő követelményeknek megfelelően változtatná. Kishitűség . . . kiskorúság . . . nagy visszamaradottság ! Megállani pedig egy ponton egyenlő a visszaeséssel, mert hisz „az idő halad, a karaván marad“ és nem marad, de halad az idővel együtt az, ki a kor szetlemét átértve, a kenyérharc mindinkább fokozódó nehézségének — sokszor kényszerült — elismerésétől áthatva, testi és szellemi ereje teljességét dobja e létküzdelembe — az érvényesülésért, a boldogulásért. Nem: Ne álljunk meg az eke szarvánál, vagy legalább is csak addig pihenjünk itt, mig egy gondolat-futtatást rendezünk, melynek eredménye legyen egy lelkesítő szózat az aluvó akaraterőhöz: „munkára fel !“ . . . Nem él ma még egy gazdánk sem nehéz időt, a ki testi és szellemi ereje mérhetetlen gazdaságának tudatában van s a ki ezen kincsét céltudatosan és okosan aknázza ki. Bizonyos, hogy ezen tudáshoz megfelelő fokú előképzettség szükséges. A kinek ezek elsajátításához az iskolában nem volt alkalma, van egy jobb : az életé. Gyakorlatilag szemléltető előadása mellett ennek is ott vannak tankönyvei: szakegyesületi szakkönyvei s olcsón megszerezhető szaklapjai. Könnyen pótolhatja a kis iskolázás hiányát az, a ki — akarja. Megtanítják pedig ezek arra, hogy hiába hű a fiú, hűtlen lett hozzá az anya-föld. Változtak az idők. Mintha szivét vesztette volna föld-anyánk, nem hatja meg annyi sok jó munkás véres verejtéke sem. Hiába sóvárog a gazda annyi rósz után egy jó esztendőre: álmok füstjébe száll újabb reménye is. Hjah! ez az egy anya az, ki elődökre nem hivatkozik, ki nemzedékében nem nyithatja meg önmagát, de viszont a valóságos mathuzsálemi kort is messze haladó idők alatt léterejét emészti föl az enyészetet legyőzni szándékolt meddő küzdelmében. S a jó gazda mesterségesen — injectióval — siet a nagy beteg segítségére ... és a beteg nemcsak pillanatra javul, de uj életre kél s ifjú erővel büszkén ölti magára tavasz bimbójának, a nyár flórájának — még soha nem látott s gazdag gyümölcsö- zést ígérő — díszes köntösét. Igen! Földünk annyi évszázad óta folyton egynemű növénytermelés mellett kiélte magát. Meg kell változtatnunk a termelési irányt s ne sajnáljuk bőkezűen elpazarolt erejét mesterséges, műtrágyákkal pótolni. Mért nem próbálkozunk meg a gyógy- és egyéb kereskedelmi növények termesztésével ? Mennyi piacunk volna ezek elhelyezésére! S ezek tenyésztésére mintegy praedestinálva van hazánk. Amúgy immel- ámmal kaimár ígérte s adta cukorfütyülőkért, iskolás gyermekek gyűjtik össze vadon tenyésző szik-pemete s egyéb gyógyfüveinket s ezek exportjáért még Így is mily tekintélyes összeg folyik be hozzánk : hátha még szakszerűen termelnők és szövetkeznénk értékesítésére?! De hát már az is igaz, hogy a magyar gazda közvetitő — zsidó — nélkül nem is tud túladni terményén. Ő csak közvetett utat, közvetlen módot az értékesítésre nem ismer . . . sajnos! Ott van az állattenyésztés óriási jelentőségű nagy kérdése; baromfi tenyésztésünk, tojás termelésünk. A cselekvésre, a szaktudás kifejtésére megannyi alkalom. E kenyérharc csak annál folyik le simán és az egyedre eredményesen, a ki bekapcsolja mezőgazda- sági — földművelési — főfoglalkozásában azon mellék munkákat, melyek részint egyébként nem értékesíthető mellék termények által, részint, mert oly időre is nyújtanak foglalkoztatási alkalmat, mikor a gazda vagy csak kis részben, vagy egyáltalán nincs akadályozva egyéb munkájában: újabb és igen tisztességes jövedelmi forrásnak veti meg alapját. Ez többi közt a méhészkedés. De mert épen ezt vajmi kevés helyen láttam, tettem föl én a kérdést, hogy mért nem méhészkedünk — is ?! (Folyt, köv.) Vértetü elleni védekezés. Mikor igy tél végén (ha korábban elmulasztottuk) szétnézünk a lankán vagy házi gyümölcsös kertünkben, nem éppen lehetetlen, hogy találunk olyan almafát, de szilva vagy körtefát is, meiynek ágain lefelé csüngő fehér gyapjas váladékok láthatók. E váladékok alatt apró, barnaszinü rovarok tanyáznak és a fa nedvét szivogatják. Ha nehány ily gyapjas váladékot papiroson szétnyomunk, piros vérfolt marad hátra, ezért nevezik ezen rovart vértetünek. A vértetü nem csak az ágakra telepedik le, hanem a fa derekán, annak eső, széltől és naptól védett oldalán, még pedig sokkal nagyobb számmal, mint a vékonyabb ágakon, kivált a hol fagyfoltokat, törést, vagy vágássebeket talál. E helyeken százával megtelepedve és a fa életnedvét szivogatva, repedést, dudorodást, forradást, szóval csúnya sebeket okoznak. E rovarok a múlt század második felében Bajorországban s a Felső-Rajna vidékein nagyon el voltak terjedve, úgy hogy egész gyümölcsös kertek pusztultak miattuk, mig az irtó szert a németek ki nem találták ellenük. Valószínűleg onnan terjedtek el hazánkban fertőzött oltványok, vagy inkább oltógalyak révén. Néhány év előtt állítólag a keszthelyi minta gazdaság kertjében is előfordult a vértetü. E sorok írója nehány év előtt nem megbízható kézből kapott egy jókora nagy almacsemetét, a mely megfo- gamzott és szépen meg is lombosodott, de virágot évek múlva sem akart hozni; a vékonyabb ágakon fehér gyapjas váladékok voltak láthatók, vagy olyanok voltak, mintha futótűz lángja megégette volna, mig a törzsön több helyütt dudorodások támadtak. Már éppen ki akartam vágni a fát; hanem kíváncsiságból két darab ágcsonkot papírba burkolva felküldtem a budapesti rovartani állomásnak megvizsgálás és értesítés végett. Ezután a fa törzsön lévő dudorodásokat kivágtam, melyek alatt a barna apró szárnyatlan bogárkák rengeteg számmal a fa nedvét szivogatva éltek. Ezeket a törmelékkel együtt papírra szedve tüzbe vetettem; a sebhelyeket azután sorban bemeszeltem petroleumos emulziv és szappanos vízből álló folyadékkal, melyet előbb ötször annyi vízzel hígítottam ; végül a csúnya sebhelyeket közönséges fekete kátránynyal betömtem, melyet elébb nyilt tűzön melegítve Szabadalmazott •uj • m (Venyige) sztcsliailágó, meytekintkető s aegmrezkotö a Szalmám. Gaz mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésségü s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kotáes Mihály szabadalma Érailiályfalraa Fogyaszt, és Értékesítő Siövetsieíéaél Sutáim, fagy annak braely fióktelepénél 55 koma árban
