Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-21 / 8. szám
február 21. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. túltengés és ebből természetszerűleg, folyó fentebb vázolt kereskedői geniálitás ily irányban csakis Magyarországon és a keleti országok egy némelyikében nyilvánul meg, mig a hivatkozott Angliában az ily fogalmak teljesen ismeretlenek, aminek ismét természetes következménye, hogy ott, miután a kereskedelemben az első alapfeltétel a tisztesség és megbízhatóság, nemcsak nem lealázó a kereskedelmi pálya, de bizonyos tiszteletteljes Nymbus is veszi körül, amely lehetővé teszi, hogy az ország vezér férfiai e körbe akár belépnek, akár ebből kiválnak: úgy egyéni, mint családi tisztességük és jó hírnevük teljesen rendületlenül és intakte marad. De hát hol vagyunk mi ettől ? Pedig első sorban maga az önömnagukra tartó s a tisztességes utón járó kereskedőinknek állana, saját jó hírnevük megőrzése tekintetéből is kiküszöbölni a kereskedelem tisztességének ártó proselytákat s megtisztítani azon tért, mely szeméttel van bemocskolva, mert ezzel nemcsak önönmagukat magasztalnák fel, de egyúttal a hazának s az ország jó hírnevének is szolgálatot tennének, s előmozdítanák lehetőségét annak, hogy az eddig távoltartott, de talán hivatott egyéb egyének is, minden aggodalom nélkül reá léphetnének. Nem kell azt hinni, hogy a magyar intelligens osztály be ne látná a kereskedelem fontosságát, mert vaknak kellene lenni ki nem látja be, hogy Német-, Franciaország, Bellgium stb. csupán a kereskedelemnek köszönhetik óriási fellendülésüket, addig azonban, mig ez országokból — az onnét hitelezett vagy behozott árukkal együtt — a kereskedelem szolidsága is be nem hozatik, mig maga a társadalom s az állam is hozzá nem járul ahhoz, hogy a szolidság mellett a morális alap is megteremtessék : addig bizon aligha számíthatunk arra, hogy az úgynevezett „Gentry“ is e térre lépjen, de arra se számítsunk ám, hogy a magyar kereskedelmi társadalmat úgy be, mint kifelé kalap levéve, tiszteletteljesen üdvözöljék. Reformáljunk tehát minden irányban, lépjenek első sorban nagyjaink, a hitbizományok, a papi uradalmak, a nagybirtokosok sorompóba, térjenek át az eddigi conservativismusból a tettek mezejére, alakítsanak a bankok helyett gyárakat, teremtsenek gyáripart, ekkor magukhoz vonják az úri osztály gyermekeit, fellendítik a kereskedelmet s egy uj, azon alapot fogják megteremteni, amelyen az úri osztály gyermekei is szívesen fognak oly épületet emelni, amely a tiszteséges piunka, a jólét és hazafi- ság templomaként fog a sivatagból kiemelkedni. Htsslicttg. Értekezlei a cukorrépa termelése tárgyában. Szatmárvármegyében a cukorrépa termelésének fontossága nem uj kérdés. Évtizeddel előbb már belátták a gazdák ennek a termelési ágnak nélkülözhet- lenségét, s már abban az időben cukorgyár felállítása érdekében is indult meg mozgalom. Felesleges arról beszélni, hogy az ily mozgalmat nem a gyár alapításán indokolt kezdeni, hanem a termelés bevezetésén, feltéve, ha még kevésbbé előnyös értékesítésre is alkalom kínálkozik. Mint tudjuk a szerencsi cukorgyár a beváltás körül életbe léptetett előnyei tették tehát e kérdést újból aktuálisé, s ebből a célból kívánt a Szatmárme- gyei Gazdasági Egyesület módot nyújtani arra, hogy együttes értekezlet alkalmával tárgyaltassék e kérdés s legyenek tisztába hozhatók a gyár feltételei s annak előnyei. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület ennélfogva f. hó 19-én d. e. 11 órára tűzte ki egy ily értekezlet idejét, melyen a gyár képviseletében Holtzer Kálmán felügyelő is jelen volt. A gazdák köréből sajnos oly kevesen jelentek meg, hogy e körülmény élénken illusztrálja gazdáink indolenciáját. Jelen voltak ugyanis dr. Keresztszeghy Lajos mint az egylet alelnöke, Poszvék Nándor, mint az egylet titkára, továbbá Bozsi Károly, Helmeczy József, Horváth János, berencei Kovács Miklós, Kölcsey Antal, Pethő György, Spóner János, Szilágyi Tréger Albert, Vass Sándor földbirtokosok. Miután az elnök megnyitotta az ülést s jelezte annak célját, Holtzer Kálmán, a szerencsi cukorgyár felügyelője részletesen kifejtette a termelés előnyeit s a gyár szerződési feltételeit. Ismertette, hogy' a mai viszonyok mellett a midőn a szerencsi gyár újabban az eddigi P60 K. helyett mázsánkint 2 korona alapárt fizet, lehetővé vált, hogy a gyártól messzebb eső vidékek is foglalkozzanak cukorrépa termeléssel, természetesen a minőségileg megfelelő területeket értve, ami pedig vármegyénkben sok van. A répa vasúti fuvarja pl. Szatmártól Szerencsre 35 fillér métermázsánként, amit tehát le kell számítanunk a beváltási ösz- szegből, vagyis Szatmáron fizet a gyár tisztán 1 K 65 fillért, 10 holdon felüli termelésnél a szelet megváltás értékét s 50 holdon felüli termelésnél még külön a cukor tartalom többlet praemiumát. Természetesen a gazdának még mindig lényegesen számot tesz a visszamaradó répafő és levél is. Az természetes, hogy vasúttól távoli, sőt épen rósz úttal rendelkezőkre a termelés kevesebb előnynyel jár, mig ellenben a vasúthoz közeli földek a felajánlott beváltási árak mellett már szépen hasznosíthatók. A megmunkálást is nagyban megkönnyítik az űjabb rendszerű eszközök, valamint az igénybe vehető felvidéki munkások. Szaktlaiinazott » *uj meiy egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül „ _ _ fontos, Kotáes Mihály szabadalma EmihályfalaTM ^egtfkiníhelő s negszerezhető a Szalmára. 6azd. Egyesilet Fogyaszt, él Értékesítő Szöretazeténél Szalmáról, ragy annak brmrly fióktelepénél SS korona árkai
