Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-21 / 8. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA február 21. Valjuk meg azonban, hogy Magyarország nem Anglia, s tulajdonképpen a világ ma még magyar kereskedelmet — annál inkább magyar kereskedőt nem ismer! és hogy miért nem? annak egyszerű oka nem a reá termettség hiányában, mint inkább az elmúlt századok örökös harci küzdelmeiben és szerencsétlen elzártságunkban, végre bizonyos nevelési rendszerünkben keresendő. Magyarország egy évezreden keresztül csupán harcosokból majd utóbb földmivelőkből állott, kiknek évszázadokon keresztül termelése is alig haladta meg az országos szükségletet, tehát termény kivitele alig, jószág kivitele pedig a legcsekélyebb volt, — egyéb szükségletet pedig az idegenből bejött kereskedők elégítettek ki. Ily keserves viszonyok közt nemcsak hogy a kereskedelemre gondolhatott volna, de tudjuk, hogy különösen Mátyás óta maga a köz- művelődés sőt a vallás is hanyatlóban volt. A kereskedelemnek létfeltétele: a béke és a consolidált viszony nálunk hiányzott, mihez hozzá járult a magyar ember bizonyos büszkesége, mely minden nyerészkedési üzlettől bizonyos aversióval fordult el, azt egyéni méltóságával összeegyezhetőnek nem tartotta s igy akarva nem akarva közre működött, hogy azon mozgó kereskedelem is, mely az országban űzetett a velenceiektől, a görögök, majd az örmények és zsidók kezébe vándoroljon át, kik ezt annál készségesebben karolhatták fel, mert nekik a „haza“ fogalma idegen volt s annak véres harcaiban részt nem vettek. Hogy azután ezeknek kezében a kereskedelem mivé fajult? elég reá mutatnunk arra, amit a tisztességes kereskedő maga is „tiszte- tességtelen verseny“ néven nevez meg. Tekintsük a dolgot úgy amint valóban áll! A mai úgynevezett kereskedelem legnagyobb részben nem nyugszik sem szolid, sem reális és még kevésbé morális alapon, s épp azért tisztelettel adózunk a kivételnek. Hogy az alap nem szolid, kitűnik abból, hogy az üzletek alapítása hitelen alapszik, — vagyis a kereskedő alig fektet bele saját vagyonából, hanem az üzletet idegenektől vett s hitelbe adott cikkekkel kezdi és folytatja, amelyen igyekszik óriási nyereséggel túl adni sigy célja nem annyira a kereslet kielégítése, mint a hirtelen meggazdagodás, a mely cél elérésére a publikumot egyszerűen médiumnak tekinti. S miután saját vagyonából alig fektet valamit az üzletbe, úgy a rizikó is csak nagyon csekély mértékbe érinti, hitelét legnagyobb mértékben kimeríti s érvényesitni törekszik, tudva, hogy amint hitele kimerül, vagy megszűnik, ezzel együtt vége van a kereskedelemnek s már másnap megváltozik a czég s más lett az üzlet- tulajdonos, vagyis az üzlet gazdát cserélt. E jelenség nálunk már annyira megszokott valami, hogy a kereskedelmi körökbe szinte természetesnek találják. Ez igazolja legjobban, hogy az üzlet nem nyugodott reális alapon. Legerősebb kritikát érdemli meg azonban azon szomorú tény, hogy a fogyasztó közönség bizalma azon alap, melyre a kereskedő nyerészkedés céljából támaszkodik. Midőn a közönség, vagy valamely hitelező, valamelyik kereskedővel üzleti összeköttetésbe lép : úgy az áru, mint személyi tekintetben a kereskedőhöz bizalommal közeledik, vagyis más szóval bízik becsületébe és tisztességébe. Az eredménye ezen bizalomnak a legtöbb esetben az, hogy a vevő később reá jön, hogy az áru nem felel meg a minőségnek, a hitelező pedig sajnosán tapasztalja, hogy nemcsak bizalmát, de pénzét vagy hitelezett áru- cikkjeit is elvesztette, s igy velük rút visszaélés történt. Ezt általánosságban jegyzem meg, mert hát lehetetlen volna mindazon fogásokat és árnyalatokat felsorolni, amely minden időben a részleteknél jelentkezik, mely a közönség kizsákmányolásában nyilvánul meg ugyan, de amit az illető kereskedő „jó üzletnek“ nevez, nem törődve azzal, hogy az a kereskedelmi moralitást teljesen megsemmisíti. Mig tehát a kereskedelem ily kezekben van s ily téren mozog: csak természetesnek találhatja mindenki, hogy a magyar intelligens osztály gyermekei, a kiknek családi tradíciójuk mellett más erkölcsi fogalmaik s erős morális alapon nyugvó felfogásaik vannak: e térről a I már mondott tisztességtelen verseny folytán ha- I tározottan leszorítva vannak. Sajnos! be kell vallanunk, hogy az üzleti Minta gazdaságban «itynizMifln m3ÄTÄB gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatniáriaegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és űrt. Saövftkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárheiyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
