Gazdák Lapja, 1907. december (6. évfolyam, 49–52. szám)

1907-12-27 / 52. szám

KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A szatmármegyei gazd. egyesület-, a szatmármegyeí ló vers. egylet-, a szatmármegyei AGARÁSZ EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRM. SZÖVETK. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQ-Í ELEMIK MINDEM PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, valamint a Szatmár­megyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Közlemények csak a forrás megnevezése mellett vehetők át. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci-utca 5. sz. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a meg­rendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. Vajúdás. Többször hangoztattam már, hogy a ma­gyar gazda-közönség őseinek minden erényét j levetkőzte s csupán az apathikus tétlenséget tartotta meg örökségül, amelyet aztán annyira kifejlesztett, hogy ma már nincs az az életbe vágó kérdés, a mely képes volna ebből ki­zökkenteni. Sajnos, hogy ez sem nem frázis, sem nem ráfogás, hanem oly megdöbbentő való­ság, mely a józan gondolkozót vagy az őrü­let, vagy a kétségbeesés végpontjához terelheti. Avagy nem volt-e eddig is száz és száz oly létérdeket érintő kérdés, a mely a magyar gazda-társadalom küzdtérre való felállását tette szükségessé, s nincs e előttünk két oly kérdés, melynek megoldása közvetlenül a gazdát, köz­vetve pedig az egész magyar nemzetet oly mértékben érinti, mely nemcsak az existenciát, de magát a nemzeti létet is fenyegeti! Azonban amint nem tettünk létérdekein­kért eddig semmit, úgy nem fogunk tenni ezu­tán sémi A négyszáz esztendős álom és tét­lenség annyira ránehezedett agyunk és szeme­inkre, hogy ennek bóditó hatása alul mene­külni nem tudunk! Íme az önálló magyar bank és a külön vámterület kérdése, mindkettő köz- és nemzet­gazdaságunk fő és életet szabályozó Literét ké­pezi. S csak közei jövőben kell intézkednünk mindkettő felett, s mégis hol állunk ? Szóval és vezércikkekben, zöld és fehér asztalnál erősen deciamálunk, hogy igy, hogy amúgy megfenyegetjük a világot, verjük mel­lünket ősi szokás szerint, reszkess Bizánc, mert mi hatalmas nemzet — és kérlelhetlenek ; vagyunk! De hát jó Bizánc nem fog r^s'ketr.: sőt a vége az, hogy kinevetnek sokkal kisebb nemzetek bennünket, a mely ellen még csak nem is szólhatunk, mert tényleg az egész mű­ködésünk nem egyéb szájhősködésnél! Három év választ el bennünket az önálló bank felállításának kérdésétől. — Váljon te­szünk e valami előkészületet ? Nem teszünk semmit! Pedig hát ily fontos s nemezeti életre kiható kérdést ma már nem megvitatni kell — mert ennek szükséges voltáról minden ember meg lehet győződve — hanem ha annak felállítása komoly szükséglet: akkor minden órát fel kell használnunk, hogy az, amint a közös banktól elválunk ne csak papiroson állittaSsék fei, — de már mint ügyletképes tényező funktiónáljon is ! Mert hát, habár kétségtelen, hogy ennek alapja játszva össze hozható, azt még sem le­het — mint a hólyagot — felfújni, hanem an­nak épületét oly módon kell azon Ideig beál­lítani, hogy abban a világpiac minden fen­l Szatmármegyei CiazteI§S CgycsfiUt Fogyasztási fs érUfccsitS Szövetkezete ifitrágyákbal nag] raktárt tart EVSsbb számunk SO oidaS.

Next

/
Thumbnails
Contents