Gazdák Lapja, 1907. november (6. évfolyam, 44–48. szám)
1907-11-29 / 48. szám
VI. évfolyam. Szaftnár 1907. november 29 48-ik szám. A SZATMÁRMEGYE1 GAZD. EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERS. EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEÍ. AGARÁSZ EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRM. SZÖVETK. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szaímármegyei Gazdasági Egyesület, valamint a Szatmár- megyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Közlemények csak a forrás megnevezése mellett vehetők át. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci-utca 5. sz. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. A visszatértekhez. (R.) Örömünkbe bánatunk is vegyül, a midőn a legbiztosabb forrásból: a magy. kir. földmi- velésügyi minisztériumtól értesülünk, hogy véreink kiket annak idején a vagyonszerzés csábja, vagy egyesek lelketlen üzleti kapzsisága köny-, nyelmüen e haza elhagyására bírt, tömegesen, 10000 ezrével térnek vissza édes hazánk- földjére. Örömünk nagy, mert az a magyar munkás nép, mely az utóbbi időben özönével vándorolt ki, — elprédálva úgyszólván mindenét, — az ismeretlen idegenbe, visszatér közibénk s itt látjuk köztünk újból, meggyőződve arról, hogy: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely.“ De ezen örömünkben a bánat kétszeres. Fáj nekünk tudni, hogy e munkabíró s odakint a munkában nem válogató polgártársaink, az amerikai nyomortól kényszerítve menekülnek vissza az elhagyott hazába s — ami különben a kormány praktikus gondolkodása mellett tanúskodik — jórészt állam költségén érik el a magyar tengerpartot. De másrészről gondot ád s erősen aggaszt bennünket azon körülmény, hogy most téli időben, akkor a mikor mezőgazdasági munka alig van s a drágaság oly nagy, hogy az itt benn maradtak is, nehéz viszonyoknak néznek elébe s gazdáink azokat, kik visszamaradtak, őket hűséggel szolgálják oly könnyen azokért, kik könnyelműen elhagyták e hazát, el nem bo- csájthatják; igazán nem tudjuk, hogy nyújtsunk e szegény visszatérteknek segélyt? De ez csak a jelen pillanatra szól, van ennél még sokkal fontosabb s még inkább figyelembe veendő körülmény. Birtokosaink, tekintettel a folyton erősbüíő kivándorlásra s az ennek folytán emelkedő munkás hiányra, mind erősebben rendezkedtek s rendezkednek be arra, hogy a munkáskéz igénybe vételét a lehető legcsekélyebbre szállítsák le. A most békeségesen s egy-két esettől eltekintve teljesen rendben lezajlott aratást is ha figyelembe vesszük, lehetetlen be nem látnunk, hogy a gépek már oly tért hódítottak, hogy a régi állapot visszaállítása úgyszólván a nagy mezei munka idején is, csak a .gazda közönség áldozatával lehetséges; ezt meg az államnak, a földbirtokosokkal szemben is folyton fokozottabb követeléseire való tekintettel senki sem követelheti, ezf az ügyet csak is a napszámbérek csökkentése által lehetne megoldani. Ez a megoldási mód vezetne egyedül célhoz, mert a munkabér csökkenése természetesen az egész vonalon megszüntetné a drágaságot s igy a munkás megélhetését kisebb napszámbér mellett bár, de mégis megköny- nyitené. fl Szatotórtegyd fezSs»|i CgyesSlet Fogyasztási is ^rflKcsit? SziVetyezete műtrágyákból nagy raktárt tart. _ ~ - - - i Has szánnunk SO cEdaí.
