Gazdák Lapja, 1907. október (6. évfolyam, 40–43. szám)
1907-10-11 / 41. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA október 11. talajunk, magyar szivünk és házasságunkon elpusztult annak amúgy is redves gyökere. A mai nap Szatmáron a szociáüsmus alkonyát jelzi. A drágaság ellen. A nagy drágaságról való panaszkodások nem mai keletűek. Egész Európában évek óta keservesen érzik, hogy az életszükségletek kielégítésére szolgáló cikkek árai egyre emelkednek, anélkül, hogy a kereseti viszonyok ezzel az emelkedéssel lépést tartanának. Ez az általános drágaság volt az oka, hogy a mi speciális drágaságunkra több figyelmet nem fordítottak vezető köreink, úgy tartván, hogy a kórság általános : a drágaság a nemzetközi áruforgalomból kifolyólag minden ország lakosságát egyformán sújtja. A íeljajdulások és felzúdulások hosszú, szakadatlan sorozatára volt szükség, mig megérlelődhetett a meggyőződés, hogy hazánkban a természetes és indokolt áremelkedéseken felül még az élelmiszer és egyéb uzsorák is teszik szinte elviselhetetlenné a lakosság legalább kilenc tizedrészének életét. Végre is ügyet kellett vetni a panaszokra annál is inkább, mert azzal fenyegettek, hogy az adózó elemek tönkre jutnak. Nemcsak a megélhetés megkönnyítésében rejlő nagy közgazdasági előny, hanem az adóforrások megmentése késztette a kormányt, hogy a drágaság problémájának megoldásába fogjon. A mód, hogyan és az eszközök, amelyekkel a nagy drágaságon segíteni akar, mindenképpen megfelelőnek mutatkoznak, csak az a baj, hogy bizonyos huzamosabb időig fog tartani, mig a teendő intézkedéseknek foganatja lesz, noha a kormány erősen ígéri, hogy már az ősz folyamán fog segítséget nyújtani. Aki azonban ismeri hivatalos apparátusaink lassúságát, az ankétek, értekezések, tanácskozások és mi más néven nevezendő, majdnem azt mondhatnók kerékkötők akadékosságaií, az ebben az ígéretben nem igen mer bízni. A zöld asztal mellett nem látni a nyomor ijesztő képét, jóllakott gyomornak nincsen érzéke a verejté- kes munkában görnyedezök szükölködései iránt. Az emberszerető, dicséretreméltó szándék, melyet még az alaposságra vágyó hajiam is reguláz igy késleltetik a kivitelben és nem igen lehet reményünk arra, hogy a kormány legújabban megindított mozgalmának áldásait már a tél folyamán érezhessíik. Bármint is legyen azonban, mégis örömmel látjuk, hogy a szemtelen uzsoráknak véget akarnak vetni. Még szívesebben látjuk pedig azt, hogy a kormány akciója az egészséges munkáslakások bérének olcsóbbá tételére is irányul. A lakbér a szegény ember keresetének nagy részét emészti fel s ha kevesebb lakbért kell fizetnie, az ily módon megtakarított pénzből egyéb, eddig nélkülözött cikkek bevásárlására telik, de több figyelemmel is lehet a maga és hozzátartozóinak egészségére és esetleg lelkét nemesitő élvezetekre is fordíthatja a lakbérből megtakarított pénzt. A drágaság csökkentése egyúttal növeli a takarékossági ösztönt, amire különőnösen a mi népünknek oly nagy szüksége van. A mai viszonyok közt ugyan nem lehet ráfogni a kevésbé vagyonos néposztáiyokra, hogy pazarlók volnának — nincs miből. De mihelyt sikerül valamelyes türhetőbb megélhetési viszonyokat teremteni, arra kellene a legnagyobb gondot szentelni, hogy magyar népünk — okulva a külföldi lakosság példáján — életszükségleteinek kielégítésében mérték- leteseba legyen. Ne vonja ugyan meg magától és övéitől a test és lélek épségben tartására okvetlenül szükségeseket, de használja fel az árcsökkenésben mutatkozó előnyöket a takarékossági hajlam fokozására. A legtöbb nemzet nemcsak életrevalóságának, az adott viszonyok és észszerű kiaknázásának, minő példáui az ipar és kereskedelem és a mezőgazdasági konjunktúrák forszirozása, hanem a szerzett jövedelmek és kincsekkel való okos és mérsékletes elbánásának köszönheti nagyságát. Ha ezen az utón követjük őket a mainál jobb megélhetési viszonyok közt is, akkor a kormány legújabb kedvezményezése nagy áldást fog jelenteni a sok csapástól megviselt magyar nép részére. A méh és a gyümölcs. A „Gleanings is Bee-Culture“ cimii amerikai méhészeti lap arról számol be, hogy ez év folyamán igen érdekes kísérleteket végeztek annak megállapítása céljából, vájjon a méh okoz-e kárt a gyümölcsön. Ezekből a legnagyobb pontossággal végrehajtott vizsgálatokból kitűnt, hogy a méh sohasem támadja meg az egészséges gyümölcsöt, nem is képes azt megtámadni, hanem csak a már megsértett gyümölcsön lakmározik. Ebből a czélból egyforma erős méhnépet választottak, amelyeket három részre osztottak. Az első csapatnak egészséges, sértetlen gyümölcsöt adtak, a másodiknak sérültet és a harmadiknak egészséges gyümölcsöt, amelyet mézbe mártottak és amely ezzel még egészen el volt lepve. A méhek rögtön neki estek a megsérült és a méztől csepegő gyümölcsnek. Hat nap múlva megvizsgálták a kasokat. A megsérült gyümölcs héjáig ki volt hámozva, a mézzel bevont simára le volt nyalva, különben azonban teljesen sértetlen, mint az első osztályban is. Ilyen egészséges gyümölcsöt azonban a méhes körül is felaggadtak, de a méhek nem törődtek vele, mert hiszen nem voltak képesek beleharapni. Ennek az eredménynek az értékét még az a tény emeli, hogy épen a megfigyelési idő alatt teljesen kiapadtak a mézforrások. Némely méhcsapatot még mézkészletétől is megfosztottak, hogy a kísérletek még megleJKifiden giztoiibu «flUlízketetla eszk6z8| gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre .azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatiármegyei Gazdasági Égésűiét Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
