Gazdák Lapja, 1907. szeptember (6. évfolyam, 36–39. szám)
1907-09-06 / 36. szám
6-ik oldal. GAZDAK LAPJA szeptember 6. adni nem kell. Maga az agrárprogram érvényesítése leghatalmasabb védőbástya a kivándorlás ellen. 14. A népoktatásra nézve az agrárprogram kívánalma legyen a magyar népoktatás feltétlenül és határozottan nemzeti. A kongresszus hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadta Majláth József gróf előadását, a melyhez többek között György Endre, Ugrón Zoltán, Baross János dr., Bernáth István, Zselinszky Róbert gróf, Szilassy Zoltán felszólalván, a kongresszus a javaslatot némi pótlással elfogadta. Hertelendy Ferenc okolta meg ezután a cigány ügy rendezéséről beadott javaslatát; a kongresszus egyhangúlag előadó álláspontjára helyezkedett. Miután a kitűzött program ki lett merítve, Des- sewffy Aurél gróf elnök köszönetét mondva mindama tényezőknek, a melyeknek közreműködése a kongresszus megtartását lehetővé tette, azt berekesztette. Szózat a tanítókhoz. A magyar nép vezetőihez, szellemi gondozóihoz emelem fel gyenge szavamat. Szólani akarok azokhoz, kik életük céljaként a nép, a pusztuló, vesző, kivándorló magyar nép felvilágosítását, tanítását tűzték maguk elé azzal a nemes tendenciával, hogy ez a magyar nép ne csak a mások — esetleg rosszakaratú — szava után induljon, hanem álljon meg a maga lábán, gondolkodjék a saját eszével s az izomerőt a szellemi haladással, a tanultsággal párosítva annál biztosabbá tegye megélhetését a hazában. A cél — mint már emlitém — nemes, magasztos, hazafias. Hogy pedig azt a célt talán kivétel nélkül minden tanító követi, hogy a nép boldogulása mindegyiknek szivén fekszik, ebben nem is akarok kételkedni. Lehet-e egy tanítónak szebb, magasztosabb és hazafiasabb hivatása, mint megragadva minden lehető eszközt itthon tartani az oldott kéve kalászait, szép, rábeszélő szóval kioktatni a népet arra, hogyan boldogulhat anélkül, hogy verejtéke hiába csorogjon, hogy életereje eredménytelenül fogyjon. A tanítónak nemcsak az a hivatása, hogy a reá- bizott gyermekeket nevelje, tanítsa, azokból munkás, szorgalmas, magyar hazafit neveljen, hanem tanítsa azok szüleit, a falujabeli gazdákat is az ő szellemi nívójukhoz képest. Ha a tanító úgy sétaközben is, vagy más körülmények között össze találkozik az egyik János gazdával, vagy a másik Sándor gazdával és egy barátságos „adjon Isten“ és „fogadj Isten“ köszöntés után megáll vele beszélgetni és dolga után kérdezősködik, bizonyára azzal fog neki felelni a Gazd Uram: — Nehéz a mi életünk, tanító ur kérem. Búza nem termett megint, a drágaság ismét nagyobb lett, meg ősz’ a sok adó elemészti azt a keveset is, amit betakarítunk keserves munka árán. Mán úgy látom csak sehogysem tud itten boldogulni a szegény ember. Én is azon gondolkozom, hogy nem lenne jobb kimenni Amertkába; írja a Szabó szomszéd, aki tavaly ment volt el, hogy milyen fáin dolga van odaki . . . Már pedig ilyen János gazdát — ha véletlenül nem is János — nagyon sokat van alkalma látni egy tanítónak. Az ilyen panaszkodó embert vegye aztán elő az a tanító, szelíd, rábeszélő, jóakaratu hangon magyarázza meg neki, hogy meg lehet ám élni itthon is csak érteni kell hozzá. Magyarázza meg neki, hogy van ám a drága és kockáztatott búzatermelésen kívül más is, amivel biztosabban megkeresi kenyerét. Talál mellékmunkát, annyit és annyi félét, hogy választani sem tud belőle. Hisz a tanító a leghivatottab ember a a maga falujában arra, hogy lassan-lassan mindig több és több mellékjövedelmet hajtó iparágat honosítson meg a nép között. S nem fogja-e az a tanító önzetlen és hazafias fáradozásáért a legnagyobb erkölcsi jutalmat abban megtalálni, ha a sanyarú helyzetből jó módba juttatott nép imádságába foglalva áldja még a lába nyomát is ?! A tanító megmagyarázná a népnek a fontos kender és lentermelést, buzdítaná őket, hogy ne hanyagolják el a baromfitenyésztést és a tojáskereskedést, mert nincs igazsága annak a gazdának, aki fitymálva beszél a baromfitenyésztésről, hogy az asszonymunka, holott észszerűen űzve igen jövedelmező. Vezesse be a tanító a méhészetet; ma már kezd valamennyire terjedni ez a könnyű, úgyszólván munkát és befektetést nem is igénylő foglalkozás. A gazdaember maga megcsinálja az állványt, a kosarakat vagy ami még célszerűbb az újabb méztartányokat néhány fillérjével beszerezheti, az utóbbi ha valamivel drágább, de célszerűbb, mert igy ősszel nem kell az egész méhrajt elpusztítani s tavaszszal újról gondoskodni, hanem a mézet egyszerűen lepergeti s a raj megmarad. A méhek pedig megkeresik a maguk táplálékát is, nem mint más háziállat, melyet táplálni kell s azonkívül még mézzel és a szintén jó pénzért értékesíthető vi- aszkkal látják el a tulajdonost, kinek gondja sincsen reájuk s végezheti a mindennapi dolgát. Virágot csak találhatnak a méhek mindenütt erdőn, mezőn, réten, sőt a kertekben is. Ott van a kosárfonás mellék munkája. Szabad óráiban szekér számra gyűjthet magának a szegény ember megfelelő vesszőket, hisz az erdőben milliókat talál ezekből; hazahordva elrakja magának télire s akkor ha nincs jövedelmezőbb munkája, vagy ha van, úgy a hosszú téli estéken mégis van ideje elég, melyet felhasználhat arra, hogy igénybe véve a könnyű munkához az egész háza népét, közös erővel egész vagyont érő kosarat csinálhat minden befektetés nélkül, melyeket aztán nyáron jó áron értékesíthet. íme, egy fontos és mindenki által igénybevehető mellék-kereset. Igen könnyen bevonhatja a munka körbe a tanító az iskolás gyermekeket, kik kioktatás, megfelelő útbaigazítás mellett szabad idejük felhasználásával gyógyfüvek szedése utján megkereshetnék maguknak a ruhára, könyvre szükséges összeget. Xiiín gazdaságban lílKilizhctetlea eszKSzSK wÄS I m S gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre, azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
