Gazdák Lapja, 1907. szeptember (6. évfolyam, 36–39. szám)
1907-09-06 / 36. szám
szeptember 6. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal jai belátták, hogy ilyen agrárprogrammal a mező- gazdasági lakosság körében híveket szerezni nem lehet. Ezért elvetve a szociálista elmélet alapelveit, agrárprogramjaikban a fősulyt a mezőgazdasági munkás és paraszt osztály helyzetének javítására vetik s jobbára oly követelésekkel lépnek föl, a melyeknek megvalósítását az agráriusok is sürgetik. Azzal nem törődnek, hogy ily módon a birtokos osztály s ezzel a magántulajdont erősitik. Igaz ugyan, hogy ezek az agrárprogramok az elmélet hivei részéről egyes államokban, különösen Németországban heves ellenzéssel találkoztak és ez ellenzés következtében az agrárprgram végleges megállapítása több államban még nem sikerült, de az bizonyos, hogy a szociálisták előbb-utóbb mindenütt kénytelenek lesznek ebben a tekintetben is a reivizionis- ták álláspontjára helyezkedni, ha csak le nem mondanak arról, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó osztátyt maguknak megnyerjék. Ezt több helyen már meg is tették és másutt is meg fogják tenni, bár nem őszinték, a mikor ezt teszik. Náluk az agrár- program ugyanis csak arra szolgál, hogy a mező- gazdasággal foglalkozó osztályt a maguk törekvéseik számára megnyerjék, mert nem mondanak le arról a végső célról, hogy a mint lehet, teljesen megszüntetik a magántulajdont. Nagyon jellemző ebben a tekintetben egy boroszlyói szociálista kongresszuson elhangzott fölkiáltás, hogy a parasztot éppen tulajdonosi érdekénél megfogva kell megnyerni szociálista törekvések számára. Az agrárizmus ezzel szemben minden mellék törekvés nélkül a birtokos osztály helyzetének javítását és megerősítését tűzi ki céljául. E cél elérésére Mailáth József gróf a következőkben foglalja össze az agráriusok programját: 1. A föld egymagában még nem nemzet, de nem is haza. Ámde sem nemzet, sem haza föld nélkül nem élhet. A kié a föld, azé lévén a haza: legyen tehát a magyar föld a magyaroké. A magyar föld megtartása nemzeti politikának vezérgondolata, alapja, gyakorlati érvényesülése, mely nélkül e földön magyar politika el sem képzelhető. 2. A föd megtartása, megőrzése lévén alapja egész nemzeti életünknek és fejlődésének: az agrárpolitika legfontosabb föladata, hogy szem előtt tartsa a földbirtok megoszlását is. Legyen az megfelelő, azaz olyan, hogy e nemzet nagy tömegét, a földmivelő népet jogosan és okosan kielégítse, óhajtandó helyzetbe és munkakörbe juttassa. 3. A földbirtok megoszlásának, elrendezésének iránya oda törekedjék, hogy a nagy-, közép-, és kisbirtokosok mindenütt lehetőleg egymás mellett, egymással és semmi esetre egymás ellen oly egységes erővé, szilárd alappá váljanak, melyen közgazdaságunk többi ága is fejlődik és egymás táplálói, segítői lehessen. 4. Mindez pedig csak úgy történhessék, ha a földet fölszabadítjuk, fölmentjük nyomasztó és elviselhetetlen zálogterheitől, bölcs és okos, szerencsés hitelpolitikával. Ez annál inkább keresztülvihető, mert mezőgazdaságunk — bár beteg, — de még mindég elég benső (intenzív) erővel rendelkezik arra, hogy önerejével rázza le az uzsorás és igazságtalan terhek. 5. Ámde önerejét is csak akkor fejtheti ki és használhatja föl a tagadhatatlan jelenlévő krízisen való átesésre, ha a) az államtól joggal elvárható mélvtányosságban részesül a hitel megoldását illetőleg; b) ha az állambirtokok és nagybirtokok bérbeadásánál első- fősorban a parasztnép érdekei vétetnek figyelembe; c) ha teljesen hamis alapra fektetett adórendszerünket, úgy alakítjuk át, hogy az legjobban megfeleljen annak a nemzeti politikának, melynek alapja a föld megtartása, arányos boldogító ereje és az igazságos és arányos adóztatás elve. 6. Mindezek nem zárják ki, hogy ne maradjon az agrárpolitika vezetése az államkormány kezeiben. De akkor elsősorban az államkormányzás legyen tisztában az agrárcélok vezérgondolatával, nemzeti politikánk alapjával. Ez a vezetés, vagy bármely agrárpolitika csak akkor lehet eredményes ha állandó, s ha az államkormány a közismert gazdaközönséggel, gazdatestületekkel harmóniára, egyetértésre törekszik és egyes pártok túlzott törekvéseitől magát megingatni nem engedi. 7. Az agrárpolitika számol a szociáltörekvésekkel is. Nemcsak segíteni akar, de reformálni is. Ám teszi ezt mindig etikai alapon és a természetesség, a fokozatosság elvének figyelembe vételével. Mert minden nemzet csak a maga természete szerint fejlődhetik. Kísérletezéseknek a nemzetet és benne a nemzet legnagyobb tömegét, a népet, a kisembereket kitenni soha nem fogja. Számol a létező viszonyok exigenciáival, de küzd minden erejével azon törekvések ellen, mely a fokozatos javításokon túl izgatni, rombolni és kétes öncélú vagyonbeli kielégítést erőszakosan keresztülvinni akarja. 8. Hogy az agrárpolitika a szocializmus ama követelményével szemben, a mely a demokratikus elvet illeti: nem zárkózik el. Azért hive az általános választójognak is, de csak azokkal a nemzeti biztosítékokkal, melyek sem a magyarság túlsúlyát a népképviseletben, sem a szükséges értelmi érettséget és erkölcsi erejét nem veszélyezteti. Az agrárprogram egyik kimagasló törekvése: nevelni a föld népét, a kis embert az alkotmányos élet gyakorlására. 9. Az agrárprogram tartalmának egyik lényeges jegye a szervezkedés, a tömörülésben levő erő felhasználása a nemzet erkölcsi, anyagi, fizikai erejének gyarapítására. Teszi ezt a szövetkezetekkel, melyeknek nem cél- jok a kereskedelem, ipar fejlődésének megakasz- tása. Ellenkezőleg: a tisztességtelen verseny megszüntetése, a kereskedelemnek és iparnak nemzetivé való tétele, pártolása nem üres jelszavakkal, de intenzív, összefogó munkássággal. A szövetkezetek célja az agrárprogramban: a kereskedelem, az ipar megtisztulása, felvirágzása és kiemelése a mostani erkölcsi alap nélkül való helyzetből. 10. Agrárprogram tartalma továbbá, hogy bármiként dőljön a kiegyezés, közös vámterületre való tekintet nélkül előkészítse az országot, a gazdaközönséget az önállóságra, a szilárd alapra, a jövő gazdasági függetlenségre. 11. Az agrárprogram célja őszintén és igazán fejleszteni mindazon szociális törvényeket, melyek már most, vagy a közel jövőben hivatva vannak úgy a középosztály, mint a kisemberek talpraállitá- sára. És ezt nem igyekszik saját céljaira használni, de a nemzet egészének boldogulására és a nem zet gyökerének, ezzel gerincének erősítésére és egységességére. A magyar egységes nemzeti állam kiépítése és a szociális munka nála összeesik. 12. Az agrárprogram tartalmának jegye továbbá, hogy a nép erkölcsi és értelmi színvonalát arra a magaslatra emelje, honnan ő maga ítélje meg saját jól felfogott érdekét és fejlődésének kritériumait. 13. A kivándorlás kérdésében külön programot
