Gazdák Lapja, 1907. szeptember (6. évfolyam, 36–39. szám)
1907-09-06 / 36. szám
4-ik oldal GAZDÄK LAPJA szeptember 6. határozatok végrehajtását elősegíti és a miniszter nevében biztosította a kongreszust, hogy a földmi- velésügyi miniszter mindég elsőrangú teendőjének ismeri a tejgazdaság előmozdítását. Ezzel a kongresszus Darányi minisztert éltetve, szétoszlott. Országos gázdakongreszus szeptember hó 3-án és 4-én. Első nap. A kongresszust 10 óra előtt Pallavicini Ede őrgróf nyitotta meg, a kinek indítványára Des- sewffy Aurél grófot választották meg a kongresszus, elnökévé. Dessewffy gróf lelkes éljenzés között elfoglalván az elnöki széket, köszönetét mondott megválasztásáért, üdvözölte a megjelenteket és különösen a kongresszus védőjét, Darányi Ignác földmiveléstigyi minisztert. Megelégedéssel konstatálja, hogy a veszedelem, a melytől a gazdatársadalom tartott, az aratósztrájk, nem következett be. Felhasználja az alkalmat, hogy a kormány jelenlevő tagja előtt tolmácsolja a gazdatársadalom óhajtását, kérését, hogy különösen a készülő szerb kereskedelmi szerződésben élő állat behozatala meg ne engedtessék, ebben a kérdésben egyértelmű a gazdaközönség felfogása. A kongresszust foglalkoztató kérdések között legfontosabb a szervezkedés, tömörülés kérdése, hogy a gazdatársadalom nagyobb sulylyal léphessen föl. A többszörös zajos éljenzéssel megszakított elnöki megnyitó után Darányi Ignác miniszter a kongresszus védője megköszönte az elnök kitüntető meleg szavait s kitérve néhány agrárpolitikai kérdésre, a következőket mondotta: „Azt hiszem, a jelszó az kell, hogy legyen, hogy mindent erősíteni, mindent fejleszteni, mindent támogatni kell, a mi e magyar földhöz köt bennünket és mindent elkerülni és mindent hátráltatni és mindent eltávolítani kell, ami ettől a magyar földtől elválaszt bennünket. Ez alatt a jelszó alatt kell, hogy működjünk. Én még egyszer köszönöm a megnyilvánult bizalmat és ajánlom magamat szives jóindulatukba.“ A miniszternek lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Erreth János főispán Pécs városa, Zsolnay Miklós pedig a kiállítás rendezősége nevében üdvözölte a kongresszust. Szilassy Zoltán főtitkár jelentette, hogy a kongresszusra ötszázhatvan tag jelentkezett és majdnem valamennyi gazdasági testület képviselve van. Darányi Ignác miniszter és Mezőssy államtitkár azután lelkes éljenzés közben távoztak a kongresszusról. Ezután a kongresszns áttért a kitűzött program letárgyalására. Első helyen tárgyalta a fedezetlen határidő üzletet, melynél Zselénszky Róbert gróf beszélt a fedezetlen határidő üzlet eltörléséről s erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta Mérey azon módosításával, hogy a kormány még az idén terjesszen elő javaslatot a papirosbuza eltörléséről. Ennek befejezte után következett Rubinek Gyula előadása a gazdasági érdekképviseletről, Rubinek előadói tervezetét olvasó közönségünk már lapunkból is ismeri; volt alkalmunk arra vonatkozólag véleményünket több izden megtenni, sőt éppen a Szatmármegyei Gazd. Egyl. volt az, mely legelőbb rámutatott a több vármegye területére kiterjedő kamarák hátrányos voltára. Az előadói tervezet körül hosszabb vita fejlődött ki, melyben többek között részt vettek Keglevich Gyula gróf, Miklós Ödön, Pálffy Béla gróf, Ugrón Zoltán és többen végre a már fentebb említett határozatot mondották ki. A folyó hó 4-iki ülést elnök délelőtt 9 órakor nyitotta meg, a melyet Hensch 'Árpád gazdasági akadémiai tanár értekezése vezetett be a mezőgazdasági üzemek átszervezéséről. Az általános helyesléssel és éljenzéssel fogadott előadásért az elr.ök a kongresszus köszönetét fejezte ki. A 4-iki gyűlés fénypontja gróf Majláth József beszédje volt az agrárprogramról. Az előadást tekintettel annak nagy horderejére s a mesz- sze jövőre kiható vonatkozásaira teljes részletességgel közöljük: Az agrárizmus, úgymond, nen* elmélet, nem iskola, hanem gazdasági tünet, a mezőgazdasággal foglalkozó osztály válságos helyzetének bizonyítéka. Maga az agrarizmus pedig törekvés e válság okainak orvoslására, megszüntetésére. Ebben az értelemben tehát agrárizmusról mindig lehet beszélni. De a modern agrárizmus sokkal több ennél, mert a modern agrárizmus kezdettől fogva magáévá tette korunk szociális törekvéseit is és a mezőgazdasággal foglalkozó osztály védelmével karöltve program - jába fölvette a kisember védelmét is. Azt vallja, hogy az államnak erős kézzel szabályozóan bele kell nyúlnia a gazdasági életbe is ott, ahol fenyegetett magán- vagy osztályérdek védelméről, a gazdasági hatalom, az élelmesség, vagy éppen a tisztességtelen verseny visszaéléseinek megakadályozásáról van szó, de biztosítani kell a jogosság, az erkölcs és tisztesség keretein belül maradó egyéni tevékenységet. — Mailáth József gróf azután áttért a szociális- ták agrárprogramjának ismertetésére. Az agrár eszmék előtérbe nyomulása ugyanis arra késztette a szociálistákat, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó osztályt is igyekezzenek maguknak megnyerni, mert fölismerték, hogy ha sikerül a mezőgazdasági lakosságot szervezni és ezzel a birtokososztály és mező- gazdasági lakosság sorsát megjavítani, a mezőgazdasági lakosság körében a szociálista törekvések nem fognak többé tért hódítani. De a szociálisták- nak az a törekvése, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság körében híveket szerezzenek, érdekes és jellemző fordulatot idézett elő a szociálizmus történetében. Mert bár a szociálisták eddig nem tudtak egységes agrárprogramban megállapodni, a különböző államokban tett kísérleteik egy agrárprogram megállapítására arra mutatnak, hogy az elméleti szociálizmus alapján agrárprogramot kidolgozni nem lehet és a szociálistáknak, ha a mezőgazdasággal foglalkozó osztályt a maguk politikai törekvéseik számára megnyerni akarják, kénytelenek a szociálizmus alapelvétől eltérve, az egyéni tulajdon alapjára helyezkedni és oly programot elfogadni, amely a mezőgazdasággal foglalkozó osztály helyzetének javítására alkalmas. Egyedül az olasz szociálisták igyekeztek agrár- programjukban érvényt szerezni a marxista elveknek s ennek megfelelően nem a szerintük pusztulásra szánt parasztokat, hanem csupán a mezőgazdasági munkásokat igyekeztek maguknak megnyerni, megfeledkezvén arról, hogy a mezőgazdasági munkáskérdés is csak földkérdés, mert a mezőgazda- sági munkás egylet törekvése, hogy földhöz jusson. De az olasz szociálisták még a mezőgazdasági munkás helyzetén is csak azért kívánnak segíteni, hogy ezzel előmozdítsák a parasztosztály pusztulását, elvonván tőle a munkások számára azt a részt, a mely megélhetésre szükséges. Á többi állam, nevezetesen Franciaország, Hollandia, Némerország, Norvégia stb. szociálista párt-
