Gazdák Lapja, 1907. május (6. évfolyam, 18–22. szám)

1907-05-24 / 21. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA május 24. A képviselők, kik jórészt a diplomás exisztenciák sorából kerültek a törvényhozásba, ezideig egyáltalán nem vettek részt a magyar gazda és a földmivelő nép érdekében folytatott küzdelmekben, ilyesformán nagyon kétes ér­tékűnek tartjuk azt az agitációt, melyet egyes tekintélyesebb törvényhozók a gazdák érdekei­nek jelszava alatt, de voltaképen a személyes jóindulat érdekében, folytatnak a gazdasági szol­gálatnak Darányi által tervezett uj rendje mellett. S hogy ez az uj rend, inkább uj, mint rend, azt a gazdasági élettel oly kevéssé fog­lalkozó s annak belső életét oly kevéssé is­merő országgyűlési képviselők nem fogják belátni. A mai társadalomnak felkapott tarthatat­lan, de tetszetős jelszavai — a gyakorlat és a létért való küzdelem ellenére is — hamis célzatot visznek a javaslat szellemébe s mező- gazdaságunk mai helyzetébe sehogysem illeszt­hető állapotot teremtenének. A javaslat nyomán létrejövő helyzet képe ahhoz lenne hasonló, mint amikor egy testes izmos embert szűk ruhába bujtatnak, csak azért, mert a kereskedőnek nincs más ruhája. A vásárló természetesen kényelmetlenül érzi magát benne s a végeredményben vagy a ruha szakad széjjel, vagy a tulajdonos sová- nyodik a ruhába. Már pedig, hogy az előbbi eset hamarább bekövetkezik, mint az utóbbi, az természetszerű és bizonyos. Valami groteszk furcsaság rejlik abban a gondolatban, hogy valaki egy egész állam fen- tartó elemét kísérleti nyúlnak tekintse s hasz­nálja fel arra, hogy rajta próbálja ki és ta­nulja meg a törvényalkotás művészetét s ezért egy ország két, különböző bár, de egymással szerves összefüggésben álló társadalmi osz­tályát kiragadja a jelenből s hirtelen a jövő századba tegye át. Hogy ezzel a transverzióval micsoda megrázkódtatások járnak, s hogy me­zőgazdaságunk azt kibirja-e, vagy nem, annak megbirálására a tervező nem is gondolt. Vagy ha igen, akkor nagyon felületesen. Mert azt csak nem akarjuk hinni, a földmivelésíigy mi­niszteréről, hogy a hidpróbáról szóló régi anek­dotát keltse életre, ami szerint a javaslat lenne a hid, a gazdák pedig a próbasuly. Ha a gazdákat rá teszik a hidra s az nem szakad le, akkor a hid jó; ha pedig leszakad, akkor legalább tudjuk, hogy a hid gyenge volt. Elismerik a gazdák a miniszter törekvé­seit s méltányolják annak intézkedéseit, me­lyek azt célozzák, hogy mezőgazdaságunkat Rémképek a jövőrői. Van egy számtani tudomány, melynek latinos neve van: a statisztika. Ez a tudomány abból áll, hogy az egymás mellé halmozott számokból állapítja meg a nemzetek, vagy tömegek rendeltetését, hasznát vagy károsodását. Újkori tudomány ez, alig százesztendős. Sokszor vesszük hasznát, mert hasznos ez a tudo­mány, bárha meg van az a sajátossága, hogy úgy le­het nyújtani és forgatni, ahogy épen tetszik. Ha ne­kem úgy tetszik, egyazon statisztikai adatból ková­csolhatok jó eredményt, de ha épen haragos kedvem van, úgy is feldolgozhatom, hogy abból pusztulást lát mindenki. A statisztikai tudományt leginkább a nemzetek jövőjének megjóslására szokták felhasználni. Ez a célja az általános népszámlálásnak is, amikor még a ház körül található tárgyakat is megszámláltatja az állam, hogy az egész nemzet vagyoni állapotáról hü képet nyerjen a statisztikai tudomány, amelynek fontosságát sehogy sem vitathatjuk. De van aztán ennek a tudo­mánynak bogara is, még pedig nagyon is furcsa bo­gara. Egy angol statisztikus állította össze legújabban ezt a bogarat s elég érdekes és tanulságos olvasmá­nyul szolgál. Olvassuk csak: A 19. század első felében Anglia lakossága meg­kétszereződött : a második felében egy százalékkal nőtt. 1891 1901-ig Anglia lakossága V/.2 millió lélekkel gyarapodott; viszont 898.000 ember vándorolt ki. A szaporodás még igy is 11 százalék, a természetes nö­vekedés pedig, mivel a születések száma meghaladja a halálozásokét, 22 százalék. Ha egy századdal előre nézünk és levonjuk a következtetést, arra az esetre, hogy a születés és halálozás aránya állandó marad, akkor Anglia lakossága nem egész 70 év alatt újra megkétszereződik, vagy 1971-ben már a 83 milliót el­éri. Megbirja az ország ezt a népet? Ha addig az élet föltételei lényegesen meg nem változnak, semmi esetre. De menjünk tovább egy lépéssel; újabb 70 év alatt a lakosság száma újra kétszeres lesz, tehát 2041- ben 166 millióra emelkedik. Mi lesz ebből ezer év alatt. Pedig ezer évig még csak fog élni az angol nemzet ? Föltéve, hogy az arány szám nem változik szü­letés és halál közt és hogy a lakosságnak egyötöd­része kivándorol, a következő képet nyerjük; 1901- ben az Egyesült brit királyságnak van 41 500.000 la­kosa. 19071-ben lesz 83 millió, 2041-ben 166 millió, 2111-ben lesz 332 millió, 2181-ben lesz 663 millió, 2151-ben lesz 1329 millió, 2321-ben lesz 2656 millió, 2391-ben lesz 5312 millió, 3461-ben lesz 10.614 mil­lió, 2531-ben lesz 21.248 millió, 2601-ben lesz 42.406 Minden gazdasásban nélkülözhetetlen eszHözöH ÄSSSS gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépe­ket, szelelö és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatiíirwgyti Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Ért. Szeretteié Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges termény tisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—43 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.

Next

/
Thumbnails
Contents