Gazdák Lapja, 1907. március (6. évfolyam, 9–13. szám)
1907-03-01 / 9. szám
március 1. 3-ik oldal. GAZDÁK LAPJA A vetésforgóban a sör árpának olyan helyet kell adni, hogy ősszel két szántást kaphasson, egy sekélyebb tarlóbuktatást s egy a rendesnél mélyebb őszi szántást. Ez szükséges azért, hogy tavasszal ne kelljen szántani, hanem az extirpátorral vagy grubberrel porhanyitott talajra korábban vethessünk. A sör árpa alá közvetlenül nem szabad istáló trágyát adni, mert ez a szemtermés protein tartalmát növeli, és buja fejlődést, tehát egyenetlen érést okoz, amivel, a szemtermés szivének egyenetlensége jár. Általában az egyenletes érésre kell törekedni; azért sorba vetőgéppel vessük a magot, középmélyen alá takarva, kikelés után meg kell hengerezni a vetést, ha túl sűrűn fejlődnék erősebben megfogasolni. A sörárpát nem célszerű védnövénynyel vetni, mert a védnövény könnyen megfülledhet s igy meg- veresedik az árpa is. Az aratást azonnal eszközölni kell, mikor már az árpa szemek teljesen beérettek, vagyis mikor a kalászok alatt egy arasznyira megsárgult a szalma, s mikor a szemek annyira keményedtek meg, hogy körömmel ketté vághatok. Túl nagy kévéket kötni, illetve kereszteket rakni nem szabad, nehogy a keresztekben az árpa megfülledjen; a keresztekben nem szabad az árpának megérni, különben megsárgul, a szemek hegye megvörösödik és az árpa dohos lesz, ezért kiszáradás után azonnal hordani kell. Cséplés után mentül jobban ki kell tisztítani az árpát s mentül tökéletesebben osztályozni, hogy igy súlyosabb legyen a szem. Az igy termelt sörárpa meg fog felelni a gyárosok kívánságának, ami abban nyilvánul, hogy az árpa szép egyenlő fehér szinü és nagyságú szemekből álljon, egészséges, minden gyomtól ment, s főként ne legyen acélos törésű, hanem lisztes, végre jól csírázó, Állandó a panaszunk a búza árakra, termelésünk változatossága érdekében állandóan olyan gyárak építésén törjük a fejünket, melyek terményeink jól értékesítését teszik lehetővé, s nem gondolunk arra, hogy bármennyi tér kínálkozik a gazdaság terén terményeink jobb értékesítésére helyi gyárak nélkül is. A sörárpa is ilyen; kapós, tessék csak termelni, lesz annak mindig vevője! J*. Bikavásár Szatmáron. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület Szatmáron, a városmajorban f. évi március hó 6-án délelőtt rendezi díjazással egybekötött V-ik bikavásárát. A vásáron jelen lesz a m. kir. álattenyésztési felügyelő, valamint az apaállat vizsgáló bizottság, ennélfogva eladásoknál az állami kedvezmények, valamint a tenyész igazolványok rövid utón kieszközölhetők lesznek. — A vásárolni szándékozó községeket épp ezért felhívjuk, hogy a községi pecsétet magukkal hozni ne mulasszák el. A vásárra felhajthatok magyar és nyugoti tenyészbikák ; ezek március 3-ig a várm. gazd. egyl. titkári hivatalában a tulajdonos, a bika neve, faja, leszármazása, kora, színe, eladási ára, a behajtás idejének megjelölése és a térdij lefizetése mellett bejelen- tendők. A kijelölt határ időn belül be nem jelelentett jószág beállítása csak 2-szeres térdij fizetése mellett eszközölhető. Térdij darabonként éjjelre 2 korona, nappalra 1 korona. A térdij ellenében a bikák fedett, éjjelre meleg, almozott istállókban helyeztetnek el, ellenben taDe nem tesszük. Még azt gondolná felőlünk az olvasó, hogy szándékosan azokat a képeket tárjuk eléje a múltból, melyekkel a „régi jó világot“ komp- romitálni lehet. Hagyjuk tehát a dicső kuruc korszakot, hőstetteivel, szenvedéseivel és szomorú végével. A szatmári békekötés uj állapotot teremtett országunkban. A hosszú harcok s az elszegényedés után közéletünkben a nyugalom, gazdáinknál a gyarapodás és bőség évei köszöntöttek be. Hatóságaink azon voltak, hogy a háború nyomait eltüntessék: a kormány uj telepítésekkel igyekezett a megfogyott lakosságot pótolni: lelkesebb főuraink mindent elkövettek, hogy az elpusztult vidékeket közgazdasági téren uj erőhöz jutassák. Ezen főurak közt az egykori kurucgenerális, Károlyi Sándor gróf, volt a legtevékenyebb. O telepítette megyénk [elnéptelenedett vidékeire a svábokat, kik sok hasznos szokást hoztak magukkal uj hazájukba, melynek minden időben hü fiai maradtak, s melynek a nyelvét is elsajátították. Az ő vezető tevékenysége mellett vármegyénk a háborúk és belzavarok okozta sebeiből lassankint kiépült s megindult az anyagi gyarapodás nemzet-erősitö folyamata. A Károlyi Sándor működésének korát bátran nevezhetjük „régi jó világnak“. A gazda ember házába bevonult a bőség és a jólét, nemcsak a nemesi rendnél, de a jobbágyoknál is. A falusi gazda ebben az időszakban volt nálunk a leggazdagabb. Pénze ugyan nem volt, sem a ládafiában, sem a takarékpénztárban, mert hiszen akkor kevés volt a pénz és hire-hamva sem volt még a pénztáraknak. De azért mégis gazdag volt: a szántóföldje volt a takarékpénztára s a marha- állománya volt a kincsesládája. Ökörrel fizettek, birkával vásároltak az emberek. Még az igazságszolgáltatás is nem pénz, hanem ökör- birsággal büntetett. Az ökröt fel lehetett váltani birkákra, a birkát baromfiakra, épugy, mint most felváltjuk az aranypénzt koronákra, s a koronát hatosokra. Jómódú falusi gazdák, kik fiaikat a városi kollégiumokba vitték iskoláztatni, a polgár családoknál a kosztpénzt ökrökben rótták le, a tandijat pedig birkákban fizették ki. A régi jó világban tehát rossz diák fiáról elmondhatta a falusi szülő, hogy sok ökrébe került egyetlen szamár. A vármegyei törvényszék a bűncselekményeket ökör és birka számban minősítette. Az asszonyrablás például 10 ökör lefizetésével büntettetett, amiből kitűnik, hogy a női becsületnek elég magas ára volt őseinknél. Az emberi életnek is sok esetben ökör volt az ekviválense, s a halálra ítélt delikvens életét bizonyos számú marhával megválthatta. Az istenes dolgokért már inkább a föld terményeivel fizetett a gazda: gabonával, vagy borral. Egy temetésért például két mérő búzát, vagy egy akó jó bort adtak a papnak. Egyházi adóban terményeinek JMIt. Jód lászld dra-& dfcznftz üzletét 19o6. évi május 1-től a Giilyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
