Gazdák Lapja, 1907. március (6. évfolyam, 9–13. szám)
1907-03-08 / 10. szám
március 8. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. Végre oklevelekkel lettek kitüntetve tömeges kiállításért: báró Vécsey Aurél, Szuhányi Ferenc, Kölcsey Zoltán és Mayer Sándor; továbbá oklevéllel lettek kitüntetve: Domahidy Sándor tömeges kiállításért és különösen törzskönyvezett telivér tenyésztésű, Togo nevű 2V2 évessimentha- liáért, Buday József tömeges nyugati kiállításáért, Bikkfalvy Albert Citrom nevű 2 éves si- menthali és montefauni keresztezéséért, Schwarcz Móric Miklós nevű 2 éves bonyhádijáért. A méhészet terjedésének akadályai. E lap 8-ik számában Somogyi Bálint „A méhtenyésztés hasznos voltáról“ igen kedves közleményt irt. Ennek következő szavaira akarok szólni: „Sokat tanultunk Drierzontól, de legtöbb hasznát annak vennénk, ha megtudtuk volna tanulni a méhészet iránti kedvtelését, szenvedélyét!“ Ez igaz; de miért nem tanultuk meg ? Szerintem azért, mert nem úgy tanítják, hogy kedvet nyerjenek a méhészkedők, nem tudják legyőzni a méhészkedők közönyösségét. Van az egész országban 8 méhészeti vándor tanár; mit tehet ez a csekély szám? Elő van Írva, mikor hol jelenjenek meg, van eset rá, hogy 2 óránál többet nem tölthetnek egy helyen, hogy a következő helyre eljuthassanak. Nincs idő a községben a méhészeket megnézni s ott a hibákat megmutatni, tanácsokat adni, megtartják tehát az elméleti előadást s mennek tovább. Nem csoda aztán, ha a méhészek az előadásra megjelenni sem tartják érdemesnek. Egy tanítónak azt Írtam, hogy megfogom látogatni, az ottani méhészeket is hívja össze. Azt felelte: „az elmúlt évben megtartatott a méhészeti előadás, tehát ez idő szerint nincs szükségünk méhészeti előadásra“. Igen sokat mond ez a felelet. Szükség volna, hogy minden megyei gazdasági egylet felkarolná a méhészet ügyét. Ha van pénze marha és ló díjazásokra, kellene lenni a méhész et terjesztésére is, mert egy méhésztanár 8—9 megyében igen kevésre mehet. Igen helytelen dolognak tartom azt is, hogy a földmivelő népet keretes kaptárokkal való bánásra tanítják, ugyszólva erőszakolják; pedig ez hasztalan munka. Meg kell arra tanítani, hogy az egyszerű kö- püvel, — amilyen neki van, hogy lehet teljesen mé- hészkedni. Lehet azzal, csak tudni kell hozzá. Tanulja meg, mikor dobolhatja ki méhét, hogy ne kelljen legjobb családját mézért kiölni. Tanulja meg, hogy kell a köpüméhet letenni a méhesben. Hiszen az egész országban — nem mondok nagyot, midőn azt állítom, hogy 20 méhes nincs, melyben helyesen vannak a köpük letéve. Dömötör László nagy szavakban hirdeti, hogy az ő 20 koronás kaptára „nép kaptár“. 20 koronás kaptár a népnek 1 és még keretes 1 Hiszen ahoz még mézpergető is kell, de mülép, tartalék lépek is sat. No ebből ugyan sohasem lesz nép kaptár 1 így nem tanul meg a nép méhészkedni, de kedvet sem kap hozzá soha. Találtam Szatmármegyében oly köpüt, melynek kijárójába egy újam alig fért be. Hiszen ha a méhet még a ki- és bejárásban is megakadályozzuk, lehet-é a legjobb helyen is a méhészkedésnek haszna ? Még azt sem tudják, milyennek kell lenni a köpü kijárójának, hogy lehetne kedvök a méhészkedéshez ? egész könyvtárakat írnak össze, hogy a köznépet az alkoholizmustól óvják. A franciaországi pálinkakülönlegességek száma légió. Az abszint, sartrőz, benediktinernek a szép Frankhon a hazája. Leghíresebb azonban a francia konyak, melyet borból készítenek és karamellel, vagy égetett cukorral festenek. Angliában és Írországban a whiskey a népszerű pálinka; ezt árpából és zabból főzik, sajátos izét pedig onnan nyeri, hogy a maláta pörköléséhez turfát használnak, mely kreozottal s egyéb kozmás olajakkal inpregnálja az anyagot. Skóciában cukorrépából állítanak elő kellemes izü szeszes italokat. Olaszországban pedig fügéből és datolyából. A Balkánnak a szilvórium a speciálitása. Az oláhnak mindegy, akármilyen pálinkát iszik, csak szédítse s a denaturált szeszt ép oly élvezettel hörpinti föl, akár a legjobb konyakot. A legtöbb pálinka Oroszországban fogy, s ott van a legtöbb alkoholista is. Az előkelő osztálynak a rostopcsin a kedvelt appetitoriuma, mig a köznép a kiállhatlan bűzü erős „kvaszszal“ feledteti nyomorát s csiliápitja éhségét. Ezt rozsliszt-korpából készítik s legnagyobb mértékben az ország északi tartományaiban és Szibériában fogyasztják. Az arábusok tevéik tejéből készítenek igen erős szeszes italt, a tatároknak pedig a kancatej szolgáltatja a pálinkát. Honfoglaló őseinkről is feljegyzi a krónika, hogy mulatságaikról és családi ünnepségeikről sohasem hiányzott a kancatej. Ez alatt nem közönséges tejet, hanem kancatejből erjesztett pálinkát kell értenünk. A mongolfajhoz tartozó népeknél egyébként mindenütt megtaláljuk ezt a speciálitást: a tejből készült részegítő italt. A nyugati népek közül egyedül a norvégek csinálnak tejből pálinkát, még pedig a tej savójából. A norvégekről mellesleg még megjegyezzük, hogy Európa és Ázsia népei közt ők a legjózanabb életűek. A mexikói az agave illatos leveléből erjeszti erősen részegítő italát a „pulkot“; Kelet-Indiában pedig a pálmából készítenek igen finom pálinkát. Délamerika indiánjai a tengerit rágják péppé szájukban s abból, miután azt egy közös edénybe köpték, pálinkát csinálnak, melyet „csikának“ neveznek. Ép igy készítik részegítő italjukat a Csendesoceán szigetlakói is, csakhogy ők tengeri helyett a bors gyökereit rágják össze erre a célra. A kábító italoknak általános, az egész földkerekén elterjedt élvezete sok szociológust arra a következtetésre vezetett, hogy arra az emberi test háztartásában szükség van. E következtetést igazságul el fogadnunk nem szabad, de alap nélküli állításként egyszerűen lehurrogni sem lehet. A tiszta pálinka alkoholból és vízből álló keverék. Sem az egyiknek, sem a másiknak nincs tápláló ereje, tehát a pálinkának sincs. Tápszernek tehát nem lehet tekinteni a pálinkát. Befolyása az emberi szervezetre kettőben kulminál: gyorsítja a szivműköKft. Joó Eászló óra- ós ftszwftz 30 üzletét 19o6. évi május 1-től a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztemát. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
