Gazdák Lapja, 1907. február (6. évfolyam, 5–8. szám)
1907-02-22 / 8. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA február 22. 2%-ának a vásári irodában nyugta ellen történt lefizetése mellett érvényesek, mely összegek felpénz gyanánt szolgálnak s az erről kapott nyugta a vételár kiegyenlítése alkalmával az eladó részéről készpénz gyanánt leszámoltatik. Ugyanakkor ugyanott megfelelő példányok után tenyészdijak is lesznek kiosztva, melyen a fent részletezett helypénz fizetése mellett 1—2 és 3 éves bikák vehetnek részt. A kiállítás és vásár reggel 9 órakor kezdődik, bikák azonban legkésőbb reggel 7 óráig a helyszínre vezetendők. A kiállítással egybekötött vásáron résztvevőkre és megjelenőkre jelen szabályok mindenben mérvadók és kötelezők. Minden jelentkezés a vásár napjáig! a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalában (Szat- már, Verbőci-utca 5. sz.) eszközlendő, a vásár napján pedig a helyszínén levő iiódában. Szatmár, 1906. február 14. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület nevében Poszvék Nándor, Domahidy Sándor, egyl. titkár. egyl. elnök. A méhtenyésztés hasznos volta. — Irta: Somogyi Bálint. — Eltemette a méhészet iránt érdeklődő világ a híres Dzirzon mestert, az ősz papot, a nevét viselő kaptár feltalálóját, a szenvedélyes méhészt. Sokat tanultunk tőle, de legtöbb hasznát annak vennénk, ha meg tudtuk volna tanulni a méhészet iránti kedvtelését, szenvedélyét. embernek nagy előszeretete a havas télhez, mely mig egyrészt megható szimpoluma a munka utáni pihenésnek, másrészt egyik legpoétikusabb képe a fölséges nagy természetnek. Mily magasztos az a csend, mely I a fehérbe öltözött szántóföldeken honol. A nehéz i takaró alatt fárasztó, hasznos munka után csöndes álmát alussza a humus. Az áldottjgyümölcsfákat is hó j borítja, csak itt-ott zizzen egyet egy elsárgult levél, mintha jótékony álmában valami szépet látna, aztán j újra magasztos csend uralg mindenfelé. Igen, csöndes a fehér hótakaró alatt a gazdái- j kodó ember egész birodalma: a természet. Csakhogy az a csend, nem a halál csendje, nem, ez a nyugvó élet álmodozása, pihenés a munka után, erőgyűjtés újabb munkára. A zimankós, havas téli világ unalmas lehet sokak szemében, s talán gyűlölt a nagy városok gyermekének, — de a természet fia, a gazdálkodó ember, mindig szeretettel s poétikus kedélylyel fogadja azt. A méz a világ piaca; nézzük meg a külföldet, több száz ezrekre s milliókra megy az a forgalom, mit mézzel elértek. A magyar azonban nem vállalkozó szellem. Azok a falusi földmives emberek, kiknek 1—2 köblös olyan földjük van, melyet sem művelni, sem legelőnek használni, sem eladni nem tudnak, nem üdvösebb dolgokat cselekednének-e, ha azt beültetnék akáccal, avagy fagyallal és nem messze tőle egy méhest állítanának föl, mely annak a földnek száz percentjét kiadná. Nem okos gondolat lenne-e, ha a földmivelésügyi minisztérium falvakba s városokba állami méhtenyész- telepet állítana föl s megbízná az ottani lelkészt, avagy a tanítót annak a kezelésével és a nép szivébe bevésné e gazdaságos dolognak hasznos voltát? Igaz, hogy vannak képzett méhészeti vándor tanáraink, de azok idő hiányában a méhészkedés természetben való kivitelét demonstrálni nem tudják, úgy, hogy a nép lássa a méhtenyésztésnek finánciális gyümölcsét is. A tapasztalat és példa fő tényező az életben, és az üzleti világban is; egy ismerősöm, kinek elvitte jobb kezét a cséplőgép, de a koldulás kenyere nem volt, írástudatlan ember lévén, látta másoktól, tehát a város végén, használhatatlan, vízmosásos földeket, holdját 10—15 forintjával szedte össze, s egy fagyai erdőcskét létesített, minek cserjévé növése 2—3 évet vett igénybe; távolabb ettől szintén igy cselekedett, ott meg akácost csinált s ezek közelébe építette magán lakását és a méh kelencéjét is. Az öreg meglehetős gonddal kezelte vagyonkáját, megtanulta felesége, gyermeke s az egész háznép a méhészetnek szentelte idejét, — és mi lett a vége a szorgalomnak? Az, hogy Gergely bácsi rendesen gyarapodott. A vízmosásos helyeken gyékényt termelt s ő fonta a kasokat, az ő erejéből telt ki minden ; volt olyan esztendeje is az öregnek, hogy 600 forintot jövedelmezett a méhtenyésztés nekie. Egy bécsi mézkereskedőnek levelét olvastam, melyben írja: a környék nem képes annyit termelni, mennyire neki szüksége lenne. A méhészet szépen fizet, nagyobb szabású befektetés nélkül, úgy, hogy van olyan kas, mely 50 kiló súlyú, amit igy csak 1 koronájával számítva, 50 koronát tesz, ami tiszta haszon gyanánt marad meg. Vessünk számot azzal a kis gazdával, kinek 4—5 köblös földje van, s ezek az emberek azok, kik az országnak népességét adják, ezek szántanak, vetnek, s nem képesek földjeikből még ruházkodni sem, mert sokszor még annyi magot sem kap földjéből mint amennyit bevetett, de ha ezek mellett a méhtenyésztésre is berendezkedne s tapasztalatszerün kezelné és nem csüggedne, bizonyára könnyebben viselné a megélhetés terheit. De ne feledjük el, hogy a repcetermelés is nagy szerepet játszik a méhtenyésztés terén, s az a kis gazda egy pár köblös földjét repcével is bevethetné, miből kétszeres hasznot húzna, méhének egész évad alatt táplálékot nyújt s a magot meg jó pénzért értékesítheti, mint forgalmi gazdasági cikket. Sokszor úgy vagyunk, hogy mézre lenne szükséMUHLE VILMOS cs. és kir. udvari szállító TEMESVÁR = mag-, növény-, rózsa és fa-nagy tenyészetek. (Művelési terület 94 hold) ----------- VILÁGKIVITELI --------A LEGJOBB MAGVAK kerti és mezei v et e m én y e z és re R A legnemesebb gyümölcs- disz és sorfák iÄníóibottak’ Alegszebbfenyőfélék, díszcserjék.rózsák SÄÄ«?' Postacsomagok magvakkal 5 koronán felüli értékben bárhová bérmentve küldetnek. Mühle kertészeti kézikönyvei dillettánsok számára a legiobbak, megrendelésekhez ingyen csatoltatnak. Dusán illusztrált főárjegyzék és bérmentre megLüldetik. kir4*s‘ra bárki"*yaár"
