Gazdák Lapja, 1907. január (6. évfolyam, 1–4. szám)
1907-01-11 / 2. szám
január 11 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Túltermelésről beszélni akkor, midőn a szőlővel beültetett terület ma még mindig körülbelől egy negyedével kisebb, mint 20 év előtt és mikor ma, dacára az újonnan telepitett szőlők nagyobb termékenységének, még mindig csak felét termeljük annak a bormennyiségnek, mit a régi időben, pedig azóta az ország lakossága is legalább 15%-kal szaporodott, első pillanatra visszásnak tetszik, de a valóságnak megfelel. Borfogyasztása hazánknak az utolsó évtizedekben olyan ijesztő mértékben csökkent, hogy ma az összes enrópai bortermelő államok közt (az egy Németország kivételével) a mi hazánkban van a" legalacsonyabb átlagos borfogyasztás. Ezért áldoztak szőlőtermelőink emberfeletti munkát szőlőik felújítására, ezért fektettek bele egy fél- milliárdnál nagyobb összeget — nagyobbára nem is saját készpénzüket, hanem kölcsönvett tőkét — szőlőikbe, azért fáradtak, küzködtek, tanultak egy évtizeden át, hogy végre ez legyen az igyekezet pozitív eredménye? De ezért áldozott a földmivelésügyi kormány is 15 év alatt 17 millió koronát szőlőink felújítására, hogy azon nagy áldozatkészségének ez legyen a gyümölcse ? Már pedig a dolog úgy áll, hogy tizezerjei a holdaknak, melyek az utólsó 3—4 évben lettek telepítve, még nem termőképesek, a mellett a felújítási buzgalom hegyvidéken, de főleg az Alföldön még nem szállott alá, úgy, hogy minden valószínűség szerint 5—6 év múlva jó esztendőben a mostani bornak kétszerese fog teremni. Mitevők leszünk akkor borainkkal és mily árakon leszünk kénytelenek termésünket vesztegetni? A kivitel fokozásában nem bizakodhatunk. A vámkülföldön a francia, olasz és spanyol olcsó tömegborokkal soha sem leszünk képesek versenyezni. Az Ausztriába való kivitel fokozására sincs kilátásunk, sőt örülnünk kell, ha ezt a piacot továbbra is a mai mértékben megtarthatjuk. Ha nem sikerül belföldi borfogyasztásunkat lényegesen fe emelni, úgy az évről-évre szaporodó bortermések mellett még akkor sem lesz szőlőgazdaságunk hasznothajtó, ha sikerül végre uj bortörvény megalkotása által a borhamisítást is jelentékenyen korlátoznunk. A bor ősidők óta nemzeti italunk. És nincs még egy terméke hazánknak, melynek a világversenyben már a régi időben oly hírnevet lettünk volna képesek szerezni, mint épen a bornak. A mellett a szőlőmivelés egyik legfontosabb köz- gazdasági á&unk. A magyar szőlőben fekvő érték a legalacsonyabb számítás szerint is az egy milliárd korona értékét meghaladja, mig a jelen alacsony évi termések értéke is 120—140 millió K közt ingadozik. Nincs még egy mezőgazdasági termény a gabonaféléken kívül, mely annyi évi napszámot igényelne, mint épen a szőlő. Egy kát. hold rendes évi megmunkálása körülbelül 80 napszámot követel, tehát a 503,000 kát. hold évenkint több, mint 40 millió napszámot emészt fel. A szőlőbirtokosok számát együttesen 430,000-re tette az 1895-i mezőgazdasági statisztika, ezek családtagjaikkal és a borvidékeken lakó napszámosokkal együtt, kiknek az év hat hónapjában a szőlő képezi legfőbb kereseti forrásukat, hozzászámítva a vendéglősök és borkereskedők, a kádárok, kovácsok, egyéb kisiparosok újabb tízezreit, akiknek megélhetése szintén a borral szoros összefüggésben áll, bátran mondhatjuk, hogy összesen legalább 2—2l/2 millió ember, tehát a lakosságnak 10—12%-a van a szölömivelés fellendülésénél vagy pusztulásánál közelről érdekelve. De ha ettől eltekintünk is, társadalmi, kulturális és morális szempontok szólnak amellett, hogy borfogyasztásunk lehetőleg emeltessék. A bor a legegészségesebb szeszes ital. Egészségesebb, mint a sör, mely lustit és puffaszt és sokkal egészségesebb, mint a pálinka, mely a fogyasztás arányai szerint gyorsabban vagy lassabban ölő méreg. Mig a mérsékletes borfogyasztás az egészséges ember erőit fejleszti, a betegeknek és lábbadozóknak gyógyszerül szolgál, az öregeknek életkedvet ad, addig a pálinka — bár pillanatnyilag talán, az izgatás folytán — ad is erőt, de a munkakedvet mindenesetre aláássa, az erőket csökkenti, a szellemi képességet megöli, a családi békét feldúlja, az embereket bűnre csábítja, elzülleszti, a jövő generációt nyomorékká teszi. Már pedig nálunk a borfogyasztás rovására a pálinka fogyasztás öltött ijesztő mértéket s igy az állam fejlődésének, a lakosság egészségének legfőbb érdeke, hogy ez az arány mielőbb a borfogyasztás javára billentessék. Az elmondottak után világos, hogy az államnak elsőrendű érdeke szőlőtermelésünk fennmaradása és fejlesztése, ami csakis a borfogyasztás emelkedése utján lesz elérhető. Ennek folytán az államnak mindent el kell követnie arra nézve, hogy ez minden tekintetben előmozdittassék, még hogyha áldozatokkal járna is annak keresztülvitele. Mint legközelebb fekvő követelmények lépnek azért előtérbe a boritaladó leszállítása, a házi fogyasztás adómentesítése és a pálinkaadó felemelése. A jelenleg érvényben levő boritaladó bénitólag hat a borforgalomra úgy magasságánál, mint behajtásának módjánál fogva. A borfogyasztás az egész országban igen alacsonyra csökkent az utolsó időben és a kereslet hiánya erős nyomást gyakorol az árakra. Csakhogy igy is az árak — dacára, hogy a termelő alig kap valamit az ő boráért — a fogyasztó számára még mindig magasabbak, semhogy ebből kifolyólag lehetne a borivás fellendülésére számítani. Az ár szabad képződését nagyban akadályozza a mngas fogyasztási adó, mely mint ék verődik a termelő és fogyasztó közzé és igy lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztó közönség tényleg oly áron kaphasson bort, mely a kereslet nagyobbodását idézhetné elő. De azon csekély forgalom mellett, mely ma borban van, a közvetítő hasznot is kénytelenek a kereskedők, vendéglősök stb. az egységnél igen magasra tartani, mig megnagyobbodott forgalomnál az is tetemesen volna leszállítható. Azért tartjuk mi kétségtelennek, hogy a boritaladó csökkenésével a borkereslet csakhamar ismét rendes kerékvágásba jönne és a borárak a fogyasztó számára nemcsak annyival szállnának alá, mint a mennyivel az adó csökkentetnék, hanem jóval többel. De az adó a jelenlegi borárakhoz arányitva oly magas, hogy szinte prohibitiv jellegűnek mondható. Ily magas adóval, helyes közgazdasági felfogás szerint csak oly tárgyakat szabad sújtani, mely vagy kifejezetten luxuscikk és csak a leggazdagabb közönség keresletét képezi, vagy olyant, melynek forgalmát az állam mindenképen megakadályozni akarja. Jííli.Jod fászló ára- í$ terísz 78 30 52 üzletét 19o6. évi május 1-től a Gillyén József urházába Sziavik Zs. ur üzlete mellé helyezte át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
