Gazdák Lapja, 1906. november (5. évfolyam, 44–48. szám)

1906-11-16 / 46. szám

november 16 GAZDÁK LÁPJA 3-ik oldal csétlen megtévelyedett politikai irányzat alatt j vérszemet kapva, ma már többnyire oly köve­telésekkel állnak elő, melynek ha talán nem is I okozzák az egyes munkaadók azonnali tönkre­tételét, de a közigazgatási életet föltétlenül ki­zökkentik a haladó, a nemzeti vagyont fokozó irányból, s azt visszafejlesztvén, magára az államra s a munkásságra nézve is kimondha- ! tatlan nagy veszedelmet rejtenek magukban. Abban azonban, hogy idáig jutottunk, valljuk be őszintén, minket is sok mulasztás terhel. Nemcsak annyiban, hogy munkásaink érdekeivel és szociális helyzetével nagy több ségünk eddig ugyan édes keveset törődött, és hogy a nagy szabadéivüségben a szabadjára eresztett egyéni élelmesség szent joga előtt meghajolva, amivel csak vagyonúnkat gyara- pithattuk, mindent megengedhetőnek találtunk, csak az írott törvényekbe ne ütközött légyen az ; de mulasztás terhel, mert noha már láttuk a veszélyt, még sem igyekeztünk ellene össze­fogni, s nem tettünk semmit is, hogy érdekein­ket az izgatok által felbujtott tömegek támadá­sával szemben körül sáncoltuk volna, s nem gondoskodtunk róla, hogy a jóravaló, hu mun­kásnépet is befogadva e sáncok mögé, közös érdekkapcsokkal csatoljuk magunkhoz, s igy kivonjuk a háborgó elemek befolyása alól, - egyöntetű eljárással idejekorán kinyissuk a még teljesen el nem vakítottak szemét, s be- i hunyogat a cimborák feje fölött, mig ők maguk jobbra- balra, dülv.e-eikábulva hortyognak könyökre támasz­kodva. És amint úgy szunnyadnak, a kis Katica ész­revétlenül áll meg engedetlen apja előtt. Édes apám! az Istenre kérem jöjjön haza, Imre meghalt . . . Csak ennyit tudott mondani, a többit elnyelte görcsös zokogása. András felemelkedik helyéről s tántorogva ban­dukol kifelé a nyikorgó korcsma ajtón s hazafelé rán- cigáija zokogó Katicája. De jó, hogy közbejött valami, — sóhajtott föl a zsidó árendás — legalább megszabadultam ettől a haszontalan kompániától s becsukta utánok az ajtót. * * * András uramnak nincs már se földje, se háza, A zsidó meg azt mondja: „kontóra nem iszunk.“ Bezeg volt a zsidó árendásnak földje is, háza is. András uramnak a háza, a telke és minden jószága is odacsuszott. Takarékos urambátyámnak meg a va­gyona megkétszereződött mióta az „Iskolakör“-be szor­galmasan ellátogatott s meg figyelmesen kerüli a zsidó árendás vityillóját, azóta sokkal több ropogós ezrese szaporodott a takarékpénztárban. (Vége.) láttassuk velük, hogy végeredményben még is csak őnekik kell a legvesztesebbeknek lenniük. — Mert a vagyon, a tőke még magát emésztve is csak átteng valahogy ily kríziseket, de aki­nek a mindennapi kenyér marad el a szájától, azt a jobb idők reménye csak fölöttébb sová­nyan táplálhatja, s igen rövid ideig élteti. Fogjunk tehát össze gazdatársak mi is. Nem úgy, hogy az újkori Dózsa Györgyöt tüzes trónra ültessük, s a lázadó jobbágyutódot még jobban a röghöz kössük, de, hogy egyrészt mig érdekeink védelmére szoros szövetségre lépünk, másrészt okulva a tapasztalatokon, ezen­túl a kufár élelmesség helyett gazdasági éle­tünket is a felebaráti szeretetre alapítsuk. Mert nekünk nemcsak a sok esetben hosszú száza­dokon át gyűjtött vagyont és tőkét kell meg­menteni a tulajdon- és igy a haza részére, de a félrevezetett munkásságot is ki kell ragadnunk a lelketlen izgatok mételyező befolyása alól, hogy a nemzet testének ismét ép, egészséges és hasznos tagjaivá tehessük. S ennek elérésére addig is, mig a kormány által tervbe vett mezőgazdasági érdekképviselet létesül, meg keli állapodnunk bizonyos általános irányelvekben, a miket ha kell, gazdálkodási rendszerünkben, esetleg életmódunkban, de min­denesetre munkásaink és cselédeinkkel szemben követni tartozzunk. Gazdálkodási rendszerünkben értem úgy, hogy például elhatározzuk, hogy a sok munkás kezet igénylő termelési ággal egy időre fölha­gyunk, vagy azt megszorítjuk, esetleg kontin­gentáljuk, továbbá, hogy a mit csak lehet, gépek­kel végezzünk. És a többi. Életmódunkat illetőleg elhatározhatjuk, hogy a nemzetgazdák által annyira ajánlott takaré­kossági elvet nemcsak helyeseljük és hangoz­tatjuk, de követjük is. -— Itt különösen azokra várna kezdeményező szerep, kik tudvalevőleg többet is megbirnának. — Mert hiába, mióta a születési arisztokracia helyébe a vagyoni lépett, a társadalomban a miveltségük alapján egy osztályba tartozók anyagilag is úgy szeretnének állni, mint az a kör, ahova magukat szellemi­leg oda illőknek érzik, s ez szüli a költekezési vágyat s a nagyzási kórt, a mi a középosztály tönkremenetelének egyik fő oka, de oka szerin­tem a munkás osztály igényei beteges fejlődé­sének, s ezzel részben a bérharcoknak is. Sokan éreztük már élőbbről is az egysze­rűség és takarékosság szelleme megváltó eljö­vetelének szükségét, de kevesen vannak, a kik László éra- ás i , 070P \ÜLÖ folyó évi május hó l-töi a Gillyén József ur házába Szíávtk Zs. ur üzlete mellé helyeztem áí. rPlc,7* *,-l 1 : ütel JÓD LÁSZLÓ utóda. 78 52—3

Next

/
Thumbnails
Contents