Gazdák Lapja, 1906. november (5. évfolyam, 44–48. szám)
1906-11-16 / 46. szám
november 16 GAZDÁK LÁPJA 3-ik oldal csétlen megtévelyedett politikai irányzat alatt j vérszemet kapva, ma már többnyire oly követelésekkel állnak elő, melynek ha talán nem is I okozzák az egyes munkaadók azonnali tönkretételét, de a közigazgatási életet föltétlenül kizökkentik a haladó, a nemzeti vagyont fokozó irányból, s azt visszafejlesztvén, magára az államra s a munkásságra nézve is kimondha- ! tatlan nagy veszedelmet rejtenek magukban. Abban azonban, hogy idáig jutottunk, valljuk be őszintén, minket is sok mulasztás terhel. Nemcsak annyiban, hogy munkásaink érdekeivel és szociális helyzetével nagy több ségünk eddig ugyan édes keveset törődött, és hogy a nagy szabadéivüségben a szabadjára eresztett egyéni élelmesség szent joga előtt meghajolva, amivel csak vagyonúnkat gyara- pithattuk, mindent megengedhetőnek találtunk, csak az írott törvényekbe ne ütközött légyen az ; de mulasztás terhel, mert noha már láttuk a veszélyt, még sem igyekeztünk ellene összefogni, s nem tettünk semmit is, hogy érdekeinket az izgatok által felbujtott tömegek támadásával szemben körül sáncoltuk volna, s nem gondoskodtunk róla, hogy a jóravaló, hu munkásnépet is befogadva e sáncok mögé, közös érdekkapcsokkal csatoljuk magunkhoz, s igy kivonjuk a háborgó elemek befolyása alól, - egyöntetű eljárással idejekorán kinyissuk a még teljesen el nem vakítottak szemét, s be- i hunyogat a cimborák feje fölött, mig ők maguk jobbra- balra, dülv.e-eikábulva hortyognak könyökre támaszkodva. És amint úgy szunnyadnak, a kis Katica észrevétlenül áll meg engedetlen apja előtt. Édes apám! az Istenre kérem jöjjön haza, Imre meghalt . . . Csak ennyit tudott mondani, a többit elnyelte görcsös zokogása. András felemelkedik helyéről s tántorogva bandukol kifelé a nyikorgó korcsma ajtón s hazafelé rán- cigáija zokogó Katicája. De jó, hogy közbejött valami, — sóhajtott föl a zsidó árendás — legalább megszabadultam ettől a haszontalan kompániától s becsukta utánok az ajtót. * * * András uramnak nincs már se földje, se háza, A zsidó meg azt mondja: „kontóra nem iszunk.“ Bezeg volt a zsidó árendásnak földje is, háza is. András uramnak a háza, a telke és minden jószága is odacsuszott. Takarékos urambátyámnak meg a vagyona megkétszereződött mióta az „Iskolakör“-be szorgalmasan ellátogatott s meg figyelmesen kerüli a zsidó árendás vityillóját, azóta sokkal több ropogós ezrese szaporodott a takarékpénztárban. (Vége.) láttassuk velük, hogy végeredményben még is csak őnekik kell a legvesztesebbeknek lenniük. — Mert a vagyon, a tőke még magát emésztve is csak átteng valahogy ily kríziseket, de akinek a mindennapi kenyér marad el a szájától, azt a jobb idők reménye csak fölöttébb soványan táplálhatja, s igen rövid ideig élteti. Fogjunk tehát össze gazdatársak mi is. Nem úgy, hogy az újkori Dózsa Györgyöt tüzes trónra ültessük, s a lázadó jobbágyutódot még jobban a röghöz kössük, de, hogy egyrészt mig érdekeink védelmére szoros szövetségre lépünk, másrészt okulva a tapasztalatokon, ezentúl a kufár élelmesség helyett gazdasági életünket is a felebaráti szeretetre alapítsuk. Mert nekünk nemcsak a sok esetben hosszú századokon át gyűjtött vagyont és tőkét kell megmenteni a tulajdon- és igy a haza részére, de a félrevezetett munkásságot is ki kell ragadnunk a lelketlen izgatok mételyező befolyása alól, hogy a nemzet testének ismét ép, egészséges és hasznos tagjaivá tehessük. S ennek elérésére addig is, mig a kormány által tervbe vett mezőgazdasági érdekképviselet létesül, meg keli állapodnunk bizonyos általános irányelvekben, a miket ha kell, gazdálkodási rendszerünkben, esetleg életmódunkban, de mindenesetre munkásaink és cselédeinkkel szemben követni tartozzunk. Gazdálkodási rendszerünkben értem úgy, hogy például elhatározzuk, hogy a sok munkás kezet igénylő termelési ággal egy időre fölhagyunk, vagy azt megszorítjuk, esetleg kontingentáljuk, továbbá, hogy a mit csak lehet, gépekkel végezzünk. És a többi. Életmódunkat illetőleg elhatározhatjuk, hogy a nemzetgazdák által annyira ajánlott takarékossági elvet nemcsak helyeseljük és hangoztatjuk, de követjük is. -— Itt különösen azokra várna kezdeményező szerep, kik tudvalevőleg többet is megbirnának. — Mert hiába, mióta a születési arisztokracia helyébe a vagyoni lépett, a társadalomban a miveltségük alapján egy osztályba tartozók anyagilag is úgy szeretnének állni, mint az a kör, ahova magukat szellemileg oda illőknek érzik, s ez szüli a költekezési vágyat s a nagyzási kórt, a mi a középosztály tönkremenetelének egyik fő oka, de oka szerintem a munkás osztály igényei beteges fejlődésének, s ezzel részben a bérharcoknak is. Sokan éreztük már élőbbről is az egyszerűség és takarékosság szelleme megváltó eljövetelének szükségét, de kevesen vannak, a kik László éra- ás i , 070P \ÜLÖ folyó évi május hó l-töi a Gillyén József ur házába Szíávtk Zs. ur üzlete mellé helyeztem áí. rPlc,7* *,-l 1 : ütel JÓD LÁSZLÓ utóda. 78 52—3
