Gazdák Lapja, 1906. szeptember (5. évfolyam, 36–39. szám)
1906-09-21 / 38. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA szept. 21. Meghívó. Fölkérem a „Szatm ár megyei Agarász-Egye- salcL“ tagjait, hogy folyó évi szeptember 23-án délelőtt 11 órakor Szatmáron, a városháza kis termében tartandó agarász-egyleti közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Domahidy István egy!, elnök, Közgyűlés főbb tárgyai: Elnök és titkár választás s az egyleti ügyek megbeszélése. A tulipán. Ez azon egyszerű szerény virág, amelyet a legújabban fellobbant hazafiság a magyar ipar védelmének jelképéül feltüntetett, habár ő maga legkevésbbé sem tehet arról, hogy karcsú szinpompás alakját a magyar iparral kapcsolatba hozták, — holott legsajátságosabb benne az, hogy maga e virágnak kertjeinkben viruló legszebb példányai maguk is külföldről (Harlemből) kerülnek virágágyainkba, akár csak maguk a jelvények túlnyomó része Csehországból vagy Ausztriából. Lehet, hogy az iparrali vonatkozása onnét származik, mert a régebbi kézi-ipar termékein alakját feltaláljuk, s igy úgynevezett „Magyar motivum“ lett, habár még az sincs eldöntve, hogy e virág a magyarokkal jött-e az ősi hazából, — avagy a török invázió telepítette hazánkba, — mert a törököknél a legrégibb idő óta ugyanezen virág képezi a kertek legfőbb díszét. Tény azonban, hogy ez mint szimbólum ez évben nagy elterjedésnek örvend, sőt azok is büszkén tűzik mellükre, vagy kabátjokra, — kik szükségleteik legnagyobb részét éppen talán külföldről szerzik be. Azonban lehet-e ezen csodálkozni ? Ne kössük be szemeinket, lássunk tisztán, — s rá jövünk, hogy a fogyasztó közönség a külföld termékeihez fordulni kényszerítve van ! Hát vájjon van-e és hol van az a magyar ipar ? Különösen az az ipar, mely a fogyasztó közönség összes cikkekbeni szükségletét kielégíteni képes ? hiszen azon iparágak is, melyek hazánkban évszázadokon keresztül a kisiparosok által űzettek — teljesen tönkre mentek s ma már a régi jómódú iparosnak hírmondója sem maradt! s váljon miért ? mert a nagy arányokat öltött gyári-ipar őket felemésztette, fel pedig annyira, hogy ma már ha iparról beszélünk : feltétlenül gyári-ipart kell alatta értenünk ! De hát Magyarországon a közönséget kizsákmányoló malom-iparon kívül vannak-e számbavehető gyáraink ? S valjuk meg őszintén, hogy ami ily nevezet alatt létezik, vájjon az ország, a közönség érdekében müködik-e, avagy az ilyeneknek grundolása nem-e csak azért történik, hogy az ország szégyenére, s a mi élhetetlenségünk bebizonyítására ezerekre menő szubvenciókat vágjon zsebre, hogy nehány évi névleges fennállás után, s minden eredmény I nélkül, vagy beszüntetődjék, — vagy ami még S rosszabb — idegen gyártmányt becsempészve, | mint magyar árut bocsásson forgalomba ! De legyünk egészen őszinték! Lehet-e ott ipart, különösen gyári-ipart teremteni, a hol erre az anyagi tehetség közre nem működik ? bizonyára nem! Pedig már egy ízben reá mutattam, hogy erre a nagybirtokok, a hitbizomá- nyok, a papi és korona javak birtokosai volnának hivatva. Nem teszik ! Megelégesznek azzal, hogy a réz tulipánt feltüzik ruhájukra, tüntetnek hazafiságukkal, de, hogy óriási jövedelmeiket gyárak alapítására fordítsák, hogy igy tényleg megteremtsék a magyar ipart, hogy ez által ezer és ezer kéznek adjanak foglalkozást, ezerekre menő szegénynek kenyeret adjanak, — hogy ezzel a magyar-munkást honához kössék, a megteremtett anyagi jólét folytán a szociális kérdéseket könnyebben megoldhatóvá tegyék, — mind erre nem vállalkoznak, — hanem inkább rakásra halmozzák egyik részük a pénzt, mely a takarék pénztárakban cél nélkül vegetál, — addig másik részük verseny és egyéb fogadásokkal, avagy éppen a szerencse kerekével gyümölcsöztetés nélkül semmisitik meg, — holott, ha gyárak alapításánál tényleg veszteségük lenne is, ami eleinte valószínűnek is mutatkozik — mégis vezetni kellene azon öntudatnak, hogy ezzel a nemzeti ipart s a haza jólétét vitték egy lépéssel céljához közelebb. Menjünk azonban tovább: Ismerjük el, hogy igenis van valamelyes particularis iparunk, a honnét némely szükségletünk kielégítést nyerhetne. Azonban, hogy is vagyunk ezzel ? Csak úgy, mint az esőt kívánó gazdával, akinek terményét a zápor tönkre tette, vagyis elmondhatjuk, hogy „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“ ! Hazafiságból megvesszük a magyar ipar terméket s tapasztaljuk, hogy az megbízhatatlan, sokkal roszabb és sokkal drágább, mint a hasonló ugyan olyan cikk, mit külföldről hozattunk. Csináltatunk valamit a Ingük Pál férfi- és női cipész-üzlete Szatmáron, Kazincy-utca 20 szám a zárdává! szemben. Mérték utáni megrendelések és javítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek. 20 — 15.
