Gazdák Lapja, 1906. április (5. évfolyam, 14–17. szám)
1906-04-20 / 16. szám
GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. ápilr. 20. hirdetést tesznek közé a lapokban, hogy a közönség figyelmét fölkeltsék. Ehhez jön még a raktár, továbbá a szövetkezeti pincék, amelyek ugyan elég nagy előlegezéseket igényelnek, de mi ez a kiadás, amely az összes szövetkezeti tagok között megoszlik, ahhoz az óriási előnyhöz képest, amelyet elér a termelő, ha közvetlenül és biztosan értékesítheti a borait s hozzá azokon az árakon, amelyeket saját maga megállapított! A példa, amelyet a bortermelők nyújtottak, nem tévesztette el hatását: követői és utánzói akadtak s ma azt látjuk, hogy a szövetkezetek úgyszólván mindenütt szaporodnak. Napról-napra uj mezőgazdasági raktárszövetkezetek támadnak s minden termelési ág lassankint eljut oda, hogy maga jegyzi az árakat, ahelyett, hogy a közvetítők árjegyzését kellene elszenvedniük. Nem bocsátkozhatunk itt részletesen elsorolásába mindazoknak a szövetkezeteknek, amelyek kevesebb mint 20 év alatt Franciaországban megalakultak s ma már mezőgazdasági termelésünk legtöbb ágának az elérhető legtökéletesebb és mintaszerű értékesítő szerveivé fejlődtek. Mégis azonban azt hiszszük, hogy mezőgazdasági termelésünk érdekében egyik-másik ilyen szövetkezetre föl kell hívni a figyelmet, olyanokra, amelyek már megállották a próbájukat. A legtöbb ezek közül vaj, tojás és sajt, továbbá gyümölcs és zöldség termesztésével és értékesítésével foglalkozik. A szövetkezeti vajgyárak akkora előnyökkel kínálkoznak a termelőknek, hogy ez előtt ma már nem lehet szemet hunyni. A majoros, aki maga készíti a vajat, 100 liter tejből 3 kg. vajat tud előállítani, 1 kg. vaj előállításához tehát 33 liter tejre van szüksége. Nos tehát a szövetkezeti vajgyárak, tökéletesebb eszközeikkel, átlag 26—28 liter tejből tudnak 1 kg. vajat előállítani. De ez még nem minden: a nyersanyagnál elért megtakarításhoz csatlakozik az időben nyert megtakarítás, amely szintén nem megvetendő, mert igazán kevesebb időbe kerül 1000 liter tej feldolgozása egy és ugyanazon a telepen, mint ugyané meny- nyiségnek 80—100 majorban. A tökéletesebb eszközök és a közös gyártás jóvoltából a szövetkezetek egy liter tejért 10—12 centime-ot fizetnek a tagjaiknak s az ezzel járó előnyök a következőkben foglalhatók össze; a házitermclésnél a gazda 100 liter tejből 6 frank értékű tejet tud kihozni, mig ellenben a szövetkezeti vajgyár mellett G—8 frank értékű vajat ad el, minden időveszteség s a munkáskézre kiadott minden költség nélkül. De nemcsak a termelésben, hanem főképp az értékesítésnél tesznek a vajtermelő és értékesítő szövet- • kezetek nagy szolgálatokat a gazdának; fölmentik attól, hogy a vajat saját maga vigye ki a piacra és vevőket találnak számára a legtávolabbi piacokon, sőt a külföldön is. Charentes és Poitou vidékén egymagában SM vajtermelő szövetkezetei találunk, amelyek 50 ezer gazdát és 130 ezer tehenet egyesítenek magukban. E jelentős szövetkezeti csoport átlagos tejtermelése 200 i millió litert képvisel évenkint, ami visszont vajjá át- számítva 10 millió kilogrammot jelent. 27—30 millió i frank értékben ; Párizs nagy piaca innen szerzi be a felét élelmezése óriás szükségletének. A közös sajttermelés a gyártásnál és az értékesítésnél ugyanezeket az előnyöket kínálja. A sajtter- melö szövetkezet körülbelül ugyanazt a nyereséget juttatja, mint a szövetkezeti vajgyár ; a tej, ha egyé- nenkint adják el a gazdák, literenkint csak 6—8 centime-ot jövedelmez, mig ellenben a sajttermelő szövetkezet 11—12 centime-ot hoz ki érte. Van más fajtája is az értékesítő szövetkezetnek, ami szintén nagy szolgálatokat fog teljesíteni s amely még sokkal könnyebben alkalmazkodik a mostani gyakorlathoz ; ez megtartja a bizományost az értékesítés szervezetében, de a működését lényegesen megreformálja és megjavítja. Tudjuk, hogy a termelő, ha egyen- kint tárgyal a bizományossal, milyen hitvány csekélység e hatalmas férfiúval szemben ; alig mer tőle számadást kérni, még kevésbbé mer vele rendelkezni; remeg, mint a gyermek, ha egyszer a kezei közé kerül. De ha nem egyetlen szegény zöldség- vagy gyümölcskereskedő, hanem a vidék összes konyhakertészei vagy gyümölcstermelői tárgyalnak a bizományossal a szövetkezet révén, amely őket képviseli: a helyzet egészen megváltozik, a szerepek kicserélődnek ; most már a bizományos érdeke, hogy hatalmas üzletfelét tiszteletben tartsa, hogy igyekezzék öt kielégíteni. Ilyenféle értékesítő szövetkezet igen sok van már s napról-napra újak alakulnak, A franciaországi mezőgazdasági termolők központi szindikátusa külön állomást szervezett a la-villet- te-i vásáron az állatok, másik állomást mindennemű mezőgazdasági termények értékesítésére. Az „Union agricole de France“ cimü egy millió százezer frank alaptőkével alakult társaság bizományi eladásával foglalkozik azoknak az áruknak, amelyek az értékesítő szövetkezetektől vagy magános termelőktől hozzá beérkeznek ; üzletfeleinek 20 százalék osztalékot juttat a megtörtént eladások arányában. De a szolgálat, amelyet az értékesítő szövetkezetek a francia piacokon teljesítenek termelőiknek, semmi ahhoz képest, ami a külföldi piacokon vár reájuk. A világverseny úgy kifejlődött, az összes mező- gazdasági államokban oly hatalmas szervezetekkel rendelkezik, hogy az egyén itt már semmiosetre sem veheti föl a küzdelmet, hanem a szövetkezeteknek kell síkra lépniük a hatalmas szervezetekkel szemben, amelyek mindenütt alakultak. Tisztán a hozzáértés hiányán múlik az, hogy talajt veszítünk olyan országokban, amelyeknek szükségletei folyton növekednek ; pedig a kereskedelmi statisztikában évről-évre olyan intelmeket és figyelmeztetéseket kapunk, amelyek fölnyithatnák szemeinket. Nagy országok, amilyenek pl. az amerikai Egyesült-Államok, Kanada, Olaszország, de kis államok is mint Dánia, Svédország, Belgium, mindenütt megelőznek és mindenünnen kiszorítanak bennünket, mert fölényük a kereskedelmi szervezet, amely kizárólag gazdasági egyesületek és szövetkezetek kezén van. Mindezen versenytársakhoz csatlakoztak még újabban Ausztrálián és Uj Seelandon kívül Argentinia is,' amely a Rio de la Plata termékeny rónáiról igen sok vajat küld azokban a hütökainarákban, amelyeket a gyorsjáratú postahajók födélzetén újabban berendeztek. Nemrégen a „Nile“ nevű steamer 7500 láda friss és sózott argentinjai vajat rakott ki Southampton bán; Ip1] nn I qq71n hpq_ po pI/q7pp ínlptptíoiyó évi ápri!is hó lö'én a Gillyén józsef ur i■ Ö li UJu LuuIIU III U UU Ö!\ULuI UlIuLÜ házába Sziávik Zs. ur üzlete mellé helyesem át. Tisztelettel JOÓ LÄSZLÖ utóda. 78 52—3
