Gazdák Lapja, 1905. december (4. évfolyam, 48–52. szám)
1905-12-08 / 49. szám
2-ik oldal GAZDÁ.K LAPJA 3. combéi* 8. rétién fogalom volt a magyar társadalomban, a fény pedig csak ott csillogott, ahol erre megvolt a túlszárnyaló anyagi képesség. A volt jobbágy, vagyis a tulajdonképpeni föld- mives osztály saját dolgát végezte s néni barázdálta be homlokát a megélhetés - gondja, mert existenciája a földes uraság jólétével szoros osz- szefüggésben állott s tudta, hogy inig az uraságnak van, addig neki sem kell a szükségtől félni, boldog volt egyszerűségében s büszkeségének, vágyának netovábbja a „négy ökrös gazdaság“ megszerzése volt. A magyar paraszt és a magyar úri osztály megbízhatósága, becsületessége világhírű vala s valóban a magyar társadalomnak ez oly kényes alapját képezte, mely kivételt nem engedett és minden egyén szívesen áldozta fel életét és vagyonát nevéért, mely magában zárta a jeliem és becsület fogalmát, amely a magyarnak valóban vele született oly tulajdonsága, mely évszázadok viszontagságai dacára a tiszta magyar családoknál az életnél még ma is drágább kincsnek tekintetik. A magyar gazda mellett a kézművesnek és kereskedőnek is meg volt a maga biztos exis- xenciája, mert a gazda termékeit a tőke concur- rentiája hiányában egyedül ők voltak hivatva feldolgozni és értékesiteni, és mert a becsületes munka és tisztesség képezte erényét, s miután a vallásosság morális alapján állva undorral fordult el minden a tisztességgel meg nem egyező ténykedéstől: következése lett, hogy ügy anyagi mint erkölcsi tekintetben gyarapodott. A család ! alapítás volt életcélja, szerette kiterjedt család- ! ját, s mindegyikében egy oly segéd erőt ismert, mely közös összmunkálkodása által a jólét emel- | kedését volt hivatva előidézni, miért is a gyér- ! meket Isten áldásának tekintő, mig ma rettegnek j a sok gyermektől, Isten csapásának érzik és éppen a legmagyarabb földmives osztályban az egy gyermek rendszer honosait meg, s hogy ez | mily veszteség a nemzetre és közgazdaságra j egyaránt, annak igazán Isten a megmondhatója. Az 1848. készületlenül találta úgy a jobbágy- j ságot, mint a földes urakat. Kik eddig egymásra i voltak utalva: elszakadtak egymástól, mindkettő magára maradt segély és támasz nélkül. Mindkettő oly helyzetbe került, mint a kis gyermek, j aki járni tanul. A íöldmives nem értett az önálló- j Sághoz, az ur nem tudott megalkudni a viszonyokkal. Természetes, hogy az ily helyzet megterem- ; tette keserű gyümölcsét, s az ebből kifolyó következmény nemesük elkülönítette mégjobban a két osztályt egymástól, de sőt egymás ellenségévé tévé. A szerencse a bajok közepette csak az volt, hogy még nem voltak bankok, melyek hitelezzenek a birtokokra s nem voltak pálinkás boltok, — mert ha akkor ilyen van: ma már Magyarország régen Palesztinává változott volna ! Másik szerencse volt a törvény, mely idegennek a jószág, illetve ingatlan szerzést tiltotta, s igy a jövevények sem a nemesi, sem a paraszt birtokokat el nem harácsolhatták. Mily változást hozott mind e mellett az utolsó 50 év! Óriási átalakulások történtek az ipar, kereskedelem és különösen a forgalmi eszközök terén, habár ez mind a gazda rovására ment, aki ma is változatlanul megmaradt az ős termelés és konzervatív gazdálkodás terén. Nem vette észre a körülötte történteket s igy természetes, hogy mind ennek ő adta meg az árát! De váljon tanult-e mind ebből valamit a magyar gazdaközönség ? Bátran mondhatjuk, hogy nem ! hiszen ma is gondtalan apathiával nézi, hogy ősi birtoka idegen kézre kerül, s nem iparkodik azt megőrizni és gyarapítói! s ha valamit tanult: az egyenesen saját kárára szolgái, mert megtanulta az adósság csinálást, a váltó használatát, a fényűzést, renyhesóget s áltáljában mindazon dolgokat, melyek őt a végpusztuláshoz vezetik. Nagy előnyére volt régebben a birtoknak a magyar gazda családja kezén való megmaradásnak az, hogy törvényeink szerint a holt kéz, a zsidó és az idegeneket az ingatlan szerzéstől eltiltotta. — Ez legalább megmentette az országot, — mert tudjuk, hogy akié a föld, azé az ország. Igaz ugyan, hogy a közforgalom ezzel korlátozva és a feldarabolás megakadályozva volt, de a hátrány mellett sokkal nagyobb volt azon haszon, mely ennek folytán a nemzeti erő gyarapodásánál mutatkozott. Igaz, hogy a törvények máig sincsenek megszüntetve, azonban elfeledve vannak, s a spekulativ harácsolás ezzel szemben annyira ellenkező gyakorlatot fejtett ki, hogy mai napság keresztre feszítenék azt, aki arra hivatkozni elég vakmerő lenne. Hiszen ma már igen tekintélyes végzett föí- desurak szaturálva a modern szociális és kommu- nisztikus eszmék által, nem hogy megóvni igyekeznének a földet a magyar embernek, hogy ez által a nemzet ellentálló erejét is fokozzák, hanem nyíltan támadják a hitbizományi és papi jaA t. gazdálkodók szives figyelmekbe ajánlom, miszerint 1890. év óta fennálló üzletemet,' újból dúsan felszereltem úgy fűszer, mint minden a gazdálkodáshoz szükséges cikekkel és így legkényelmesebben, teljes bizalommal együtt fedezhető a szükséglet. B. | H W I M fi f í? ! fi 7 c r c fűszer- és csemege-üzlet pártfogásukat kéri alázatos tisztelettel *», v W » M üt c. fi i u L o l_ r gzatmár, Deák-tér 17. $2. iP»~ Kékkő Tirima (rcEg-ális) iOö kgr. 84 kor.
