Gazdák Lapja, 1905. december (4. évfolyam, 48–52. szám)
1905-12-15 / 50. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA december 15. hogy rövid idő alatt nagyot változott a világ: seliogysem találja bele magát a inai viszonyok közé ; természetesen korlátolt szellemi élete nem engedi, hogy magasabb légkörbe emelkedve megérthesse helyzetét és ezt megértve keressen uj eszközöket boldogulása megteremtéséhez; ez neki a maga erejéből nem sikerülhet; de sikerülnie kell akkor, ha a műveltebb osztályok összefognak, hogy kiemelve a népet szellemi elmaradottságából s megértetve vele helyzetét visszanyerje nyugodt önuralmát az a nagy népréteg is, mely most csak elógedenséget érezve azt hiszi, hogy bajai azoktól származnak, a kiket a természetes erőviszonyok magasabb polcra állítottak. Nincs terünk már, hogy az „E. K. K. E.“ feladatait vázoljuk ; de hiszen tengersok a tenni való, ki-ki válogathat feladatot magának akár mely téren, csak azt kell belátnia, hogy tenni kell! Különben meghúzzák a halálharangot a mai társadalom felett azok, kik egy uj világ kialakulásától várják boldogságukat! Házinyul-tenyésztés. Hogyan tenyésszünk? Francia szaklapokat olvasva, az ottan dívó te- nyészirányt mindig figyelemmel kísérem. Ez utón szereztem tudomást arról, hogy ott majd minden kisgazdának és földmivesnek nemcsak istállója, hanem egyik-másiknak udvara és kertje tele van nyulakkal, a melyek ott szabadon, minden ellenőrzés, költséges berendezés nélkül szabadságban derüre-borura szaporodnak. Ez az úgynevezett „tömegtenyésztés.“ Ez a tenyésztési módszer a kezdőt nagyon könnyen megvesztegeti azon tévhitben, hogy ily módon a gyors szaporulat dacára is jóval kevesebbe kerül, mintha még külön ketrecekről, takarításról, kiilon-külön takarmányozásról s egyébb a kctrecrendszerü tenyésztéshez szükséges kiadásokról, vagy munkálatokról is gondoskodni kellene. És lehet-e ennél egyszerűbbet képzelni? Minden kisembernek van lakháza mellett egy kis ólja, istállója, kamarája vagy az udvarban egy sarok, a melyet erre a célra felhasználhat s néhány deszka vagy deszkadarabbal nyúlistálióvá átalakíthat. Sokba nem szabad kerülni, mert hiszen csak nyulat akar ott tartani (vide 1) nem tenyészteni csak megtűrni és ilyen passziónak szegény embernél nem szabad sokba kerülni. Ilyen helyre azután rendesen a szomszédtól, vagy jó baráttól ajándékba kapott egy pár nyulacskát helyez el (többnyire testvéreket.) Hogy a szaporulat nagyobb legyen, az istálló gyorsabban megteljen, esetleg néhány fillérért még néhányat vesz is hozzá. Nagy az öröm azután az egész háznépnél, mikor az első fiókák a fészekből elöbujnak. Néhány hónap letelte után már tele van az istálló nyálakkal s oly dús volt az áldás, hogy már minden vasárnapra és ünnepnapra nyulpecsenye jut az asztalra, sőt a szomszédoknak is lehet ajándékozni, vagy olcsó pénzért eladni, de még magnak is marad. Ez volna a francia tömegtenyésztés egyszerű módszere, a mit még hathatósabban elősegítene, ha a tyukász minden faluban a baromfiak mellett a nyula- kat is összeszedné és a városban piacra hozná. Ez minden esetre a kisembert a riyultenyésztésre serkentené, mivel a saját fogyasztásán kívül egy kis pénzecskét is hozna. De sajnos, ennyire még nem vagyunk. Egy városi ínyenc gyomrának nem fele! meg a liázi-nyui húsa. Az inkább előnybsn részesíti a vad- nyulakat, őzpecseuyőt vagy bármely más vad húsát, csak elég bűzös vadszaga legyen, habár mindenféle praktikákkal kell azt a szakácsnőnek pácolni és élvezhetővé tenni. Ennek hiányában a tömegtenyésztö kisgazda kénytelen egész nyulállományát saját maga elfogyasztani, vagy elajándékozni s igy a csekélyke pénzbeli haszontól elesve, csakhamar beleun a tenyésztésbe. Ezek volnának a tömegtenyésztés fényoldalai; lássuk már most annak árnyoldalait is. Az a tenyésztő a ki a nyulait szabadon, kor és nemi kiilömbség nélkül saját természetükre bizza az első áldás után csakhamar meggyőződik, hogy állatjai napról-napra lefogynak s idővel egészen clkorcsosod- nak, jó részük pedig minden látszólagos bategség nélkül elhull. Természetesen vérfelfrissitesre nem gondol, de hiába is volna, mert az anyanyul mindig a hímmel együtt lévén, fiadzás után párosodási ösztönének enged s csakhamar megint vemhes. Fiókáit kellőleg nem szoptatja, hanem azokat idő előtt elhagyja, ezek nagy része azután elpusztul, de a megmaradtak is satnyák, betegek lesznek. A rokon párosodási meggátolni iehetetien s testvér testvérrel, apa kölykével, fia anyjával párosodik. A hímek egymást marják agyon s igy tovább. Ez azután már a valóságos „nyui- gazdálkodás.“ Mikor a gazda ószretér és azt látja, hogy ily módon nem lehet a tenyésztést tovább űzni már hajlandó volna áttérni a ketrecrendszerhez. Igen ám, de akkor jön csak arra a tudatra, hogy ez nem megy oly könnyen, mert 40 50 drb. ketrecet nőm leltet néhány koronából kiállítani. Nyáron a mikor elegendő zöld takarmány áll rendelkezésére még megjárja, de télen azután mikor esetleg az eleséget pénzért kell venni, busán nézi a szegény ember a dús áldást. Igénytelen állatka ugyan a nyúl, keveset eszik, do sok szájnak sok abrak kell. Még jobban elveszi a gazda kedvét, ha véletlenül akkor lép fel valami ragályos nyulbetegség mikor legnagyobb az állomány s a nyulak esetleg egy éjjel mind elhullanak. Hogy ilyen anomáliák be ne következzenek nem lehet a kezdő tenyésztőt eléggé óva inteni, hogy tenyésztését kicsinyben és csak ketrecrendszerben kezdje, így a kevés tenyészállat mellet a nyúl tenyésztés minden csinyát-binyát meg lehet tanulni, és az állatok szakszerű gondozásával értékes tenyészegyedeket nevelni. Házad saját konyhájára is elég egészséges állat kerül (nem korcsok és az évenként eladásra kerülő állatok jövedelméből busásan kerül a berendezés fokozatos szaporítására. Akár faluban, akár városban lehet ily ketrecA t. gazdálkodók szives figyelműkbe ajánlom, miszerint 1890. év óta fennálló üzletemet, újból dúsan felszereltem úgy fűszer, mint minden a gazdálkodáshoz szükséges cikekkel és igy legkényelmesebben, teljes bizalommal együtt fedezhető a szükséglet. B. j H I M £ p Q | (i 7 c r r fűszer- és csemege-üzlet pártfogásukat kéri alázatos tisztelettel *- u V i u c. n J u L O £. i gzatmár, Deák-tér 17. sz. á?SF K&Jikő prima (reagál!») 100 Isgr. 64 kor. 'ISÖS
