Gazdák Lapja, 1905. július (4. évfolyam, 27–30. szám)
1905-07-21 / 29. szám
/ / MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szaífr?ár !8Ö5. Julius 21. /v/ 905TEÄ3 V-3. 29-íkHJán»/^ KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZD. EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERS. EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKK. VÁRM. SZÖVETE. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ára egész évre 6 korona. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci-utca 5. sz. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület-, valamint a Szatrnármegyei j ková LlSY a ^aP szellemi részét illető közlemények, mint a megren- Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. delések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Közlemények csak a forráe megnevezése medert vehetők át. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon i4. szám Kivándorlás és bevándorlás. (P.) Ahhoz a szomorú jelenséghez, mely ellen évek óta küzdünk s melyet fajunk és gazdasági vérvesztésünknek tüntetünk fel: a kivándorlás mind nagyobb arányokban fejlődő szimp- tomájához újabban egy még szomorúbb jelenség csatlakozik, az orosz viszonyok által kiszorított népsalak tömeges bevándorlása. — Amily kétségbeejtő az egyik, épp olyan ijesztő ránk a második. Mig az első az amúgy is gyér munkaerőket külföldre viszi s a hasznos munkás kezet, mely a nemzeti vagyon termelését van hivatva eszközölni, tőlünk elrabolja, addig a második jelenség a bentmaradt munkaerőt is elgyengíti, kiszipolyozza, tönkre teszi, termelő képességétől megfosztja anélkül, hogy a kipusz- titott népanyag helyett más produktiv anyagot szolgáltatna. Az orosz zsidó bevándorlók pedig teljesen inpoduktiv, elégedetlen, lázongó népanyagot képeznek. Termelőképességük csak annyiban érvényesül, hogy maguk hasznára elszívják az itteni ruthén és a román nép gazdasági erejét. E nép bevándorlása nagy nemzetgazdasági csapás reánk. Itt megszűnik a faji és felekezeti szempont kényes tekintete, itt csak egy szempont lehet irányadó, az, ami a parazitával szemben jogosult, az erélyes védekezés. Az orosz zsidó típusának veszedelmét élénken illusztrálja egyik zsidó felekezeti lapunk, az „Egyenlőség“ állásfoglalása, mely maga is megszüntet minden szolidaritást e fajjal^s védekezésre szóllitja ellene a saját faját is. r Érdekes e lap egyik legújabb számának i vezető cikke, mely a következőket mondja: „Tévedne, aki azt hinné, hogy akár a magamfajta zsidóbarát, akár a legbuzgóbb zsidó is a gácsor- szági, az orosz, az oláh zsidók beözönlését kívánná, vagy kívánta volna valaha. Irgalmat gyakorolni, igenis, minden jó érzésű ember kívánt és kíván, de öngyilkossá lenni nem! A magyarrá lett zsidó iskolákat és templomokat érné első sorban a veszedelem, ha ez idegenek beözönlenének és elhatalmasodnának. A kulturális veszedelmet gazdaságival tetőznék, ha annyi éhes szájat és munkánkban részt venni nem tudó kezet, tehát puszta terhet, ráeresztenénk a nép, a zsidó és a keresztény lakosság nyakára. Az orosz birodalom mai helyzete s az orosz nép mai alacsony műveltségi állapota miatt folytonosan ki leszünk téve orosz zsidók beözönlésének, ha még oly szigorúan őrizzük is a határokat. A mily módon beszökdösnek e kétségtől űzött családok az osztrák határon, épp úgy betolonganak majd a magyar határszélekre. Éz ellen nincs más mentség, mint a komoly cselekvés ! Ha keresztények és zsidók egyaránt síkra lépnek, adakoznak, közben járnak, a keleti államok összes üldözöttéi tisztességes menhelyet találhatnak erre-arra a föld keregségén. Kellő viszonyok közé juttatva, e szegény számüzöttek előharcosai lehetnek valahol messze földön a kultúrának. Nálunk ártalmára lennének a fejlődésnek, mert teljesen idegenek, mert elkeseredettek és fanatikusak.“ Meghajlunk az elfogulatlanság ez őszinte nyilatkozata előtt, s örömmel látjuk, hogy hazafias zsidóságunk a faj tekinteteken túl teszi magát ott, hol nemzeti veszedelemről van szó. Ez az elfogulatlan vád még inkább feltünteti előttünk a kétségbeejtő igazságot, mely kötelességünkké teszi, hogy a védekezés minden eszközét harcba vigyük a veszedelem elhárítására. — Állami beavatkozást sürgetünk, eréA fi73tmárvármPOVPÍ Tatarplfnpn7+ár ? nvár folyamán a második áruraktárát felépiti '“*4. Cl II Ildi Vul II ICgyCI I aftal IZ LG I és igy aratáskor már ötvenötezer métermázsa termény-beraktározási hely áll a közönség rendelkezésére. j^jéddigi méltányos dijak továbbra is érvényben maradnak; a beraktározott áruk 3/4-rész értékéig 6°/o-os kamat mellett előleg vehető. II. váltó-, vagy jelzálogos kölcsönök méltányos kamatozás mellett kaphatók ; 274 takarék CStgjiet kamatozásra elfogad. 26—7
