Gazdák Lapja, 1905. június (4. évfolyam, 22–26. szám)
1905-06-30 / 26. szám
jtmius 30 GAZDAK LAPJA 7-ik oldal telenödések egész természetszerűleg is bekövetkezhet- j uek; úgy az adós mint kezese észrevétlenül szegényedik, nem egyszerre, hanem lassan fokozatosan; mig bírja addig törleszt, egyszer csak kiderül hogy kamatot is alig bir fizetni. — Más esetben elemi csapások, balesetek, szerencsétlenségek jöhetnek közbe ,s az érdekeltek önhibájukon kívül jutnak azon helyzetbe, hogy kötelezettségeik teljesítésére képtelenekké válnak. — Végre fognak előfordulni olyan esetek is, midőn egyesek egész célzatosan, roszhiszemüleg fognak arra pályázni, hogy a szövetkezetett megkárosítsák. — Ezért jó a tartalékalap képzésére igen nagy »súlyt fektetni, hogy legyen miből az előállható veszteségeket fedezni. A kölcsön biztonságának csökkenése leggyakrabban fordul elő oly esetben, midőn az adós, vagy kezese eihalálozik. — Ilyenkor az igazgatóság bizonyos szubjektív érzések hatása alatt áll; tekiutettel kell lenni az árvákra, az özvegyre, a hátramaradt bajokra ; s igy künyebben, nagyobb elnézéssel megy keresztül j a kezes csere, vagy más olyan változás, mi a kölcsön ; biztonságát idővel kétségessé teheti. — Ha egyik másik igazgatósági tag állást foglal ellene, letorkolják ■ hogy szivtolcn, nincs benne könyörüiet, pedig hát tu- j lajdonképen csak kötelességét teljesítette. — Ebből tehát az a tanulság, hogy nemcsak a kölcsön megszavazásakor kell az észszerű és igazságos szigort .alkalmazni, de a hosszabitások s különösen személyi változások alkalmával is mérlegelni kell az érdekeitek hitelképességét, fizetési készségét, szorgalmát és becsületességét. * * * Ha a múlt tanulságok könyve, melybe lapozgatva j megbírálhatjuk a jelent és következtetést vonhatunk j .a jövőre nézve, úgy én a múltból a jövőre azt a kő- [ 'vetkeztetést vonom le, hogy évek múltán a megerő- j .södött hitelszövetkezetekbe is be fogja fészkelni magát egy erjesztő anyag, mely ott a bomlasztás vegyi folyamatát fogja végezni. — Vissza emlékszem a j 70-es évek önsegélyző egyletei és népbankjaira, me- j Ivek még 1875 évi XXXVII. t. cikk, vagyis az úgy- j nevezett „Kereskedelmi törvény“ megalkotása előtt keletkeztek. — Céljaiban, intencióiban sokban | hasonlítottak a mostani hitelszövetkezetekhez. — A kis embereknek csinálták azt is, havi 50 krajcár vagy 1 j forint befizetéssel, sok választmányi taggal és szám- vizsgálókkal, kik épolyan önzetlenséggel, vagyis kezdetben teljesen díjtalanul szolgálták azon ügyet, mely felfogásuk szerint a közjót volt hivatva előmozdítani, i — Miután ezen önsegélyző egyleteknek nem állott a hátuk megett egy erős központ, mely érdekeiket támogatta volna, természetesen hogy fejlődésük is lassú tempóba haladt, de azért mégis csak haladt. — Kezdetben a takarékpénztárak és bankok előkelő társadalmi állású és vagyonos vezetői bizonyos szánakozó, mondhatnám lenéző kicsinyléssel vették a kis emberek tehetetlen vergődéseit; de midőn egypár évi működés után a havi 50 krajcáros befizetések 10 ezer forintokra szaporodtak s az üzletmenet is nagyobb arányokat öltött, akkor előállottak a régibb pénzintézetekben kellőképen érvényesülni nem képes, vagy azokhoz bejutni nem tudó pénzügyi kapacitások, belépegettek a lekicsinyelt önsegélyző egyletbe azzal a nagyhangú biztatással, hogy majd megmutatják ők, hogy miként keli egy pénzintézetet vezetni és felvirágoztatni s a vége legtöbb helyen az lett, hogy las- saukint elfoglalták a vezető helyeket, kitúrták a régieket önzésből és nyeresógvágból átalakították az intézményt részvény- társasággá. — Akkor a vezetőség mindjárt díjazást kapott s az éveken át díjtalanul működő vezetőség kipotyogott. Nagyon sok önsegélyző egyletet és népbankot ismertem, melyek a haszon kedvéért részvénytársasággá alakultak át, azt az embert azonban szeretném iátni, aki nekem csak egy olyan részvénytársaságot is mutatna, mely humánus céljából önsegélyző egyl ;tté, vagy szövetkezetté alakult volna. Attól tartok, hogy szövetkezeteink megerősödése után egyes helyeken felfognak bukkani a helyi nagyságok, a falusi pénzügyi kapacitások, kik a haszon jelszavával megkezdik a bomlasztási folyamatot, mely egyik másik hitelszövetkezetünket a részvénytársasági forma karjaiba vezeti. * * * Kétségtelen, hogy a részvénytársasági alakzat kecsegtetőbb jövedelmezőség szempontjából; a nagyobb jövedelmezőség lehetősége pedig bizonyos ingerrel hat azokra kik jövedelemhez, vagy nagyobb jövedelemhez kívánnak jutni általa; valamint az is kétségtelen, hogy az a megengedett 2%-nyi kamat többlet iiiit a hitelszövetkezetek a központi hitel kamatlábán felül szedhetnek, a legtöbb esetben nem tesznek ki Atyán számbavehető összeget, mellyel a fölelőséget, fáradságot és munkát kellőképpen megjut almazni lehetne s ha még ehez hozzávesszük azt, hogy némely helyeken a közönség részéről a hala és erkölcsi elismerés sem nyilatkozik meg oly mértékben, mint ahogy kívánatos lenne, sőt fordulnak elő szórványosan esetek ahol a nép érdekében kifejtett önzetlen tevékenység még gyanúsítással és hálátlansággal találkozik, akkor igazán rokonszenvünket, tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fokozott mértékben érdemlik ki az olyan vezetők, ellenőrzők és kezelők, kiket csak a jól teljesített kötelesség tiszta tudata s a közjó előmozdításának felemelő érzete lelkesít s képesít arra, hogy,a megkezdett utón tovább haladjanak. * * * Nem tartozom azok közzé, akik helyesük az elégedetlenséget és egyenetlenséget; mindig többre becsültem a kövér pernél a sovány egyezséget; s habár elismerem a szövetkezeti kezelő urak olykor-olykor elröppenő azon kifakadásaiknak jogosultságát, hogy javadalmazásuk nem áll arányban a teljesített munkálatokkal; de nem helyes utón járnak, ha párhuzamot vonnak a Központ alkalmazottjainak javadalmazása — melyet néha nagyon is túlbecsülnek — és saját csekély jövedelmük között. Nem helyes azon elmésnek látszó megjegyzés sem, hogy a Központ az önzetlen munkásság elvét hangoztatva, azzal a jelszóval buzdit a humanitás és felebaráti szeretet sovány- talaján a torábbi kitartó munkásságra hogy: „előre,“ ahelyett hogy azt mondaná: „utánam.“ A Központi és vidéki tevékenység erőkifejtését egy mértekkel mérni nem lehet. Más elbírálás alá esik annak ténykedése kinél az kenyérkereset és élethivatás, és más alá azé, kinél csak mellékfoglalkozás. A vidéki szövetkezetek apostolainak működése hasonlít a misszionárius hittérítői működéséhez; fá
