Gazdák Lapja, 1905. június (4. évfolyam, 22–26. szám)
1905-06-30 / 26. szám
8-ik o!'Jr! GAZDÁK LAPJA junius 30. radságának jutalmát az elért eredményekben találja meg. És valjuk be, mégis csak kellemesebb Magyar- országon szövetkezeti apostolnak, mint a vademberek között hittérítőnek lenni. * * * Hogy a hitelszövetkezeteknél a tagok érdekében kifejtett tevékenység némileg jobb anyagi elismerésben részesüljön, olyan segédeszközökről kellene gondoskodni, melyek amellett, hogy a köznek javára válnak, a szövetkezet konyhájára is hoznak valamit. Például: ha a „Kökényesdi hitelszövetkezet“ a szövetkezeti gőzcséplőgépet 5 év múlva a nyereségből kifizeti, még hosszú időn át évenkint legalább 2000 korona évi jövedelemre számíthat. Ebből 1000 koronát félre tesz, hogy időmultán legyen miből pótolni a régi gép kicserélését, 500 koronát kamat leszállításra használ fel, 500 koronát pedig a személyi kiadások pótlására fordíthat. Az ilyen és ehez hasonló törekvéseknél a Központnak nem kellene korlátozólag közbe lépni; sőt indokolt esetekben a buzdítás volna helyén való, meri minden olyan törekvés, mely a tagok összeségének javára szolgál, e mellett a szövetkezetnek, vagy a közreműködő közegeknek is némi anyagi előnyt biztosit, — csak támogatást érdemei. Távol áll tőllem ezzel azt mondani, hogy a hegyes vidékek kukorica termő dombjai alatt működő j hitelszövetkezetek is gözcséplögépet hozassanak, vala- j mint azt is elismerem, hogy sok helyen a korlátozás is teljesen jogosult; kőt tudom, hogy némely túlbuzgó j szövetkezeti ember még a harangot is szövetkezeti utón öntetné meg, én csak azt tartanám kívánatosnak, j sőt szükségesnek, hogy oly helyeken, hol a szövetke- I zeti vezetés körültekintő és megbízható, az ellenőrzés j éber, a kezelés kifogástalan, a tagok pontosak, a j megbízhatóság kétségtelen, oly helyeken a Központ j részéről a kezdeményezés, az eszmeadás inkább in- j kább indokolt, mint a korlátozás. * . * * Ha a fentebb elmondottakban van némi kis igaz- í ság s azok nemcsak az én helytelen megfigyeléseimen, j de a valóság megközelítésén alapulnak, az esetben i tökéletesíteni kell az intézményt további fejlesztésé- : ben s igyekezni kell gátakat emelni, nehogy az általam felsorolt lehetőségek bekövetkezzenek. — Ezek j egyrésze, hogy úgy mondjam a szövetkezetek erkölcsi I céljainak megvalósításában érhető el s ennek kérész- | tülvitelére az államhatalmat tartom hivatottnak. Tapasztalataimon felépített véleményem szerint j nállunk a hitelszövetkezetek egyoldalulag fejlődnek. — | Van egy nagy fővárosi központi pénzintézet és ennek j kötelékébe vannak kis apró falusi pénzintézetek, melyek kölcsönöket adnak, beszedik az üzletrészek járandóságait, elfogadnak betéteket, elkészítik az előirt ! kimutatásokat és összeállítják a statisztikai adatokat. Egységes alapszabályok mellett egyforma üzletkörrel bírnak s kitűnő központi ellenőrzés alatt állanak. — Ámde azt a nagy erkölcsi elvet még eddig nem láttuk megfelelően érvényesülni, melynek a képviseíőház igazságügyi bizottsága ilyeténképen adott kifejezést: „Az igazságügyi bizottság nem zárkózott ugyan el azon szempont elől, hogy azon nagyfontosságu érdekek, melyeket a szövetkezetek előmozdítani hivatvák, legjobban akkor istápoltatnak, ha azok rugóját képviselő erkölcsi erők önmüködőleg nyilvánítják hatásukat, mégis midőn a rideg valóság talajára lépve azt látja, hogy ezen erők kívülről jövő erős lökés nélkül életre nerc ébreszthetők, hogy tehát csak állami segély mellett lehet az öntevékenységet is életképessé tenni, akkor azon meggyőződésben, hogy a szövetkezetek nállunk is hivatva vannak nagy társadalmi és ön nevelési missiót teljesíteni, örömmel fogadta azon segitö kezet, melyet a kormány jelen javaslatba nyújtani kivan lethorgikus társadalmunknak.“ Tehát a képviseíőház igazságügyi bizottságának véleménye abban csúcsosodik ki, miszerint az á 1- lamnak azért kellett segitö kezet nyújtani, hogy a szövetkezetek nagy társadalmi és önnevedési m i s s i ó t teljesíthessenek; ezt pedig kellő képen nem latjuk érvényesülni azért, mert ezidőszerint semmi olyan önálló szerv nincs, mely tisztán csak a szövetkezetek erkölcsi hivatásával foglalkoznék. S miután lethargi- kus társadalmunkat csak állami támogatással lehetett népmentés nehéz munkájához felébreszteni, csak következetes marad az állam és törvényhozás önmagához, ha a jó kezekbe levő anyagi rész irányítását meghagyja az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ - nek, ellenben az erkölcsi célok megvalósítását egész külön és függetlenül magának tartja fen, — És ez a mi viszonyaink között egész természetes is, mert a szövetkezeti ügy erkölcsi részének gondozása a Központnak tetemes kiadásába kerülne, mit lehet hogy csak a* alapitó és rendes tagok 4%-os osztalékának rovására tehetne meg. — Ellenben az államnak első rangú érdeke a nép szellemi és erkölcsi színvonalának emelése és anyagi jólétének előmozdítása. — Az állam nem költhet el a szövetkezeti ügy érdekében annyit, a mennyi közvetve, ‘vagy közvetlenül vissza ne térülne az összetartozandóság érzetének fejlesztése, önállóságra való szoktatása, felnőttek nevelése, a kivándorlási hajlam csökkentése, a fizetőképesség emelkedése és az általános jólét előmozdítása által. Mennyivel könnyebb helyzete ieime a szövetkezeti vezetőknek, ha az az állami közeg a közgyűlésen, vagy egy e célból összehívott értekezleten megmagyarázná, hogy azok az egyének, kik az ö érdekekben olyan önzetlen munkásságot fejtenek ki, a legnagyobb mértékben rászolgáltak az ö hálájuk tiszteletűk s szar etet ökre; viszont a hála és ragaszkodás őszinte megnyilatkozása után mén y- n y i v e 1 k e v é s b b é vonhatnák ki egyesek m aguk a t a k ö z b i z a 1 o m nyíl v á n u- l.ásai elől. — Mennyire emelné az állam tekintélyét s menyire volna képes fokozni a hazaszeretetei, ha előadná, hogy a magyar állam nem tesz különbséget magyar, rutáén, román s egyéb nyelvű fiai között, egyforma mértékkel mér mindannyioknak s ezért cserébe nem kivan egyebet, csak egyetértést, pontosságot, rendet és a szabályok megtartását. — Ezen állami közegek lennének hivatva kifürkészni, kipuhatolni, hói, mit lehetne tenni a nép érdekében, azt kieszközölnék, végrehajtanák, vagy a végrehajtást ellenőriznék. Annyi sok szép és nagy dolgot lehetne a hitel- szövetkezetek keretébe megvalósítani, ha volna olyan szervezetünk, mely a kitűzött erkölcsi célok megvalósításával foglalkoznék s valóban nagy szolgálatot tenne a szövetkezeti ügynek az, ki elég befolyással bírna arra, hogy a kormány, vagy a törvényhozás figyelmét az erkölcsi célok fokozottabb mértékben való megvalósítására irányítaná. Talán majd megjön ennek is az ideje I
