Gazdák Lapja, 1905. június (4. évfolyam, 22–26. szám)
1905-06-30 / 26. szám
junius 30. GAZDAK LAPJA 5-ik oldal. Szövetkezeti szemelvények. Az „Északkeleti vármegyei szövetkezetek Szövetsége“ 1905. junius 14-én Szatmároo tartott közgyűlésén felolvasta Valkovics »János szövetségi titkár.*) Abban a nagy alkotásban, melynél a magyar törvényhozás kiüümböző politikai pártaruyaiatai egyértei- niüleg találkoztak, szükségképen benne kell lenni az életképesség minden feltételének; mert nemcsak a magyar parlament, de más államok törvényhozásainál sem mindénnnapi eset, hogy egy törvényjavaslat az egész törvényhozó testület akaratának csaknem egyél- íelmii megnyilatkozása legyen. Ilyen — mondhatnám párját ritkító — eset a „Szövetkezeti törvény“, helyesebben az 1898 évi XXIII. t.-cikk megalkotása. Midőn a magyar törvényhozás a szövetkezeti törvényt megalkotta, több fő szempontot vett figyelembe. 1. A kisbirtokos, kisiparos és munkásosztályt az önsegély elve alapján az önvédelemre képesíteni és az önfentartás lehetőségét előmozdítani. 2. Heti, vagy havi apróbb befizetések által a takarékossági hajlamot előmozdítani. 3. A hitelre szorultak anyagi támogatása folytán a helyi vagy vidéki uzsorát korlátozni. 4. Az anyagi eszközök megadásával a kis exis- tentiákat is saját helyzeték urává tenni s a személyek egyesülésében rejlő erő felhasználása mellett gazdaságilag önállóvá és függetlenné nevelni. A kitűzött cél tehát röviden összefoglalva az: „Emelni a kis emberek erkölcsi értékét s előmozdítani- anyagi boldogulását.“ — A mi ezután következik az csak eszköz a cél elérésére. Az első és leghatalmasabb eszköz az ugyanezen törvénycikk által felállítani rendelt „Országos Központi Hitelszövetkezet“, melynek megalkotása nélkül a cél alig lett volna megvalósítható. — Eszköz a Központ kötelékébe tartozó 1742 szövetkezet. -— Eszközök a Szövetségek, melyek bizonyos meghatározott tevékenységi határig összekötő kapcsot képeznek a Központ és a Szövetkezetek között. — Tehát mindaz, ami a szövetkezeti élet külső nyilvánításában ma él. mozog, ténykedik, sem magába, se együttvéve nem öncél, csak szabátyok és szakaszok keretében íogiali intézmény, meiy nek egyedüli hivatása, hogy az 1858, XXIII. t,-cikkben kifejezésre jutott célt megvalósítsa. Amint látjuk a törvényhozás bölcsessége egyaránt számitolt az erkölcsi és anyagi sikerek lehetőségére s hogy részben nem rosszul számított, azt ma már eredményekkel is lehet igazolni. — Ugyanis: Az l'.JÖ4. év végén az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ kötelékébe 1742 szövetkezet tartozik s ezen szövetkezeteknek 407,030 tagja volt 767.952 üzletrésszel 37,440.899 korona értékben, mely összegből 20,503.272 korona tényleg bevolt fizetve. — Továbbá a szövetkezetek által gyűjtött tartalékalap 2,880.000 korona. — A kihelyezett kölcsönök összege pedig 108 millió koronára rúgott, melynek felét a szövetkezetek saját tőkéjük, s a nállok elhelyezett betétekből fedezték, másik felét pedig a Központtól vették igénybe. — Ezen számok ékesszólóan bizonyítják, hogy a kitűzött cél anyagi részéhez az eszközök is jól voltak *) Közgyűlési határozat folytán egész terjedelmében közzététele tt. megválasztva, ámde azért még messzire vagyunk attól, miszerint elmondhatnánk, hogy a kitűzött célt megvalósítottuk. — Hiszen a törvény alapgondolta, eszményi feltevése az : hogy TOagyarország minden községének iegyen egy önálló hitelszövetkezete, mely hitelszövetkezetnek tagja legyen az illető község minden tagságra jogosult lakosa : — mert csak az ilyen szűk üz- ietterüieten volna lehetséges az. hogy azok, az anyagi téren úgynevezett kis emberek is, kik hitel alapul csak munkájuk, szorgalmuk józan életük és becsületességüket tudják lekötni, jogosult hiteligényeiket kielégíthessék. — Ugyde számolni kellett a törvényhozásnak a tőke nyomása, a nép sokszor indokolt, sokszor indokolatien bizalmatlansága s a vezetésre hivatott egyének hiányára s azért engedte meg, hogy a szövetkezet székhelyén kívül más község, vagy községekre is kiterjeszthesse működési körét, mert különben a szövetkezeti hálózat kiépítése akadályokba ütközött volna. A törvény intenciójának ilyetén magyarázatával nem azt akarom elérni, miszerint szövetkezeteink vezetőségeit arra buzdítsam, hogy ezután csak az erkölcsi biztosítékokra legyenek tekintettel a hitel megszavazásánál, mert akor abba a hibába esném, mint az a fiatal ember, ki szerelmi házasságot akart kötni s választottját csak azért nem vette el, mert hozománya is volt; hanem tettem azért, mert az említett erkölcsi biztosítékok körvonalai erősen kidomborodnak úgy a törvényjavaslatban,, valamint az igazságügyi bizottság indokolásában. — És ez természetes is, mert inig a nyerészkedésre alakult részvénytársaságok létalapját a j tőkeképzés s ebből kifolyólag a jogosult haszon ké- j pezi; addig a szövetkezeti erő a személyes egyesülésben j rejlik, hol nem a haszon, hanem a támogatás játsza a főszerepet. — Ebből önként következik, hogy az igazi szövetkezeti széliem kialakulására sokkal kedvezőbb körülmény az, ha egy hitelszövetkezetnek 400 tagja van 500 üzletrésszel, mintha ugyanannyi üzletrész csak 50 tag között osztanék meg. De ha messzire vagyunk is még a kitűzött cél magvalósításától, azt bekell ismernünk, hogy a szövetkezeti térfoglalás eredményeire az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ jogosult büszkeséggel tekinthet, visz- sza. — Sem kisgazdáink, sem kisiparosaink erényei közzé nem tartozik a tőkeképzés vágyakozása. Hu, teheti, szívesebben csinál kétszer adóságot, semhogy egyszer tökét gyűjtsön jüvedelmczés céljából s mégis azokból az apró heti 20 fillérekből 23 millió koronát I takarítottak meg. — Pedig ez a megtakarítás alig ! került valamibe, különöseu azoknál, kik uzsorás adós- í ságaikat szövetkezeti kölcsönből fizették vissza, mert | ezeknél a kamatkülömbözetből bőven kiteit az üzlet- j rész befizetése, nemi.-; számítva a törvény által nyuj- | tott egyéb kedvezmények élvezetét. Ha tehát a szövetkezeti intézmény olyan szépen bevált, egészen természetes, hogy annak további fejlesztése és felvirágoztatása mindazoknak szivén fekszik, kik a szövetkezeti ügynek őszinte barátai, valamint jó indulattal kell fogadni és elbírálni azokat a megjegyzéseket is, melyeket a közcél előmozdítása érdekében a tapasztalat és megfigyelés felszínre hoz ; mert noha az eddig elért eredményeket méltán nevezhetjük „nagy sikereknek“, de azért egy tökéletes és befejezett munkától még messze állunk. Had mondom el tehát énis megfigyelésem alap
