Gazdák Lapja, 1905. május (4. évfolyam, 18–21. szám)
1905-05-12 / 19. szám
május 12. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. szont, ha agrarizmust emlegetünk, gondolataink hátterét a szövetkezetek alkotják. Es ez természetes is, hiszen az agrárizmus teremtette meg s adja az erőt a szövetkezeteknek, viszont ezek meg alkotják azt a bizonyos szilárd pontot, melyre támaszkodva, ha nem is vetjük ki a földet sarkaiból, de kiemeljük gazdatársadalmunkat abból a mély süppedésből, melybe ezúttal nem kutatott okok döntötték. Szövetkezetek — agrárizmus tehát szoros összefüggésben vannak egymással; de most, mikor a szövetkezetek jövőjéről akarnék egy pár szót ejteni, eltekintek az agrárizmustól, gondolataimnak nem ások oly mély medret s csak azt vizsgálom, hogy az a kép, melyet a szövetkezeti intézményünk jövőjéről jó reményeink eddig élőnkbe rajzoltak, a messzebb jövőben is oly derült sziliekkel fog-e munkára serkenteni, mint a jelenben ; vagy jönni fog egy képromboló mozgalom, mely ezt a drága képünket merkantilizmus, liberalizmus, socializmus vagy tudja az ég, miféle jelszavak kedvéért össze fogja zúzni ? Lássuk. A történelem az élet mestere, ezt tart; a egy latin közmondás. Igaz. De csak annak tanítómestere, a ki nem hályogos szemmel forgatja lapjait, hanem éles tekintettel pillant be rejtekeibe. Es látni is fogja, hogy vannak az emberiségnek egyes alapeszméi, melyek időrül-időre más-más alakot öltenek bár, de a változott formák között is a lényeg ugyan az marad ; az eszme él de más öltözetet cserélt. Egyik ily alapeszméje az emberiségnek a társulás, egyesülés, — szövetkezés. Hányféle alakban jelentkezik ez a történelem folyamán ! a külső formák azonban változtak, vagy el is enyésztek; de az eszme ma is él és száz ezreket képes ma is mozgósítani, embert ép úgy, mint pénzt. Ki tudná a szövetkezések céljait, legalább nagyjából csak, meghatározni, elszámolni ? száz eltűnik s ezerannyi támad nyomukban. Egy beláthatatlan élet folyamat ez, kicsibe, mondhatnék, a teremtés maga : enyészet és élet egy helyen. A mi külső, anyag : örökké változik; a mi benne szellem, eszme, örökké ugyanaz. Célja ezerféle, hatása állandó, egy: jó vagy rossz aszerint, a mint a benne rejlő erő irányittatik. De talán elég az elmélkedésből ennyi. Olvasóink, ha tovább fűzik e gondolatmenetet, maguktól is könnyen rájönnek, hogy mily szilárd alapra fektették agráriusaink a szövetkezeti mozgalmunkban gazdatársadalmunk megmentésére irányuló alkotásaikat; megérthetik ezekből, mily mélyen járó bölcseség vezette azokat, kik gazdatársadalmunk sorsát ama elpusztithatlan eszme uralmához fűzték. Van-e hát okunk félteni szövetkezeteinket, vagy szövetkezeti mozgalmunkat ? Nincsen. Jöhetnek támadások bárhonnan, ez eszme magvaijól el vannak vetve gazdatársadalmunk minden rétegébe, onnan többé kiirtani nem lehet: a csira életképesnek bizonyult s az életet viszsza tartani nem lehet. Szövetkezeteink virulni fognak ; szövetkezeti mozgalmunk mind nagyobb hullámokat vet s a merkantilizmusnak irigység, önérdek s más eféle elébe vetett kavicsai hatalmas árját fel nem tartóztathatják, útjába gátat nem vethetnek. Jöhet az ellene támadó szenvedélyek tüze, ártani mit se fog; sőt a mi benne nemes érc, megtisztítja salakjától s csak annál tisztább fénynyel fog ragyogni előttünk. Még egyet. Közéletünk terén bármerre tekintünk, csupa forrongást találunk, — szerencsére nem olyat, mint Orosz országban, — hanem az eszméknek forrását, mely egész közéletünket, sőt társadalmi és magánéletünket is átalakítani törekszik. Eddig az az elv uralkodott: kiki magának! ma pedig : egy az egészért és az egész az egyért 1 Nemcsak nálunk van ez igy, hanem mindenütt, a hova a nyugati civilizáció eljutott; a hol a néptömegek eme egységesítő kurzusának részesévé lettek. Csak Amerikára és Németországra kell vetnünk egy tekintetet, — mert jelenleg e két helyen legerősebb a haladás, — hogy láthassuk: mivé fejlődhetik egy-egy társadalmi osztály, vagy mozgalom emez uralkodó elv hatása alatt; mivó teheti ezeket az egyesülési szellem. Nézzük az amerikai trösztöket, melyek ezer millió koronákat és tíz — százezernyi munkást képesek egyesíteni egy-egy gazdasági, ipari vagy kereskedelmi cél érdekében. S mindezek a mai kor szülöttei. Vagy nézzük Németországot, a hol a mezőgazdák szövetsége képes volt a hatalmas német ipart elhallgattatni s oly magas mezőgazdasági vámokat teremni ét gyártanak. Vasat termelnek Staffortshireben, Cle- velandban, Dél-Walesban és Scotlandban ; vörös rezet olvasztanak Dél-YValesben; cserépedényt a fazekas műhelyekben égetnek ; harisnyaárukat Nottingham és Leicesterben, vás.-.nat északi Irlandban stb. Minden külön ipartelepen szintén megvan a munkafelosztás ; van igazgató, irodavezető, segédirnokok; vannak előmunkások, időfelügyelő, gépkezelő, serfőző legények, közönséges munkások, fuvarosok, küldönclegények, kapusok stb.; mindezeken kivid vannak minden rendő és rangú kézművesek, kik a főmunkát végzik. így a munkafelosztás a társadalom egész vonalán kiterjed a királynőtől és minisztereitől lefelé, a kül- döncfiu és az utcaseprőig. 26. Ádám Smith a munkafelosztásról. A munkafelosztás által sok irányban nyerünk; hanem Ádám Smith ezen tárgyat oly tüzetesen kifejtette, hogy inkább vegyük szemügyre először az ő véleményét e tárgyban. Amint ő jelesen kifejtette a munkafelosztás folytán három irányban támad haszon, u. m. 1) az ügyesség fokozódása minden egyes munkás embernél; 2) időkimélés, a mi rendesen elvész egyféle munkától a másikhoz menetnél; 3) a gépek nagy számú feltalálása, melyek a munkát könnyítik és megrövidítik és egy embert sok ember munkájának az elvégzésére képessé, teszik. Az ügyesség fokozását illetőleg, mely a gyakorlat folytán keletkezik, — kétség nem lehet. Minden ember, aki egy bűvészt utánozni, vagy zongorán játszani próbált, a nélkül, hogy azt tanulta volna, — tudja, mily együgyü módon hibázik. Talán senki se tudná elvégezni hosszas gyakorlat nélkül egy üveg fúvó munkáját. Ha tud is valaki egy könnyű munkát elvégezni valami módon, sokkal gyorsabban elvégzi azt, ha többször csinálja. Ádám Smith állítja, hogy ha egy kovácsnak szegeket kellene csinálnia, anélkül, hogy a munkát megszokta volna, nem csinálna két vagy háromszáz rossz szegnél többet naponta. Gyakorlat folytán megtanulhatná, hogy naponta nyolcszáz, vagy ezer szeget is csináljon ; csakhogy a szegiparra nevelt ifjak képesek kétezer, háromezer ugyanazon fajta szeget, egyazon idő alatt kiverni.
