Gazdák Lapja, 1905. február (4. évfolyam, 5–8. szám)

1905-02-17 / 7. szám

2-ik oldal.

GAZDAK LAPJA Február 17.

len az ország gazdagodása és evvel culturális fejlődése. — Frázisnál nem egyéb az a minduntalan használt mumus ugrás a sötétbe, hisz az eddig gyűjtött kiviteli és behozatali adatok csak a vakoknak (vagy azoknak, a kik bizonyos érdekekért nem akarnak látni) nem demonstrálják eléggé a szomszéd állammal való lekötöttségünk káros voltát. — Hétszáz millió korona értéket viszünk ki majdnem mind nyerst ermelvény alakjában évente, ebből 70 százalékot Ausztriába és evvel szemben majdnem másfélszer eny- nyit hozunk be Ausztriából indusztriális cikkekben, hisz ez nyilván mutatja, hogy Magyarország az árucsere révén ép oly gyarmata Ausztriának, mint India Angolországnak, ott is ugyan az a viszony van, India adja nyers termelvényét vámmentesen Angliának és ha nincsen jó rizstermése, akkor megtizedeli az éhhalál a lakosságot, viszont Anglia busásan gazdagszik Indiába vámmentesen kivitt ipar gyártmányán, a melynek a jégeső sem árthat.

Jobb érvek hiányában azt is hangoztatják, lám mennyit haladt Magyarország vagyonosodás- ban az 50 éves vámközösség ideje alatt, de hogy ezen a közös koszton mennyivel jobban hízott ez a mi kedves német sógorunk, azt bölcsen kihagyják a számvetésből, mert ha összevetik Magyarország nagy adóssággal terhelt, de a jövedelmezőség arányát indokolatlanul felcsigázott földbirtok értékét Ausztria, Cseh és Morvaország gazdagon fejlett gyári iparának reális alapon és dúsan jövedelmező tömérdek vagyonával, a melynek nyugalomba vonult tőkepénzesei a nagy gyűlölet mellett is zsebökben tartják a magyar állam adósleveleinek háromnegyedrészét, akkor sírva nézhetünk vissza a múltra, a mely a közös vámterület révén kizsákmányolni engedte ez országot.

Nem hiába siránkozik most egy előkelő bécsi lap a „Zeit“ mondván („most úgy állnak a dolgok. hogy az 1867. kiegyezésben a közös vámterület Ausztria népének az érdekét képezi, a katonai kérdés pedtg kizárólag az udvar érdeke, mert Ausztria népének egy életkérdés a közös vámterület és ezért készségesen viselte a katona terhek nagyobb részét, de a nagy hatalmi állás és a hadügyi szét nem válás kérdése jobban szivén fekszik a dinasztiának, mint a népnek, a népek pedig komolyan kérdik, váljon az osztrák udvar fényes tradíciójának az ápolása és fejlesztése nem lessz-e tuldrága ? — Elviselhettük ezt a fényűzést addig, mig nemcsak politikailag voltunk nagyhatalom, hanem gazdaságilag is élveztük a közösség előnyeit •— áruinknak a szabad kivitele a csak nekünk biztosított magyar piacra elviselhetővé tette, hogy a közös ármádia költségének nagyobb quótáját mi viseltük, de ha a közös hadsereg magatartása érdekében odadobnák a közös vámterületet, akkor a gazda nélkül csinálják a számadást, mert akkor az udvari politika érdekében nem szobán a néppolitikáját számonkivül hagyni.“)

Ez már csak nyilván bevallása annak, hogy Magyarország Ausztriának fejőstehene volt és hogy ennek a helyzetnek a fentartása nem lehet Magyarország érdeke.

Az már azonban más kérdés, hogy mikép lehet ebből a reánk eddig káros közösviszonyból úgy kimászni, hogy az átmenet megrázkódtatással ne járjon, világosabban szólva, hogy mezőgazdaságunkat a felállítandó vámsorompó fejbe ne kólintsa.

A milyen káros következménnyel járt a gazdasági fejlődésre az a gazdasági politika, amely évtizedeken keresztül az agrár érdekek szempontjából nem engedte fejlődni az industriát és külkereskedelmet,*) ép olyan végzetes hiba volna most, ha valóban sikerülne az önálló vámterület berendezkedéséhez jutni, ha figyelmen kívül hagynák egy évtizedre való átmenetileg az agrár érdeket.

Égy évtizedre van legalább szüksége a mezőgazdaságnak, hogy a közben fejlődő gyári ipar az eddig kivitelre termelt élelmi szereket, vagy annak legalább nagyrészét itthon fogyassza, addig pedig a kivitelre szállt terményt, élő állatot és haszonfát meg kell védeni a túl magas kiviteli vám ellen; hogy ha sikerülne ezen cikkre cserében némely más behozatali iparcikkekért Ausztriával mérsékelt és könnyen elviselhető közbenső vámban megegyezést létrehozni.

Becsukhatják ugyan szomszédjaink az ipar- űző gyárak nagyrészét, ha retorzionalis vámok terére lépnének Magyarország termesztményeivel szemben, de ha az első rohamra mégis megtennék, rendelkezésünkre állna a szintén retor- zionális magas behozatali iparvámok nagy ösz- szege, a melyből kivitelünket prámium gyanánt téríthetnék meg a vám nagy részét.

Ezzel nem tennénk egyebet, minta hogy a cukorrépa érdekében a cukor kiviteli prámium nyújtásával oly fényes sikerrel operáltunk oly hosszú időn át.

Nem hiába mondta Bismark herceg Giers orosz követnek a német védvám' kezdetén: ne siránkozzék exellenciád a mi magas vámtarifánkon, hisz ép ezek a magas német agrár vámok fogják Oroszország industriáját megteremteni.

*) Az önálló vámterület kérdésében legközelebb magunk is kifogjuk tejteni nézetünket. Egyes részletekhez tehát mert — habár véleményünk némileg eltérő volna is — nem szólunk hozzá, hanem később fogunk azokra reflektálni. Szerk.

Az igen tisztelt gazdaközönség saját érdekében nagyon jól cselek szik, ha szükségletét 15 év óta fennálló üzletemben fedezi, hol is ésminden egyéb cikket a létező legolcsóbb árban és lelkiismeretes kiszolgálással kaphat. Erről egy próbavásárlás után mindenki meggyőződhet. Igaz tisztelettel

marhasó, kenőcs, szerszámzsír, kötéláru Lövinper József

fűszer és csemege üzlete Szatmár, Deák-tér 17. zs