Gazdák Lapja, 1904. november (3. évfolyam, 45–48. szám)
1904-11-25 / 48. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA nov. 25. Elnök ezután jegyzőkönyv hitelesítésre felkéri Dr. Böszörményi Emil és Pethő György tagtársakat. Ezután a titkár bejelenti a földművelésügyi miniszter ur által kilátásba helyezett 1500 korona fel- használásával rendezendő téli előadások és házi ipari tanfolyamok tervét, bejelenti, hogy a szőlősgazdák országos Egyesülete decemb. 4-én Szatmáron szőiöszeti előadásokat tart, végre ismerteti a Gazdasági Egyletek Országos szövetségével együttesen jövő évi jan. 31-én rendezendő gazda gyűlés tervezetét, melyre országos tekintélyű előkelőségek megjelenése vau kilátásban. bér. Kovács Jenő örömmel veszi a tervet tudomásul s különösen köszöni az elnöknek, hogy buzgó működésével a figyelmet felhívta egyesületünkre s megtudta találni az utat arra, hogy a szövetséget ily kitüntető figyelemre ébresztette. Ajánlja, hogy Szat- már várossal a megye karöltve olyan rendezéssel, tömeges megjelenéssel és ünnepélyességgel viszonozzuk az előkelő vendégek figyelmét, melyiyel beigazolhassuk, hogy Szatmár város és vármegye a figyelmet megérdemelte. Többek felszólalása után az ülés az indítványt magáévá tette s 100 tagból álló bizottságot küldött ki a rendezés muukájának mentül nagyobb szabású keresztülvitelére. Ezután a csikó legelő ügyének megoldására tért rá az ülés. A titkár előadta, hogy az ombodi legelő bérletének lejártával szükségessé vált uj terület bérlete tárgyában a választmány a Rác Elemérué bato- nyai mintegy 160 kát. hold területű legelőjét szemelte ki. Többek hozzászólása után az ülés megállapodott a jelen levő tulajdonossal abban, hogy 12 évre évi 2400 kor. bérért a legelőt kibérli, oly feltétel alatt, hogy, ha az egylet a szerződés kötésétől számítandó 1 év alatt a legelő megvétele iránt nyilatkoznék, a legelőt 45000 korona, ha 1 éven túl, de 6 éven belül nyilatkoznék, 48000 korona örökáron eladja; a haszonbér telekkönyvileg biztosittatik az eladó terhére. Az ülés az ombodi legelő berendezésének felhasználásával létesítendő uj legelő berendezés költségeinek fedezésére 4000 korona állattenyésztési alapot 10 évi törlesztés mellett kölcsön adja s ehhez a földmivelés- ügyi miniszter ur beleegyezését kikéri, úgy szintén kéri a berendezéshez még szükséges 2000 koi-ona államsegély gyanánt való engedélyezését. Az 1905-ik évre megállapittatott a munkatervezet, melynek során őszre egy állatkiállitás és baromfivásár rendezése vétetett tervbe. A költségelőirányzatot is elkészítette az ülés, melynek során elhatározta, hogy általános bevételi hiányok fedezésére 1000 korona, csikó legelő fentar- tására 1200 korona s állatkiállitás rendezésére 4000 korona államsegélyt kér a nagyméltóságu földmivelés- ügyi miniszter úrtól. Sveicer Gábor lótenyészbizottsági elnök tisztségéről való lemondását az ülés nagy sajnálattal fogadta el s a közügy terén kifejtett 10 évi önzetlen s nagyszakértelmü fáradozásért elismerést és jegyző- könyvi köszönetét szavazott. Az igy megüresedett tisztségre az ülés a választmány ajánlatára egyhangú lelkesedéssel berencei Kovács Jenő tagtársat választotta meg. Kristóffy József főispán, mint az egylet uj illusztris tagja ismertette a kendergyár létesítése körüli megállapodásokat s az ügyet a tagok figyelmébe ajánlotta. Az ülés a főispán ügyszeretetétől föllelkesítve elismeréssel fogadta a nagy buzgalom folytán a kendergyár ügyében elért fontos eredményt. A tárgysorozat kimerültével az elnök és főispán éltetése közben az ülés feloszlott. A baromfitenyésztés a gazda háztartásában. Ha a baromfitenyésztés jövedelmezőségéről egy gazdával szóba állunk, nagyon kicsinylő választ fogunk kapni, sőt azt fogja mondani, hogy nemcsak haszon nincs mellette, hanem még kárról is lehet beszélni, amit a baromfiak a kertben, vagy a gazdaságban okoznak. Ha viszont elővesszük a baromfitenyésztési szaklapokat, meg szakkönyveket, azt olvassuk, hogy a baromfiak tenyésztése igen jövedelmező dolog s évente sok millió Korona jön be az országba a baromfi termékek kivitele révén. Honnan van ez a nagy ellentét a szakirodalom s a gyakorlati gazda véleménye között ? Nyilván onnan, hogy a gazda nem szerez tudomást az udvarában tartott baromfiak után származó bevételekről, mivel ezek az asszony jövedelmét képezik. Bezzeg a jó gazdasszony igen nagyon megsínyli, hogyha egy némely rossz esztendőben a baromfivész elpusztítja kedvelt állatait. A gazda csak azt tudja, hogy naponta kell szemes eleséget adnia a baromfiaknak, meg azután gyakran észreveszi, hogy kaparásukkal kárt okoznak a veteményekben. Egészen másként vélekedne azonban, ha nagyobb figyelemmel kisérné a baromfitenyésztést, nevezetesen, ha a kiadásokról s bevételekről pontos jegyzéket vezetve, látná, hogy az állattenyésztés mai fokozo - tabb felkarolása felé törekvő gazdálkodási viszonyba a baromfitenyésztés igen jól beilleszthető s jövedolmezöség tekintetében nem marad mögötte más állattenyésztési ágnak, mert pl. ugyanazért az összegért, a melyért fejős tehenet vesz, beszerezhet 100 tyúkot, a mely után körülbelül 700 korona áru tojásra számíthat. Ha már most leszámítjuk a tartási költséget, 400 korona tiszta jövedelmet bízvást felvehetünk. Sajnos, nálunk nem igen jegyzik a baromfi tenyésztők a felmerülő kiadásokat és bevételeket, de átlagosan fel lehet venni, hogy húsz tyuk körülbelül 90 korona tiszta jövedelmet hoz, lo tyúkot a legkisebb birtokos, sőt munkás és napszámos ember is tarthat és éppen ezekben a legkisebb háztartások- j bán nagyon számba vehető összeg. 45 korona. Németországban szinte általános az a vélemény, hogy a gazda a baromfi termékekből behozza az adót. Hazánkban a kormány régóta figyelemmel kiséri a baromfitenyésztést s tiszteletre méltó áldozatkészséggel dolgozik annak fellendítésén. így a mi hazai baromfifajtáinkat keresztezés utján immesiteni törekszik s évente több ezer darab himálmtot, kakast gúnarat, gácsért oszt ki a községeknek, gazdasági egyesületeknek, olyképen, hogy minden gazda, a ki nemes himállatot kap, cserébe parlagi kakast, gácsért, vagy gúnárt ad az államnak vissza. A cél ezzel a cserekiosztással az, hogy hazai baromfi fajainkat nagyobb testűvé alakítsuk s oly állatokat tenyészszünk a melyeknek húsát és tojását a külföldi fogyasztó piacok közönsége kedvel s magasabb áron megveszi. Igen üdvös dolog volna tehát ha a gazdák átértve, a kormány nemes célját, mindinkább jobban felkarolnák a baromfitenyésztést s igyekeznének nemes himállatokat beszerezni, a melyeket különben legközelebbi cikkemben lesz szerencsém ismertetni. Winkler János a „Baromfitenyésztők Országos Egyesületének“ titkára.
