Gazdák Lapja, 1904. augusztus (3. évfolyam, 32–25. szám)
1904-08-05 / 32. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA aug. 5. róla. Mi voltunk azok, a kik részint e lap hasábjain, részint memorandumokban s egyébként is már jóval előbb sikra szállottunk a kisbirtok tehermentesitése mellett s ezt most is legmelegebben karoljuk föl; de mert tudjuk azt, mily áldozatokat követel, mennyi ága-boga van a kérdésnek, s mily kevés érzék van még általában nálunk az ilyes kérdések iránt: most ugv szeretnék e kérdés megoldását dűlőre juttatni, hogy belátható időn belül ne kellessen vele ismét előhozakodni ; hogy a baj gyökeresen gyógyittassék. Épen azért ismét csak arra mutatunk, a honnan a baj származik : a parasztbirtokoknak egyenlő és természetben követelhető öröklési osztályára, mint a mely öröklési rend állandóan magában hordja a kisbirtok eladósodásának kényszerűségét. Nézetünk szerint tehát mindaddig, I mig a kisbirtokra ezen öröklési rend fennáll, keresztülvihetünk akárhány tehermentesitést, egy emberöltő vagy még kevesebb idő alatt ismét oda jutunk, a hol ma vagyunk. Mig ha a parasztbirtokra ezen öröklési rendet megszüntetjük s törvényi eszközökkel lehetővé tesszük, hogy normális parasztbirtokok alakulhassanak, a már meglevők továbbra is fenmaradjanak: akkor egyszersmind biztosítottuk a kisbirtok számára is annak lehetőségét, hogy az áttérjen az extenziv gazdálkodásról az intenzív gazdálkodásra, a mikor is saját erejéből képes lesz a most tervezett tehermentesítés után az eladósodás örvényeit elkerülni s a család számára biztos létalapot nyújtani, melyre a gazda bizalommal, szeretettel és hittel támaszkodjék a gazdasági, társadalmi s egyéb bajok és gondok közepette : mint gazdag és szabad polgára e hazának és nem hazátlan, nemzetközi socialista íöldosztója, mint ma, az egyenlő öröklési rend korában. Védekezés a takarmányhiány ellen. (Folytatás.) A biborhere rövid tenyészideje folytán különösen alkalmas arra, hogy mint közbeszurt takarmánynövény termesztessék. A talaj iránt e növény nem támaszt nagy igényeket; megterem mindazon homok és agyagtalajokon is, a hol a talaj sekély volta, vagy egyéb okok miatt a lucerna és lóhere már sikerrel nem termeszthető, ha az nem túlságos nedves. Legnagyobb terméseket a tevékeny vályogon szolgáltat. Az újabb tapasztalatok szerint, ha a biborherét augusztus végén, az Alföldön szeptember hó elején elvetjük s ha kedvező időjárás mellett még őszszel megerősödhetik, kifagyástól nem kell tartani. Nagyon sietni a vetéssel nem célszerű, mert az őszszel tulbuján fejlődő növény a vastag hó takaró alatt a megfulladás veszélyének van kitéve. Viszont különösen hűvösebb vidéken szeptember elején túl vetni nem tanácsos, mert nem erősödik meg annyira, hogy a telet biztosan kibírná. Igen hideg éghajlatú, exponált, hegyes vidékeken termelése nem ajánlható. A vetőmag szükséglet k. holdanként a szórt vetésnél 15 -20 kg,, soros vetésnél 12—17 kg. A vetés keresztülvitele céljából a kalászosok, vagy éppen egyéb nyáron letakarodó növény után a talajt aratás után nyomban középmélyeu megszántjuk, a beéredés után a vetöszántást eszközöljük s a magot rendes gabona sortávolra, vetőgéppel sekélyen alátakarva, elvetjük. A kikelt herét azon őszszel legeltetni nem ajánlatos, ha a tél fagya a talajt nagyon felszívta, fellazította, tavaszsza! a megszikkadás után lehengerezzük. A kaszálással a teljes virágzás bekövetkeztéig várunk, a mi’ rendesen május első felében következik be. Tavaszszal lassan indul, de csakhamar rohamosan kifejlődik. Termése kisebb, mint a lóheréé, vagy lucernáé ; tápértéke is csekélyebb, gyorsabban elfásul, az állatok szőrözött levélzete miatt eleinte nem eszik oly szívesen, de ha megszokták, kissé fonnyasztva egész jól megeszik. A takarmánytermés levétele után a föld korai tengerivel, csalamádéval vagy más nyári takarmánynyal azonnal bevethető, vagy pedig repce és más ősziek alá igen jól előkészíthető. A szöszös bükkönykeverék termesztése ott helyén való, a hol az értékesebb takarmányt nyújtó őszi keverékek termesztése nem jár kellő eredménynyel. Az igen hideg éghajlatú, nyílt fekvésű helyektől eltekintve, az ország minden vidékén biztos eredményt ad, amennyiben a téli hideget minden veszély nélkül elviseli. A talaj iránt igen csekély igényeket támaszt, gyenge minőségű homok és agyagtalajokon, a hol a borsós keverék bizonytalanul terem s csak kevés termést szolgáltat, kitünően megterem. Előveteményül bármely nyáron lekerülő gabonaféle és egyéb növény alkalmas, mely után a talaj a lekerülés után közvetlen alkalmazott tarlóbuktatással s azt követő középmély vetőszántással készítendő elő. Az alkalmazandó keverék 40 százalék rozsból, 60 százalék szöszös bükkönyből áll, belőle 100—120 kg. vetendő k. holdanként. A hol nagyobb területet kell bevetni, ott ajánlatos több részletben vetni, mert ha tavaszszal nagyobb mennyiség áll rendelkezésre, mint a mennyit 8—10 nap alatt feletethetünk, úgy a rozs, mint a szöszös bükköny elfásul s az állatok nem eszik oly szívesen. A vetést kezdhetjük szeptember közepén és pedig sorvetőgóppel gabonasortávolra. Az elvetett keverék semmi ápolásban nem részesül, habár fellazult talajon a tavaszi hengerezés jó hatással van. Tavaszszal az összes őszi vetésű éves takarmánynövények között legkorábban, már május elején nyújt zöld takarmányt, és pedig igen nagy tömeget, mely minőségre nézve nem oly kitűnő ugyan, mint pl. a jó borsós keverék, mert levele és szára szőrös, valamivel keményebb az előbbinél, de megszecskázva az állatok szívesen fogyasztják. Mindezen okoknál fogva ezen keverék, különösen az alföldi ho„LAXATIN CUKORKA, egy igen kellemes izü és felette enyhe hatású hashajtószer, mely úgy gyermekeknél mint felnőtteknél hasznosnak bizonyult. Orvosok ajánlják és rendelik betegeiknek. — Ára 70 fill. — Már 80 fillér előleges beküldése ellenében (bélyegekben is) egy doboz mintaként bérmentve küldetik. Készítője HORVÁTH JÓZSEF gyógyszerész, Szatmár-Németi. 126 —113
