Gazdák Lapja, 1904. július (3. évfolyam, 27–31. szám)
1904-07-29 / 31. szám
Hl. évfolyam. Szatmár. 1904. Július 29. is g KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG! HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ- EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmárit]egyei Gazdasági Egyesület-, valamint a Szatmármegyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utca 19. sz., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. Ne adjunk pálinkát a munkásoknak.! Most a midőn az aratás éscsépiés országszerte megindult, időszerűnek találjuk, főleg nagyobb gazdáink figyelmét, egy oly bajra irányítani, amely nemcsak anyagi károknak szokta jelentős forrását képezni, de az időnkint felmerülő izgalmakon kívül, úgyszólván egy egész néposztály erkölcsi romlását idézi elő, amely osztálynak javítása pedig, egy nagyon fontos gazdasági tényező javítását jelentené. Ha felemlítjük az aratás folyama alatti kellemetlen izgalmakat, minden gazda rögtön eltalálja, hogy az arató munkásokról van szó, mert a gazda és az aratók között súrlódások és kissebb nagyobb összeütközések manapság már az aratás folyamától alig elválasztható jelenséget képeznek. Rendkívül szomorú jelenség ez, hogy az Isten áldását csűrbe takarítani egetverő káromkodás, perpatvar s nem ritkán agyba-főbe verés nélkül nem sikerül. E kép évről-évre mindgyakrabban mutatkozik nálunk, hol pedig a gazdák hivatva volnának egy eszményibb gazdasági élet feltüntetésére, amilyet itt-ott, de önérzetesebb és folyton tanulni, tö- kéletesbedni szerető gazdáinknál észlelni lehet. Eme csapás megszüntetésére ajánlatos első sorban apróra megfigyelni és öntudatosan tanulmányozni azon mozzanatokat, melyek a bajt előidézni szokták; azután pedig magasabb hivatás érzetével oda törekedni, hogy a bajnak elejét vegyük, lehetőleg nem erőszakos törvénykezéssel, a mi elkeseredést szül, sőt néha bosz- szuállásra ingerli az alacsonyabb műveltségi fokon álló munkás szenvedélyes lelkületét, — hanem a bajt előidéző okoknak előzetes elhárításával. Nevezetes bajoknak szolgál kutforrásául a gazdasági életben, de különösen az aratás idején a szerződéses pálinkaadás, mely sajnos ez időszerint országszerte divatban van. Régi nemzeti szokás volt hosszú munka végét áldomással megünnepelni, amit ma is lehetne oly alakban fenntartani, l*)gy az a gazda és a munkások viszonyába, vegyítsen valamit a szív melegéből, nevezetesen hűséget és odaadó buzgalmat a munkások részéről, viszonzásul a munkaadó elismerő önkéntes jutalmazásáért. A lelkes buzgalom többet, jobbat teremt, mint j maga a kötelességérzet, melybe bizonyos fokú ridegség szokott vegyülni. Azért a jutalmazásnak önkéntes adománynak kell lennie, — ha serkentő hatást célozunk vele, — s módjával | ez adomány tárgyát ital is képezheti, de nem a szerződés szerint kialkudott pálinka, mely a munkásnak nemcsak physikai munkaerejét csökkenti, de egyenesen demoralizálja és amennyiben díjazásuk tekintélyes részét képezi, anyagilag is károsítja. A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ már hosszabb idő óta azon fáradozik, hogy az arató és más gazdasági munkások között járandóság gyanánt kiosztott pálinka helyett, ezentúl bor adassék; mivel ennek mérsékelt élvezete a pálinkától eltérőleg, a szervezetre jótékony hatást gyakorol. Talán ellenvetheti valaki, hogy ez kivihetetlen, mert mezei munkásaink már hozzá lévén szokva a pálinkához, e nélkül munkába nem állanak. Épen azért volna szükséges amire a Magyar Szőlősgazdák Orsz. Egyesülete bennünket körlevél utján felszóllit, hogy gazdasági Egyesületek s bizonyos vidék gazdái, egyetér- tőleg hassanak ez irányban szóval és tettel, mert a baj oly arányban harapózott már el, hogy erélyes összmüködés nélkül nehéz megorvosolni. Méltó ez a megszivlelésre a gazdák részé*
