Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23–26. szám)
1904-06-24 / 26. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA junius 24 hogy mint fentebb említettük, az aranka magva rendkívül szívós, csiraképességét évekig is megőrizheti, sőt feltakarmányozva, az állatok bélcsatornájában sem pusztul el, honnét tehát a trágyába kerül, azzal pedig a szántó földre. Legnagyobb veszedelme azonban abban a körülményben rejlik, hogy magvától a hernmag nehezen tisztítható ki, s igy a termelendő heremagvat értéktelenné teszi. A fejlettebb arankamagvak ugyanis, valamint az olyan szemek, melyek tokja nem nyílik fel, a heremag nagyságától nem nagyon különbözik, igy rostálás utján a heremagból nem választható ki biztosan, sőt újabban az amerikai maggal importált s elterjesztett amerikai aranka mag, mely az előbbinél jóval nagyobb s csaknem megközelíti a heremagvak nagyságát, egyáltalán nem, vagy csakis nagy magveszteséggel rostálható ki. P. Hogyan védekezzünk a torsgomba ellen? A torsgomba (Ophiobolus graminis Sacc.) hazánkban először az 1899. évben mutatkozott nagyobb mérvben, és pedig az Alföldön, kivált Békés és Csongrád megyékben. Később még nagyobb mérvben jelentkezett e betegség és pedig az országnak csaknem minden búzatermő vidékén. Legérezhetőbb károkat ismét az Alföldön tett, ugyancsak Csongrád vármegyében, főleg Hód- mező-Vásárhely határában. Ez utóbbi helyen egyes táblákon 80—100 százalék volt, s csak elvétve több. A mint ismeretes, e gomba a búza alsó szárának legalsó részét támadja meg, minek következtében az többé-kevésbbé barna-szinüvé s korhadtá válik. Hogy ilyképpen a növény normális fejlődésében akadályozta- tik, az természetes. A kalász, főleg pedig a szem nem fejlődik ki rendesen és érésében is szenved; a búza kényszerérett lesz, a kalászok korán élfehérednek, leginkább akkor, ha esős vagy ködös időjárás után hirtelen forró napok állanak be. A torsgomba által erősen megtámadott búzatábla -úgy néz ki, mintha juhok gázolták volna össze: az egyes buzaszálak különböző irányba dőlnek, ha az ember ki akarja huzni a földből, akkor elszakadnak, és pedig ott, hol a torzsgomba megtámadta azokat, itehát legalsó részükön. A torsgombára vonatkozó tapasztalataimat a következőkben foglalom itt röviden össze: A torsgomba olyan években lép fel nagyobb mérvben, a mikor a tél enyhe s a rákövetkező tavasz nedves volt. Legtöbb kárt rosszul miveit, gyengén trágyázott földeken tesz, főleg olyan búzákban, melyeknek elő- veteménye is búza volt. Ha a torsgombával együtt még ^állati %s növényi ellenségek is megtámadják a búzát, ez esetben az Ophiobolus kártétele még fokozódik. A betegség elterjedésének meggátlására következő eljárás ajánlható: 1. A buzatarló felégetése. Ez által a torzsgomba egy jelentékeny része elpusztul. 2. A felégetett tarló azonnali alászántása. E szántásnál az ekét mélyebbre kell ereszteni, mint a közönséges tarlóbuktatásnál, hogy a tarló mind a föld alá kerüljön s ott minél gyorsabban elkorhadjon. 3. Őszi mély szántás. 4. Búza után búza ne termeltessék. Általában igen ajánlatos az okszerű vetésforgó alkalmazása. 5. Jó trágyázás és jó mivelés, hogy a búza erőteljesen fejlődjék. Erőteljesen fejlett búzában a tors- gomba sokkal kevesebb kárt fog okozni. Nk. Á. Hírek. A kisbirtokosok tehermentesítése tárgyában a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület felterjesztésének meleg tárgyalásáról újabban a hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesülettől is vettünk értesítést. Uzsorás szatócs. A szinyérváralja körtehegyi legsötétebb Avasnak egyik községében, Turcon, Grün- feld Mózes szatócs portékáinak értékesítését egy kis uzsora rendszerrel igyekszik jövedelmezhetőbbé tenni. Virtics • ároly és Ferencnek volt ugyanis Grünfeld- nól 58 korona tartozása, melyből kifolyólag a szatócs 118 koronás váltót íratott a két testvérrel alá, kik nem ismerve a váltó természetét, készséggel pingálták alá nevüket. Mikor fizetésre került a sor, nagyot néztek és vonakodtak a nagyobb összeget kifizetni. Az ügy a törvényszék elé került s a megtartott vizsgálat során beigazolást nyert az uzsoráskodás, melyért a törvényszék Grünteldet 100 korona bírságra Ítélte. Az elitéit hangoztatva ártatlanságát, felebbezett. — A gazdatisztek gyakorlati vizsgája. A birtokos és gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900 XXVII. t. e. 25 §-a szerint az abban megjelölt birtokokon és gazdaságokban az ezen törvény életbeléptét követő ötödik évtől, vagyis 1906. évi május l-től kezdve csak okleveles gazdatisztek alkalmazhatók. Méltányolva a törvény ezen rendelkezésével szemben több oldalról felhangzott kívánságokat, a földm. miniszter módot kíván nyújtani ahhoz, hogy azon oklevéllel nem biré datisztek, kik a törvény életbeléptekor már bizonyos idő óta szolgálatban állottak s a megfelelő gyakorlati képzetségüket igazolni tudják, a 25. § korlátozó rendelkezései alól kivétessenek. E célból az oklevéllel nem birő gazdatisztek részére vizsga lett rendszeresítve, melynek sikeres letétele után a törvény életbelépte előtt már legalább 5 éven át szolgálatban volt gazdatisztek oly bizonyítványt nyerhetnek, mely a törvény említett 25. §-á~ban foglalt rendelkezések szempontjából a m. kir. gazdasági tanintézetek végbizonyítványával egyenértékű és a melynek tulajdonosa a törvény fentjelzett §-ában felsorolt birtokokon, a törvény életbeléptét követő ötödik év után is bármikor akadálytalanul alkalmazhatók. — E vizsga rendszeresítésénél különösen súly lett helyezve arra, hogy az kiválóan gyakorlati jelentőségű legyen, ezért úgy a vizsgáló bizottság, mint a tananyag összeállításánál figyelem lett forditva arra, hogy a jelentkezők képességei főleg gyakorlati szempontból biráltassanak el. A halászati ügyek uj miniszteri előadója. A közszolgálat egyszerűsítése céljából a földmivelésügyi miniszter úgy rendelkezett,hogy a halászatiigazgatás ügyeinek ezentúl Landgraf János műszaki tanácsos, országos halászati felügyelő lesz az előadója s e végből a nevezett előadót a földmivelésügyi minisztérium V. főosztályában ügyosztályvezetői hatáskörrel ruházta föl. Ez az intézkedés az országos halászati felügyelőség szervezetét nem érinti. Landgraf ezentúl is feje marad az országos halászati felügyelőségnek. — Községi mének engedélyezése iránti kérvények a magyar kir. földmivelésügyi miniszter 56492:11-1. számú rendelete értelmében a községek által minél előbb terjesztessenek fel, mert megtörténhetik, hogy a nagyobb kereslet folytán a később érkező folyamodványok mének hiányában nem lesznek figyelembe vehetők. — A kérvények Svajtzer Gábor úrhoz, a lóte-
