Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23–26. szám)
1904-06-24 / 26. szám
junius 24. GAZDÁK LAPJA. 3-ik oldal sági tagokon és a miniszteri biztoson kivül más jelen nem lehet. 10. Aki a kitűzött vizsganapot önhibájából, előzetes kellő igazolás nélkül elmulasztja, újabb határidő kitűzésére nem tarthat igényt. 11. A gyakorlati képesítő vizsgáért 35 korona vizsgadij az illető tanintézet pénztárába előzetesen befizetendő. A vizsgadij a vizsgáló bizottság tagjait illeti egyenlő arányban. 12. A ki a vizsgát Jó eredménynyel“ letette, erről a vizsgálóbizottság tagjai által aláirt „Bizonyit- vány“-t kap. A bizonyítványért két korona bélyegdij és két korona kiállítási dij fizetendő ; utóbbi az irodatisztet illeti. 13. A vizsgázók részére külön anyakönyv nyit- tatik és vezettetik, melyben az illető neve, születési helye és éve, állása és a vizsga eredménye bevezettetik és nyilvántartatik. Véciekezzünk az almamoly ellen. Forró, esőtlen nyárban tapasztaljuk, hogy házi kertjeinkben, lankáinkon is, bárha bő almatermés mutatkozik, május-juniusban a legtöbb alma részint a férgesedés, részint a szárazság miatt lehullik; de nemcsak az alma, hanem a körte, szilva s néha a kajszin barack is. Mi okozza ezt, a szárazságon kívül ? Egy kicsiny fahéjszinü lepke, az almamoly (carpocapsa pomonella), mely estende rajzik, illetve párosodik junius—júliusban, mikor alig ószrevehetöleg rendre rászállva a még éretlen, diónagyságu, gyenge héjú almákra, mindenikre egy-egy petét rak, körülbelül 8—10 nap múltán kikéi az ál-hernyó, v. kukac, belé- furakodik a gyengehusu almába egész a magházig. Ezzel táplálkozva, néhány nap alatt kifejlődik és más almát keres, vagy az elsővel együtt a földre hullik. Ezután a földben, vagy a fa derekán a kéreg és moha alatt bebábozza magát, vagy — ha még éhes — újból fölmászik és más almát keres, hogy azt is megférge- sitse. A bábozódás után kevés napok múlva szárnyra kel s mint lepke újra kezdi fertőző munkáját. Ez az oka, hogy mig a fán alma van, mindig találhatni azok közt férgest, sőt lankasetó meleg nyárban alig marad egyetlen nem fertőzött gyümölcs a fán. Ha fáinkat jun. jul. hónapokban 2—3 naponkint a korona alatt reggel vagy este jól meglocsoljuk : ez a gyümölcs fejlődését nagy mérvben előmozdítja, de a férgesedést meg nem gátolja. Saját tapasztalatom szerint igen célszerű a fák derekát és vastagabb ágait szalma- vagy puha papírból Öszecsavart guzszsal körül kötni, mert ez egyrészről a felmászni akaró kukacok s egyéb rovarok számára buvó helyül szolgál, ahol azok bebábozódnak vagy kikelnek, másrészről megrakodnak benne és aztán a gúzsokat gondosan levéve a férgek és hernyókkal együtt elégethetjük. Ezzel persze minden almamoly fáinkról nem lesz kiirtva, mert az almákban még mindig maradhat almamoly kukac, s ezek megint pillékké alakulhatnak, ha máshol nem, az őszszel leszedett almákkal együtt a pincében, vagy kamarában, hol azokból kibújva s a szalmán vagy polcon be- bábozódva, a telet átaluszszák és tavaszszal gyümölcs kötés idejében mint pillék a nyitott ajtón vagy ablakon kijőve, újból megjelennek, hogy fertőző munká- jokat elől kezdjék. Hathatós szer ellenök a thanatonnal — dohány- lug — való permetezés, és pedig kétszer: gyümölcskötés után, és 2—3 héttel később megint. Az almamoly ellen külföldön árzénsavas réz oldattal, vagy petroleumemulzióval való permetezést is használnak jó sikerrel, csakhogy azt állott vizzel kell erősen higitani, különben több kárt, mint hasznot teszünk. Denique igen okos dolgot cselekszünk, ha kora tavaszszal, hernyófészek szedése után azonnal, a fák derekát, s vastagabb ágait levakarjuk kaparó vassal, vagy drótkefével s a kaparékot gondosan elégetjük, mert ezáltal nemcsak az almamolyok bábjait pusztítjuk el, hanem a mohákat, zuzmókat, mézgát, a gyapjas pillangó tojáscsomóját, a nagyon ártalmas kéreg szuh- okat és — ha vannak — a vér-gyapjas paizstetvek tojásait is. A fáknak sürü, homokos mészszel való be- meszelése szintén hasznos lehet több tekintetben, kivált nedves talaj mellett. Becsek Sándor. Miben rejlik az aranka veszedelme? A herefojtó aranka, másnéven fecskefonal, (Cus- cuta) növénytani elnevezésén pippany, egy virágos növény parazita, melynek fonalszerü szárai klorophyllt nem tartalmaznak s igy a növények szokott zöld színe helyett aranysárgás színűek és áttetszők, mely színétől az aranka nevét is vette. E növénynek több fajtája van s a legkülönfélébb növényeken élősködik. így előfordul a csalánnál, lennél is, de leggyakoribb és legveszedelmesebb az a fajtája, mely a hereféléknek, igy lucernának, lóherének legnagyobb ellensége. Az aranka úgy mag, mint inda utján terjed. A nálunk honos aranka magva mákszem nagyságú, tehát a lóhere és lucerna magvánál rendszerint kisebb. Magva rendkívül szívós, csiraképességét éveken keresztül megtartja, de 15—20 fok C melegben vígan csírázik, midőn is ék alakú gyökerét a földbe bocsátja, 2—3 cm. hosz- szu, horogszerüen hajlott vékony fonal alakú szárát pedig tápláló növény után nyújtja. Minthogy pedig táplálékát a földből szerezni nem tudja, ott állandó gyökeret nem ver s ha neki megfelelő tápláló növényre nem talál, elpusztul. Ha azonban fonalszerü szárával egy hereszálra talál, abba belekapaszkodik, azt átfonja és gyorsan képződő szívó szemölcsei segélyével annak nedvéből táplálkozik, mialatt a megtámadott növény sinylik és végre elpusztul. Az aranka fonala gyorsan átterjed a szomszéd növényekre s oly gyorsan elharapódzik, hogy a megtámadott területen levő gazda növény csakhamar hatalmasan terjedő kerek folton kipusztul. Az igy kifejlődött növény nem a földben lévén gyökerezve, hanem az említett szívó szemölcsökkel a növényekre tapadva, ha fonal szerű szálait elhurcoljuk, ott alkalmas növényre ismét felkap s uj folt kipusztulását eredményezi. Az aranka julius, augusztus hóban virágzik, virágai apró fehéres gomolyt képeznek; szeptember, október hóban megérleli magvát, mely harántul felnyíló 2 rekeszü tok, s benne rendszerint 4 mag található. E tokok a gazda növény magvai közé kerülnek, majd felnyílnak, s földbe kerülvén ismét csíráznak. Az aranka veszedelme tehát abban áll, hogy gazda növényét nagy területeken kipusztitja; fokozza veszedelmét indái utján könnyű terjedése, melynél fogva madár, szél, nyúl, ember is könnyen átviheti olyan területekre, melyek eddig fertőzve nem voltak; fokozza az aranka veszedelmét az a körülmény is,
