Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)
1904-04-22 / 17. szám
2-ik old. GAZDÁK LAPJA. ápri! 22. hogy az olasz borözönt mindent áron akadályozza meg ; mi még odáig sem jutottunkéi, hogy legalább egy hegyközségi gyűlésen tiltakoztunk volna az olasz bormerónylet ellen. Szatmár, Ugocsa, Be- reg vármegyék bortermelői alusznak tán, hogy nem látják, mi történik körülöttük ? az égből várják a segítséget, hogy e csapást elhárítsa róluk '? vagy talán elég rövidlátók, hogy azt hiszik, hogy csak a tokajiaknak fáj az olasz bor ? Keserves lesz e rövidlátás, vigyázzanak ; ha a finom hegyaljait a termelők kénytelenek lesznek olyan áron vesztegetni, mint bortermelőink egykét éves boraikat, nem tudom, hogyan gondolják akkor értékesíthetni későbbi terméseiket. Akkor már késő lesz a bánat, ha tiz évre megnyitottuk vámsorompóinkat az olasz bor előtt! Ébredjenek hát szőlősgazdáink, ime mi hangosan kiáltjuk tülökbe a veszedelmet; elérkezett a gyors cselekvés ideje. A inemorandumozásból, irka-firkából elég volt, halljunk szót, lássuk a tetteket: ezek beszéljenek, ezeket meghallják még túl az olasz határon is ; és ha hallani fogják a tiltakozás menydörgő szavát, elmegy a kedvök tőle, hogy épen a mi bőrünkre alkudozzanak s kössenek szerződést osztrák szomszédainkkal ! Fel tehát gyűlésekre, sőt országos kong- ressusra ! hallassuk erélyes tiltakozó szavunkat az olasz bor ellen; hiszen az egész világ nevetni fog élhetetlenségünkön, ha Miragiia ur, egy ügyes krampusz, a mig ’rómitget bennünket, az alatt a félelemtől nyitva maradt szánkból veszi ki a falat kenyeret. Ma még tán !nem késtünk el végkép, de ütött a tizenkettedik óra. Késő bánat — ebgondolat! Borunk érdekében. A magyarországi Bortermelők és Berkereskedők Országos Szövetsége a földmivelésiigyi miniszterhez egy sok körültekintéssel megindokolt kérvényt terjesztett fel az olasz bor vám kedvezmény ellen, melyet célszerűnek tartunk az alábbiakban egész terjedelmében közölni: Az Olaszországgal kötendő végleges kereskedelmi szerződés dolgában az újságok a legkülönfélébb híreket és kombinációkat röpítik világgá. A mióta az olasz kormány megbízásából Miragiia olasz szenátor érintkezik a budapesti és bécsi kormánykörökkel, naponta más-más tervekről veszünk hirt, melyeknek mindegyike arra tendál, hogy az olasz borvámklauzulának 12 évi fennállása által legsúlyosabban sújtott bortermelésünkre és borkereskedelmünkre uj csapást mérjen. A magyar kormány részéről ugyan ismételten hallottunk már biztató nyilatkozatokat és meg is vagyunk győződve arról, hogy a mi kormányunk őszinte szándéka, hogy az olasz jogtalan követelményekkel szemben a mi érdekeinket hathatósan védje. Sajnosán látjuk azonban, hogy mig egyrészről az osztrák sajtó valamint az osztrák kormány és a külügyminisztérium is támogatják az olaszoknak vámkedvezmények elérése iránti iparkodásait, addig másrészt minálunk a közvélemény nem ocsúdott fel aléltságából és nem járul hozzá kellőképpen ahhoz, hogy kormányunkat oly erősen támogassa, hogy ez a küszöbön álló nagy küzdelemben, érvényt szerezhessen Magyarország borgazdasága vitális érdekeinek. A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége fennállása óta szüntelen küzdött és küzd teméntclen érvvel az olasz bor behozatala ellen, újságban írással, gyűlésekben szóval, kormány- beadványokban és parlamenti felszólalások keretében egyaránt. Nem volna elégséges azonban a mi küzdelmünk és nem vezethetne célhoz a mi akciónk, ha elementáris erővel meg nem mozdult volna az egész ország érdekeltsége, ha hozzánk nem csatlakozott volna az egész ország minden bortermelője, borkereskedője és minden polgára, ha nem törekedtünk volna arra, hogy egy hatalmas megnyilatkozó közvélemény véd- bástyájára támaszkodhassék a mi kormányunk. Tény igaz az, hogy két ország kereskedelmi viszonyait rendező és szabályozó szerződés; megbirálá- sánál nem szabad csak egy gazdasági osztálynak érdekeire tekintettel lennünk és nem szabad csak egy árucikkel foglalkoznunk. De elvitázhatatlan tény az, hogy az olasz kereskedelmi szerződés középpontjában a borkérdés áll, és hogy a fősulyt ennek helyes megoldására kell fektetnünk. Akárhogy taglaljuk is a kereskedelmi szerződés komplexumának összes kérdéseit, nem vagytffik képesek annak meggyőződésére jutni, hogy borgazdaságunk követelményeinek teljesítése, más köröknek, avagy más gazdasági ágazatoknak érdekeit sértené. Ámbár elvünk az, hogy gazdasági viszonyok rendezésénél nem szabad politikai okokkal érvelni, mégis nem zárkózunk el az olasz kereskedelmi szerződés megbirálásánál az elől sem, hogy a politikai viszonyokat is tekintetbe vegyük, és meg vagyunk győződve, hogy szövetségünk minden egyes tagja szives örömest áldozná fel magánérdekeit a haza érdekeinek s éppen igy az egész borgazdaságunk által hozandó áldozatokat is jogesultaknak találnánk, ha nemzetünk hatalmi állására vagy a gazdasági helyzetre való tekintetből rájuk szükség mutatkoznék. De erre politikai és közgazdasági szempontból semmi szükség nincs. Azt tartjuk, hogy egy nemzettel való szövetségre csak akkor kell súlyt fektetnünk, ha ezen szövetségből politikai hasznot huzhatunk; a hármas szövetség pedig nekünk éppen csak annyi hasznot hoz, mint Olaszországnak, mindkettőnknek ugyanis szavatol a területi integritásért, de egyiknek lsem többet a másiknál. A mi javunkra még az is nyom a latban, hogy gazdaságilag szilárdultabbak és katonailag készültebbek vagyunk Olaszországnál, tehát mint szövetségesek határozottabban értékesebbek vagyunk. Az olasz politikuA szatmári kia/liitason (1903 )juy tag, aranyéremmel es díszoklevéllel kitüntetve. Jobb és megbízhatóbb magvakat s olcsóbbat sehol sem kapni, mint 59 magkereskedésében Budapest, IX. kér. Üllői-ut 73. szám. . -----------Árjegyzéket ingyen és bérmentve küld. 5—20