Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)

1904-04-22 / 17. szám

GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal _ápril 22. sok nak, élükön Luzatti miniszternek tehát nincs iga­zuk, midőn a leköszönt ^Zauardelli kormánynak azt lobbantják szemére, hogy nem tette függővé a hár­mas szövetség megújítását bizonyos kereskedelmi po­litikai engedményektől, mert ha a szövetség megújí­tása előtt gazdasági garanciákról eshetett szó: Olasz­országnak kellett volna ilyeneket nyújtani nekünk Ha a politikai érvektől eltekintünk és a kérdés­nek tisztán gazdasági oldalára szorítkozunk, akkor az Olaszországgal szemben való engedékenység szószólói­nak két argumentumával találkozunk. Az egyik a kül­kereskedelmi statisztikára és arra a tényre támaszko­dik, hogy Olaszország kevesebbet exportál hozzánk, mint amennyit mi ekszportálunk Itáliába, a másik: monarkiánknak Romániával való vámháborujában vallott kudarca. Az első érvet könnyen megdönthetjük, mert va­lamely kereskedelmi szerződést nem lehet tisztán a forgalom számadataira való hatása szerint megítélni. Nem az export és import értékének végösszegei a mérvadók, hanem a forgalomba került áruknak miné- müsége a döntő, mert egyedül csak arra szabad figy e- lemmel lenni, hogy minden egyes vámváltozásnak mi­lyen hatása volt vagy van a nemzeti termelésre, az áruk belföldi áralakulására és a gazdasági viszonyok fejlődésére. Nem a végszámok összegei, hanem a gaz­dasági viszonyok állapota képezi a helyes bírálat, he­lyes mértékét. S mit látunk? Nálunk a legutóbbi 12 esztendő alatt dacára a szakadatlan külső és belső békének, a közjóiét csökkenése volt észlelhető, mig a velünk szerződéses Olaszország szerencsétlen háború­kat, felkeléseket, pénzügyi válságokat és közigazga­tási botrányokat nemcsak kihevert, hanem ez idő alatt iparát hatalmasan fel tudta lendíteni, tökegazdagsá- gát gyarapította, készfizetéseit újból felvette, járadé­kainak árfolyamát még soha el nem ért magasságra emelte. Ezen tényekkel szemben semmit sem bizonyít az, hegy kivitelünk Olaszországba 122 millióról 17 7 | millió lírára emelkedett, mert be vaa-a bizonyítva, hogy a kivitel által gazdagabbakká lettünk, vagy hogy az általunk kivitt árukon nem tudtunk volna vagy csak jóval kedvezőtlenebbül túladni, jha Olaszország­gal nem kötöttünk vala tarifális szerződést ? Szövetségünk hivatalos szakközlönye, a „Magyar Borkereskedelem“ 1903 október 17-én 42-ik számában részletesen taglalta az Olaszországgal való áruforgal­mat s bebizonyította, hogy Olaszország az 1&91-ben kötött szerződésekkel nagy győzelmet aratott. Mi Itáliába csakis ö rá nézve nélkülözhetetlen nyerstermékeket exportálunk. Fa- és lókivitelünk egész exportunknak 80 százalékát alkotja, ezért tehát semmi érdekünk sincs, hogy Olaszországgal minden áron szerződjünk. Ehhez járul 12 év előtt még jelentékeny czukorkivitelünk elvesztése, az olasz serfözőipar fej­lődése, szeszkivitelünk pedig ma már csupán állami export és kartellprémiumok ■ segítségével tengődik és ez okból közgazdaságunkra nézve káros. Olaszország pedig mihozzánk a boron kívül, melyre semmi szüksé­günk nincs, részben kidolgozott ipari termékeit, rész ben pedig oly termékeit küldi, melyeket könnyen nél­külözhetünk, melyek tehát luxuscikkek. így állván a dolgok Olaszországnak vámháboru­val való fenyegetőzése nem vehető komolyan és sán- tikál a másik argumentum, a Romániával viselt vám- háboruban vallott kudarccal való hasonlat is. A román példából nem nekünk, hanem Olaszországnak kell okulnia, mert mi a vámhaboru előtt «Románia nyers­termékeit világpiaci árakon vásároltuk tőle, ellenben oda bevitt ipari termékeinkért magasabb árakat kap­tunk. mint a minőket Németország ipara akkoriban bárhol Is elért. Okuljon tehát Olaszország, mert az egyetlen kén kivételével összes export-termékei más országokból is beszerezhetők, sőt sok esetben nélkü­lözhetők is. Ezzel, azt hiszem eléggé kifejtettük, hogy sem politikai, sem pedig közgazgasági okok nem forognak fenn arra, hogy mi Olaszországnak a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésben akármilyen ked­vezményt engedélyezzünk, legkevésbbé azonban a bor- behozatalra nézve. Nem szükséges még nagyjában sem vázolnunk, hogy bortermelésünk és borkereske­delmünk menynyit szenvedett 12 éven át a borvám­klauzula átkos hatása alatt. Ezért nemcsak minden­nemű borvámkedvezinények elejtését, hanem oly szer­ződést követelünk, mely az időközben megváltozott termelési viszonyokkal számol. Mi nekünk kereskede­lem politikai értelemben immár a defensivától át kell térnünk az offensivához, mert mi rajtunk a sor, hogy az elszenvedett kiszámíthatatlan kárunkért mi köve­teljünk rekompenzációt Olaszországtól. Az olaszok borvám mérséklés iránti kívánságá­nak szikrányi jogosultsága sincs. Tudják ők maguk is, hogy az Ausztria-Magyarországba való borkivitelüknek nagy jelentősége már nem lehet, hiszen belátható időn belül Apuiiát is tönkre teszi a filokszera, mely Szicí­liából már is bort importáló országot csinált. A mi bortermelésünk pedig már annyira előrehaladott, hogy bennünket már a felesleg réme fenyeget. Ilyen kö­rülmények között annál veszélyesebb volna az olaszok­nak adandó vámkedvezmény, mert tudjuk, hogy Itáliá­nak adandó bármely kedvezmény érvényessége kiter­jedne a többi támkülföld mindazon bortermő államaira is, kik velünk a legtöbb kedvezmény alapján kötöttek szerződést. Ennek természetes következménye egy ál­talános külföldi borözön lenne mert abszolúte lehetet­len, az olasz borok bármelyik fajának összetételénél fogva oly minőségi különleges jelzést kitalálni, mely­nek alkalmazása mellett, egy csakis olasz borok által igénybe vehető vámkedvezmény létesittethetnék. Ha már most a nagy borözönt megakadályozandó, akár­milyen kis mennyiségre szoritnánk a vámkedvezmé­nyes borbehozatalt, a külföldnek nem nyújtanánk ezzel semmit, saját borgazdaságunknak pedig halálos döfést adnánk, mert a mi nehéz fajboraink termelése és értékesítése a legcsekélyebb borbehozatal által is tönkre tétetnék. De nem is az a szándékuk az olaszoknak, hogy mi hozzánk exportálják boraikat. Okosak és felvilá- gosodottak ők és ismerik a mi borgazdasági viszo­nyainkat. Tudják azt is, hogy Ausztriának szüksége van egy bizonyos mennyiségű házasitási célokra szol­gáló fehér borokra és erre fáj a foguk. El akarják Cséplőgép-tulajdonosok figyelmébe! A minisz- montíi C7p|/rpr<u valamint hozzávaló kellékek, továbbá téri rendelet értelmében cséplőgépnél tartandó olcKI cfíj yjent0r szemvédő, minden színű üvegek üzletemben legjobb minőségben s legjutányosabb árban kaphatók. Látszerekben, u. m. fizikai cikkekben városi és kötszer gyári raktára Szatmáron, a színházzal szemben. ­hivatalnokok, uradalmi és állami tisztvi- Afittlor ft <vr»tiL-nc selők 25% árengedményben részesülnek, "iltuoi upiiüus.

Next

/
Thumbnails
Contents