Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)
1904-04-22 / 17. szám
I1. évfolyam. Szatmár, 1904. äpr. 22. 17-ik S2ám. KÖZ- ÉS MEZOGAZDASAG1 HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. GJELENIK MINDEN PÉNTEKÉ N. Elöfizet^i^ára éjfez\évrü ü korona. A Szutmáwnegyei Ó^dasái^rayesület tagjai, valamint az Északkeleti V'ármegj'^SzövJtkezetek Szövetsége kötelékébe ta£t«-z.o szövetkezet.^ dijmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár,Bercsényi-u. 19., hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok is in- tézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. sz. ’* ■> A * " i vas Szatm árvármegye és Szatmár-Nénieti szab. kir. város bortermelőihez! eláss bor beösönlése elleni küzdelmünk: rövid ide alatt eldől; az olasz érdekkörök mindent elkövetnek, Kegy boraikkal elárasszanak ; az elasz érdekek respektálása nagy költséggel fel- ‘ ujitett bortermelésünkre halálos csapást mérne ; a bortermelők az egész országban erélyesen nyilatkoznak meg s aggodalommal juttatják kifejezésre tiltakozásukat. Szatmárvármegye és Szatmár szab. kir. váres nagyjelentőségű bortermelését oly közelről érdekli e kérdés, hogy szótlanul nem várhatjuk be a következendőket. Sfekünk is fel kell emelni szavunkat 1 Selkérem azért Szatmárvármegye és Ssat- már-j{émeti szab. kir. város összes bortermelő gazdáit, hogy folyó hó 24-én, vasárnap d. e. 77 orakor, Szalmáron a városháza nagytermében tartandó —- bortermelők értekezletén ---ál lás foglalás céljából mentül számosabban megjelenni szíveskedjenek. Szatmár, ápril hó 20. Domahidy Sándor mint a Szatmámegyei Gazd. Egyesület elnöke. Miraglia. (G) Ez egy olasz szenátornak a neve, mely név maholnap szállóigévé válik közéletünkben, any-1 nyira közszájon forog egy idő óta, a mióta ugya- ; nis az olasz kormány őt küldötte közénk kram-j pusznak, hogy a már elhantolt borvámklau-S z u 1 á t most mint formulát keltse életre, hogy ennek segélyével végre is kicsenje bortermelőink zsebéből azt a csekélyke jövedelmet, vagy hasznot, a mit várhatnának és sok-sok millióra menő befektetésük s verejtékes rnunkájok után méltán várhatnának is, ha az olasz bor áradásától megszabadulhatnánk. Miről is van szó ? Arról, hogy az Olaszországgal megkötendő kereskedelmi szerződésünkben százötven, vagy kétszázezer hektoliter olasz bornak kedvezményes vám mellett való behozatalát még D» éven át tűrjük. Tíz év alatt ez két millió hektolitert teszen. Hogy ez mit jelent? azt keservesen érezték és érzik már most is bortermelőink, a kik nem csak hogy hasznát nem látják befektetéseiknek s munkásságuknak, hanem a szőlőművelésre még ráfizetnek s a felújítási kölcsönöket egyéb vagyonukból kénytelenek törleszteni. De hát a kinek ily vagyona nincsen ? a kiknek egyetlen reményűk az volt, mikor a felújításhoz hozzáfogtak, hogy majd kárpótlást találnak a felújított szőlők bő és jól értékesíthető termésében. Ezek már is törülhetik a szemüket a sok szép remény füstbemente miatt. Ma még e borkérdés megoldva nincs ; de az előjelekből Ítélve valami istentelen klauzula, vagy formula alakjában ismét a nyakunkba szakadhat az olasz borözön, a minek végzetes következményeit nemcsak maguk a szőlősgazdák, hanem az egész ország nyögni fogja. Olyan szé. les alapokon indult meg s folyik tovább a felújítás, hogy az ezzel foglalkozók óriási tömegének bukása maga után ránthatja igen könnyen ugv az agrár, mint a merkantil világ nem egy osztályát ? És mit teszünk hát ez istencsapás elhárítására ? eddig semmit, épen semmit. Más vidékek bortermelői mióta Miraglia ur itten krampuszos- kodott közöttünk, a csakugyan indokolt félelemből kifolyólag is felkeresték kormány elnökünket,
