Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)

1904-04-15 / 16. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA. 16-ik szám. \ csak egy a különös, hogy a kereskedők a ma­gyar kereskedelem nevében hirdetik a harcot, a magyar kereskedelem nevében, a mely nincs, a magyar gazdatársadalom ellen, mely ezer éve viseli állami életünk terheit. Valóban ilyen fejtetőre állitott állapot is csak nálunk lehetséges, a hol a kereskedelem hajbakapni akar a mezőgazdasággal azért a fa­lat kenyérért, melyet ez még csak megszerezni — akar 1 még hozzá az a kereskedelem, mely minden egyéb lehet, csak nem magyar. Mert kereskedéseink csak osztrák vagy még idege­nebb cégek expoziturái, melyek a helyett, hogy hazai termelés értékesítésével képviselnék a nem­zet testében az egészséges és erőt adó vérkerin­gést, hitvány, idegen portéka özönével bénítják meg a nemzet karját a nemzeti termeié« felvi­rágoztatásában. A mai kereskedelmünk az a vérvesztő csatorna, melyen át száz és száz mil­iők vándorolnak ki az országból osztrák zsebekbe, a helyett, hogy itthon termékenyítenék meg ipari és gazdasági termelésünket. Számos olyan gaz­dasági és ipari cikkünk van, melyek minden te­kintetben versenyképesek s alig-alig lehet kelen­dőségüket biztosítani, mert nincs — magyar kereskedelem, mely feladata magaslatán állana s belátná azt, hogy csak akkor van itt létjogosult­sága és csak akkor követelhet magának kedve­zéseket, ha szervesen tud munkájával beleillesz­kedni a nemzet testébe, ha levetkőzi mai nemzet­közi szellemét és kidobja boltjából az idegen árut utazóstul együtt. Ha idáig jut kereskedelmünk, pedig kell, hogy idáig jusson, ha élni akar, akkor ne fél­jen Sándor Pál, mi leszünk rajta, hogy keres­kedelmünknek a legszabadabb mozgásba legna­gyobb kedvezések adassanak meg a nemzeti ter­melés értékesítése körül. De mig ezt el nem ér­jük, addig a siker reményével vesszük fel a harcot a mai magyarnak mondott idegen keres­kedelmünkkel s nincs kétségünk, hogy a józan közvélemény e küzdelmünkben mellettünk fog lándzsát törni. Elismerjük mi készségesen, hogy vannak derék magyar kereskedőink, a kik az igazi ma­gyar kereskedelem érdekében s annak létesíté­sén legnagyobb örömmel működnének közre, de ma még kevesen vannak. Épen azért ezek küz­delme annál tiszteletre méltóbb, mert nemcsak a nemzeti gondolatot igyekeznek szolgálni a ke­reskedelemben, hanem a bővebb kenyeret is ké­szek elutasítani magoktól, a mint igaz magyar érzésök s feladatuk átértése diktálja nekik, mint­sem hogy hitvány idegen áruk borsos árából tömjék meg pénzes szekrényeiket. Ezek létküz­delme előtt, melyet a gyilkos idegen verseny­nyel kell vivniok, mélyen leemeljük kalapunkat s nem mulaszthatjuk el, hogy biztató szóval ne forduljunk feléjök: övék a jövő ! Mert magyar­nak csúfolt osztrák kereskedelmünknek vagy át kell alakulnia a hazai termelést értékesítő nem­zeti kereskedelemmé, vagy pusztulnia kell s e pusztulás nyomán fog az általunk is hőn óhaj­tott igazán nemzeti kereskedelem felvirulni. Addig pedig álljuk a harcot! A cserebogarak irtása. A mezőgazdaságról szóló is9i. évi XII. törvény­eik VII. fejezetében a káros rovarok, s kifejezetten a cserebogarak irtására vonatkozó rendelkezések nem hajtatnak kellő crélylyel végre s ez által az egyes gazdák által folytatott védekezések sem vezethetnek kellő eredményre. Ennélfogva a földm. m. k miniszter a törvény idevonatkozó rendelkezéseinek szigorú végrehajtására a törvényhatóságok figyelmét most azzal az indoko­lással tartotta szükségesnek felhívni, hogy miután a cserebogár minden három évben szokott nagy mér­tékben megjelenni, még pedig legközelebbi nagymérvű megjelenése az ország túlnyomó részében a jövő 190ö. évre várható, egyes vidékeken azonban a rajzás egy évvel előbb — tehát már a folyó évben történik, — a védekezésnek sikere csak úgy várható, ha az nem­csak a rajzási évben, de azt megelőzőleg is kellő erélylyel folytattatik. A m. kir. állami Rovartani Állomásnak az irtásra vonatkozó útmutatását alábbiakban közöljük : Útmutatás a cserebogarak irtására. A cserebogár és lárvája, a mely utóbbit a ma­gyar nép pajor, csimasz vagy pata néven ismeri, egy­aránt kártékony a mező- és szőlősgazdára s az er­dészre is éppen úgy, mint a kertészre. Minthogy pe­dig e bogár megjelenése országos csapás számba megy, az ellene való védekezésnek általánosnak kell lennie s a mezörendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 50. §-a tényleg el is rendeli, hogy „a cserebogarak tö­meges megjelenésük alkalmával megfelelő módon pusz­ii tandók.“ Minthogy a cserebogár kifejlődéséhez hazánkban — a magas fekvésű, hegyes fölvidéket kivéve — há­rom év (H6 hónap) szükséges, azért náluik a csere­bogár csak minden harmadik évben szokott nagy tö­megben megjelenni, már pedig egyes helyi eltérése­ket nem tekintve (amikor e bogár egy évvel elébb vagy egy évvel utóbb rajzik) rendszerint azokban az években, a melyek 3-mal maradék nélkül osztha­tók: igy cserebogaras óv volt 189H. s legközeldbb az Bartók László arocraenaiajDan \T Szatmár, Deák-tér 19 sz lönlegességek, pipere- és illatszerek \ stb. (§1 mindenféle állat-orvosi gyógyszerek, készítmények, kötszerek, fertőtlenítő anya­gok, gazdasági cikkek, kü- legolcsőbb árakon kaphatók. 57 7—26

Next

/
Thumbnails
Contents