Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)
1904-04-15 / 16. szám
16-ik szám GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal 1896-ik, 1902 és lesz az 1905. stb. Ehhez képest a bogár irtására is csak minden harmadik esztendőben kerül a sor. A cserebogarak irtásának legcélszerűbb módja a cserebogarak összeszedése és elpusztítása. A szedést mindjárt a bogarak első megjelenésekor kell megkezdeni, hogy elpusztítsuk azokat, még mielőtt petéiket lerakták volna. Minthogy napos időben és estefelé a bogarak élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel, vagy borús időben nappal is gyűjteni, a midőn a bogarak meg vannak gémberedve vagy halált színlelve, a fákról könnyen lerázhatok. Szedéskor nagy gond fordítandó a magányosan álló, vagy az ültetvények szélén levő fákra, a melyeket a bogár különösen fel szeret keresni. A cserebogarat szedő munkásokat legcélszerűbb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló vagy liter számra fi ki. mintegy 1060 drb. cserebogár) fizetni, mert igy a szedők jobban igyekeznek; mivel azonban az ilyen szedők buzgóságukban a fákat (főleg a gyümölcsfákat) nem igen kimúlik, azért a gyümölcsfákról célszerűbb a szedést kellő felügyelet mellett napszámosokkal végeztetni. Ennek ;az lesz a jó oldala, hogy az ide-oda való méregetéssei nem pazaroljuk az időt, mint a hogyan az a mennyiség arányában fizetett szedők alkalmazásánál történnék. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a a rázáshoz hosszunyelü horgokat alkalmazzunk, vagy, ha a szedők között fiatal suhancok akadnak, akkor azok mászszanak föl a fára és úgy rázzák meg annak ágait egyenkint. A rázás hirtelen, erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék le : a. fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le. Szedéskor legcélszerűbb a cserebogarakat széles- szájú, belül mázos, és félig vizzel megtelt cserépfazékba gyűjteni, a melynek tartalmát, még mielőtt a fazék egészen megtelnék, időnként ki kell önteni egy nagyobb edénybe (vizzel félig telt hordóba, kádba) vagy zsákba. Az elpusztítás többféle módon történhetik. Az összegyűjtött cserebogarakat kemény talajon (utón) agyon lehet tiporni vagy összegyümüszölni; a kádba szedett bogarakat pedig le lehet forrázni és gödörbe önteni, a mely gödröt azután be kell temetni. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarat érdemes mesterséges trágya készítésére felhasználni oly módon, hogy a bogarakat földdel és oltatlan mészszel, turfahulladékkal összekeverjük, mely utóbbi a bogarak rotható tetem-tömegét az átható kellemetlen szagtól is megfosztja. A feldolgozandó cserebogártömeghez annyi föld, mész vagy turfa kell, a mennyi elég, hogy az igy előállított trágyatömeg bűzös szagát elveszítse. Fontos védekezési mód cserebogarak ellen az is, ha lárvájuk-at, tehát a földben élő pajorokat irtjuk, a melyek különben szintén igen kártékonyak. A pajorok irtására legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Kapálás és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig ha sok a pajor, érdemes azt az eke után járó olcsó napszámossal fölszedetni. Itt is tanácsos a pajorszedö-munkás figyelmét némi pénzbeli jutalommal lekötni. Hol kevés a pajor, olt 10—2U drbjáért 1—2—3 krt, hol pedig sok, ott lüu—züO-ért 5—6 krt vagy többet is lehet fizetni A pajorokat szintén lehet értékesíteni, még pedig ha csak kis mennyiség van belőle, akkor azt baromfival etetjük meg, hogyha pedig sok vau, akkor trágyának dolgozzuk föl. Rövid útmutatás a mezei egerek irtására. (Múlt számunkból folytatás és vége.) így eljárva, a területhez mért számú munkás addig folytatja a fogást, inig a pockot ki nem irtja. Ha az egyik pocoktanyával kész, akkor hozzáfog a másikhoz. Ezt a hohenlieimi fogót azonban nemcsak nyáron, hanem pl. a herésekben, a lucernásokban és az őszi vetésekben bármikor is használhatjuk. Védekezés az aratás után. Ha a pocok nyáron a gabonába húzódott, onnan csak a tarló feltörésekor irtható ki. A p >cok nem mélyen fészkel, hanem csak 18—25 centiméterre a föld színe alatt. Azért tehát a pocoklepte tarlón nem szabad beérnünk az egyszerű tarlóhántással, hanem fel is kell azt szántani, hogy az eke a pockokat mind felvesse, s hogy azokat az ekét követő munkás ujjnyi vastag vesszőből kötött egférverő-nyalábbal agyonverhesse. Ha a tarlóhántás a gyom miatt el nem maradhat, akkor a pocok irtása miatt úgy kell segíteni a bajon, hogy az elébb sekélyen lebuktatott tarlót kizöldülése után felszántjuk s a pockokat agyon verjük. Általában, valahányszor a földet az eke járja, rajta kell lenni, hogy az ekétől felvetett pockot agyonveressük. Ez a pocokirtás a legolcsóbb és a legjobb. A pocokirtást úgy is lehet végrehajtani, hogy a pocoklepte területnek eleinte csak L-ed részét szántjuk fel és a negyedik negyedet, vagy esetleg még az ennél is kisebb részt (legjobb a felszántás alá kerülő terület közepe táján), vagy egy hétig felszántatlanul hagyjuk, hogy a pocok a szántásról, a fel nem szántott területre húzódjék, a hol aztán a szántáskor szintén agyon veretjük. Pocokirtas a cséplés bevégeztével. Ha a cséplés bevégződött és a tarlót feltörték, a pocok nagy része a cséplőhelyeken maradó szalma- és törekkazlakba szorul, a hol kitelelve, tavaszszal megint szanaszét vándorol. A pocoknak ezt a természetes összeverődé- sét szintén föl kell használni az irtására. Az ilyen szalmakazlak helyét 25—30 centiméter mély és ugyanolyan széles árokkal úgy zárjuk körül, hogy a kazalból kifelé igyekvő pocok okvetetlenül az árokba hulljon. Ez utóbbi oknál fogva szükséges, hogy a körül záró árok fala igen meredek és egészen sima legyen. Az ilyen árok ásása lehetséges, mert tudjuk, hogy a pockok csak kötött földön garázdálkodnak. Az ebbe az arokba hullott pockot azután agyon kell veretni, A szatmári kiállításon (1903) Jury t ag, aranyéremmel és díszoklevéllel kitüntetve. Jobb és Itt--é- s olcsóbbat sehol megbízhatóbb V CA 2%. CA U sem papni, mint magkereskedésében Budapest, IX. kér. Űllői-ut 73. szám. 59 ■ - ...-■ ■ ----- Árjegyzéket ingyen és bérmentve küld. 5— 20 \
