Gazdák Lapja, 1904. február (3. évfolyam, 6–9. szám)
1904-02-12 / 7. szám
2 oldal. GAZDÁK LAPJA. 7-ik szám. jelen viszonyokat pl. a harmincz év előttiekkel összehasonlítjuk. De azért a komoly észlelőre elszomoritólag hat az az aránytalanság, amely a kifejtett működés és az elért csekély siker közt mutatkozik. Leszámítva a magtermelést, amely hozzáértők állítása szerint a mai napon nem képezheti a gazda egyedüli feladatát, és (meglehet) szintén eltűrne még tetemes javításokat, minden egyéb gazdálkodási ágban erőt pazarló tapoga- tódzás uralkodik. Pénzt és munkát fordítunk olyan dolgokra, amelyek tájékozatlanságunk miatt balul ütnek Ki és az okozott káron kívül azzal a közvetett bajjal is járnak, hogy kudarcunk elriaszt másokat is olyan vállalkozástól, amely a kellő szakismeret mellett bőven megteremné a tőle várható hasznot. Jelen soraim célja az, hogy egy idevágó példával igazoljam ez állításomat, amivel egyúttal tán sikerülni fog a hivatott tényezők közbenjárása utján gazdaközönségünknek egy igen nagy baján segíteni. Szatmár városának határában, főleg a lankákon, régi idők óta dívik a gyümölcstermelés. Régeidén majdnem kizárólag a penyigei szilvát volt szokás termelni, egyszerűen azért, mert mindennek az öreg mestere, a tapasztalat arra tanított, hogy az a gyümölcs nálunk jól tizet Az utóbbi egy-két évtized folyamán azonban sokan kísérletet tettek egyéb gyümölcsfákkal is, főleg a nemes fajú almával. Megvásároltuk a csemetéket, és úgy a hogy elültettük legjobb földjeinkbe. Hogy azután mit kellessen a fával tenni, élősdiektől védeni, kapálni, bemeszelni, koronát nevelni, permetezni stb. azt már alig tudta valaki. Még a hernyózást sem öntudatból, önakaratból végeztük, hanem a rendőrség büntetésétől való félelmünkben. És előállott az az elriasztó tapasztalat, hogy nálunk nem terem a gyümölcs. Bámulatosan szép fák nőnek ki, tavaszszal szemet gyönyörködtető virágzattal megrakva. A gyümölcs köt is, egy darabig óriási termés biztatja a gazdát. Mikor pedig elérkezik a szüret, keservesen csalódva azt vesszük észre, hogy a legtöbb fa semmit sem hozott, és amelyiken van is, olyan kevés, hogy alig teszi ki az ötödrészét annak, ami hasonló fán másutt teremni szokott. Maga a gyümölcs pedig legtöbbször nem ép, foltos, férges, romlandó, és igy nem tartható addig, amig az igazi értéke megjönne. Magam is egy jelentékeny gyümölcsös telepítése miatt érdekelve lévén a dologban, évek óta kutatom az ijesztő tünemény okát; persze bajtársaim, vagyis olyan emberek közt, akik velem együtt szenvednek, de betegségükre orvosságot ők sem tudnak. Laikusok módjára mindenik egyebet tart a baj okának. Sokan az éghajlatunkat hibáztatják. Szerintük a gyümölcs csak hegyvidéken terem meg. Mikor aztán arra hivatkozom, hogy az al- földön milliókat vesznek be gyümölcsből, arra már nem tudnak feleletet, hanem a Szamos kipárolgását próbálják vádolni, feledvén, hogy Zsibó vidékén, a Szamos partján az egész ország legizesebb almája terem bőven és egyenletesen. Én pedig azt hiszem, legalább jól esik hinnem, hogy a gyümölcs (az alma is) nálunk meg kell hogy teremjen. Legfölebb azt lehet megengedni, hogy az izére van befolyással a talaj természete. Kiindulok pedig e föltevésemben abból a tapasztalati tényből, hogy némely évben ritka szép almapéldányokat lehet nálunk látni. És ahogy ezek megteremhettek, azt képzelem, éppen úgy kellene teremnie máskor is, elégnek is, ha tudnék a módját, miként kell a gyümölcsöseinket kezelnünk. Most tanácstalanul, összetett kézzel nézzük, hogyan hevernek a kincseink valóban gyümölcsözetlenül az erdőt képező fákban. És látva azt, a mi történik, mások nem ültetnek majd gyümölcsfákat, vagy, ha nem tanulhatunk, a példánkat követve úgy fognak járni, mint szegény magunk. Mindakét esetben kiszámíthatatlan a kárunk. Szerény kérésem az volna, hogy a Gazdasági Egyesület küldessen ki hozzánk egy gyakorlati politológust. Olyant, aki egyetlen elméleti előadást se tartson, hanem a virágzástól kezdve néhány hónapot a körünkben töltsön, ezalatt ész- leieteket tegyen, és ezeknek az eredményéhez képest mondja meg mit tegyünk ? Ha lehet, tanítson meg bennünket okszerűen művelni a gyümölcsöseinket. Vagy, ha igaz volna, hogy Szatmáron ez a foglalkozás eredménytelen, irtsuk ki a gyümölcsfáinkat. Ne költ- sünk, fáradjunk, és ne reménykedjünk hiába. Egy nagy horderejű gazdasági érdek szempontjából melegen ajánlom a javaslatomat az Egyesület választmányának a figyelmébe. Or. Tanódy Márton. Korai dinnyetermeles a mezőn. A mai időben úgy a kertgazdaság mint a mezei gazdaság minden ágában, úgyszólván művészettel kell gazdálkodni; mert a haladó kor ezt megkívánja azon kertésztől vagy gazdától, ki magát és működési terét fenn akarja Tartani. így, ha a mezei dinuyetermelés terén hasszonnal akarunk működni; ott is alkalmaznunk kell azon mive- lési fogásokat, melyek napjainkban ép oly gyakorlatiak és hasznosok mint a ezei termelés terére nagyobb akadály nélkül kivihetők. A kik a dinnye termelés körül egy kis szorgalmat fejtettek ki eddig, azok rendesen melegágyban, vagy kisebb fiókokban termelték korábbi dinnyéiket,
