Gazdák Lapja, 1904. február (3. évfolyam, 6–9. szám)
1904-02-05 / 6. szám
GAZDÁK LAPJA. S-ik oldal. (i-ik szám. vesztek a földre nézve. És hogy pótolják vissza a gabona szárában és a kalászában, a széna sásában és szárában összegyűlt tápláló anyagokat? A rosszul kezelt istállótrágyával bizony nagyon tökéletlen a visszapótlás. A kisebb birtokokon a talaj rétegeinek kincse kiaknázatlanul hever. A csekély műveléssel a felső talajréteg kimerül. Fogy és silányodik a termés. A pipacs, a konkoly, a búzavirág szaporodik csak. A visz- szapótlás tökéletlen. Nemcsak a szem tápláló anyagai, de az eladott szalmában és szénában kivitt értékes anyagok is visszapótlás nélkül kerülnek ki a földből. Á kisgazda egészen okszerűtlen trágyázása ugyancsak gyenge visszapótlás; de a nagy birtok sem kap elegendő trágyát. A műtrágya az állami birtoko kon, néhány nagy birtokon, elenyészően csekély középbirtokon és kísérleti telepeinken kívül még föl nem ösmert visszapótló szer. Egy kiváló franczia agronómus kiszámította, hogy a müveit terület hektárjára esett a műtrágyában adott négy főtápláló anyagból: Németországban 27. 45 kgAngliában 13. 72 55 Franczia országban 15. 52 55 Belgiumban 36. 56 55 Svéd-N orvégországban 6. 82 55 Ausztria-Magyarországban 1. 99 Az a tény, hogy a nyugati gazdák nagyobb műtrágya használatit mellett nagyobbak a termésátlagok is : toliunkra adja azt a következtetést, hogy az okszerű visszapótlással emelkednének a mi termésátlagaink is, és mindaz, ami azzal együtt jár. A jövedelem a haszon, a jólét. A földmivelés egész vonalán döntő szerepet játszik a munka. Ott van a szántásnál az óriási különbség a sekély szántása faeke és a mélyen járó gözeke közt, a boranálásnál az amerikai rugós borona és a tüske-borona közt, a vetésnél a sorbavetö gép és a kézi vetés közt, a lókapa és a kézikapa közt, az aratásnál a kévekötő aratógép és a kéziaratás közt, a csépiésnél a gőzcséplőgép és a kézi hadarőcséplés közt. Ezek a különbségek a végső határokban kell, hogy a termés nagyságában is különbséget hozzanak létre. Mi a föld megmunkálása tekintetében is messze vagyunk még a külföldtől. Mi nem tartunk lépést a korral sem szakképzettség, sem a talaj termőerejének fenntartásává1, sem a talaj megmunkálásával, s ez az oka hogy termésátlagainkkal sem tarthatunk velük lépést. Kénezés a borászatban. A közéletben a legáltalánosabban, de egyszersmind a legokszeriitlenebbül alkalmazzák; oly univerzális gyógyszernek tekintik, ami minden bőrbetegség ellen jó, sőt nem ritkán kéneznek minden ok nélkül is. Ennek pedig sok rósz oldala van. A kénezés hatása abban áll, hogy az elégetett kén a levegő élenyét elvonván, kénessav alakban a borba jut, ami minden spórának, penésznek ellensége s igy a bort betegségektől megóvja. E hatás azonban nem tartós, mert amint a hordó pórusain át kellő meny- nyiségü éleuy jutott ismét be, a kénessav kénsawá változik, ami többé nem gátolja az organizmusok működését, hanem a borban levő savas borkősavas kálium kálijával vegyülve kénsavas káliumot képez: de igy szabaddá teszi a borkősav&t, mi a bort megsavanyitja. A kénezés nem okozna bajt, ha mielőtt kénsavvá változnék a kéndiokszid, konzummálni lehetne a bort, ha azonban a kénsav kifejlődik, annyira egészségtelen, hogy hatósági beavatkozást tett szükségessé. E körülmény nagyon le szállítja a kénezés értékét. A franczia tudományos akadémia kijelentette, hogy az a bor, mely literjében 2 gr. sav. kénsavas káliumot tartalmaz, nem képez feltétlen forgalmi cikket, vagyis a vevő az ily bort nem köteles elfogadni. De van a kénezésnek más hatása is. A kéndioxid a növényi színek leghatalmasabb ellensége lévén, a vörös borok festő anyagát is megrontja. A kénezés tehát csak kivételesen van helyén : ha pl. borunk törésre hajlandó ; úgy szintén, ha nem kifogástalan szőlőből készült, a 2-ik lefejtés után kénezni lehet. A kénezést az u. n. kénlapokkal (einschlag) gyakorolják. Sok helyütt fűszerezett ily lapokat égetnek el, ezek azonban elvetendők ; a kén beszerzésénél óvatossággal járjunk el azok tisztaságát illetőleg is, mert gyakran arzén van benne.Legprimitívebb kénezési módszer, ha egy drót horgára akasztjuk a kénlapot s meggyujtva a hordóba bocsátjuk s a drótra alkalmazott dugóval elzárjuk a hordó nyilasát. Ez azonban nem jó eljárás, mert a csepegő kénnel együtt idegen anyagok, kócz foszlányok jutnak a borba. E hátrányon segíthetünk, ha a horog alá bádog fenékkel ellátott drót kosárkát alkalmazunk, mely fölött a kénlap lóg. Ugyancsak jó szolgálatot tesz e czélra a kénező lámpás is, mely belül horoggal van ellátva a kénlap ráerösitésére, amit ha raeggyujtottunk s a lámpás ajtaját lezártuk, a fejlődő kéndioxyd a lámpásból kivezető csövön át a hordóba jut; a hordó nyílását természetesen a csőre alkalmazott vízszintes karikával elzárjuk. Legajánlhatóbb az üres hordók kénezése, mert igy mielőtt bort töltenénk bele, a kénsavat kimosás által eltávolíthatjuk, és célunkat mégis elértük, mert az organizmusok ki lettek ölve. P. A gipsz mint trágya. Általánosan ösmert dolog, hogy a gipsz a lóherére és íuczernásokra termésfokozólag hat, s ezért általánosan használtatik is a luczernások és lóherések megjavítására. E műtrágya hatását illetőleg azonban a legtöbb gazda mind e mai napig téves nézetet vall, a mennyiben azt hiszi, hogy ez a növény által direkte felhasználható tápláló anyagokkal bir, holott ez épen- séggel nem áll. A gipsznek hatása egyrészt abban áll, hogy a talajban lévő tápláló anyagokat oldhatóvá s igy a növények által felszivhatóvá teszi, másrészt pedig a levegőben lévő ammoniakot megköti s azt a növények által felszivhatóvá teszi. Ebből kifolyólag tehát a gipsz igazán feltűnőbb hatást csak olyan talajokon fejthet ki, a melyekben legalább fel nem oldott tápláló anyag nagy mennyiségben van jelen, de tekintve ammoniak-lekötő képességét, nem is annyira a luczernások és lóherésekre válhatik hasznossá, mert ezek amúgy is bírnak ammoniak-lekötő képességgel, mint
