Gazdák Lapja, 1904. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1904-01-01 / 1. szám
~?röiaär GAZDÁK LAPJA. í-ik »ám. A téli takarmányozásnál jóforrr. án kizárólag széna és szalma játsza a főszerepet, ritkább eset az, hogy ezeken kívül egyéb takarmányt is adjunk ju- hainknak. Szénából azonban annyit kell nekik adnunk, hogy folytonosan jó kondícióban maradjanak. Szénán és szalmán .kívül esetleg kevés répát, vala mely szemes takarmányt, leginkább zabot etethetünk velők s czélszerü is ez főleg hasas, szoptatós anyák, kosok és növendék bárányok részére. Téli tartásnál az a főszabály, hogy ősszel nem kell étetni a legjobb eleséget, inkább mindig a selejtesebb takarmányt kell felemésztetni s a legjobbat tavaszra hagyni, midőn a gyenge mező mellett a juhok minden más száraz takarmányt fitymálnak s képesek inkább koplalni, mintsem, hogy -rosszabb, vagy alábbvaló takarmányt megegyenek. A hasas anyák takarmányozását illetőleg nem lehet eléggé helyteleníteni azon sok helyt divó szó kast, hogv a különben rosszul táplált hasas anyákat 2—3 héttel a bárányozás előtt fogják intenzivebb takarmányra. Ennek aztán meg van az a káros következménye, hogy a silányul fejlődött magzat nem képes megbirkózni az egyszerre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló tápláló anyaggal s betegen jön a világra, vagy megbetegszik s néhány nap alatt elhull. A hasas anyáknak is egyenletes táplálásra vau tehát szükségük s ha ez meg van, akkor fölösleges bárányozás előtt intenzivebben táplálni őket. A bárányokat czélszerü még elválasztás előtt valamely szemes takarmányra szoktatni — nevezetesen zúzott -zabra — s ebből elválasztás után is jó nekik egy- egy maréknyit adni, naponta legalább kétszer, mert igy az elválasztást nem sinyli meg a bárány és fejlődése is jobb és gyorsabb leend. Szükséges, hogy a juh száraz eleség mellett tetszése szerint ihasson is, a mikor kívánja, vizet; azért erről, valamint a nyalósóról se feledkezzünk meg. Minthogy a juh nemesítés által természetes állapotából majdnem kivetkőztetett és oly kényes lett, hogy minden legcsekélyebb mostoha külső befolyástól hol többet, hol kevesebbet szenved s mindez kiesebb nagyobb mértékben egészségére nézve ártalmas, azért azon legyen a juhtenyésztö, hogy minden olyan befolyást elkerüljenek juhai, a mely egészségökre nézve ártalma« s következményeiben még ennél is nagyobb káru lehet. Beteg és különféle viszontagságoknak kitett állat nem felelhet meg a czólnak, melyért tartatik s a várakozásnak, melyet hozzáfűzünka juhtól pedig gyapjút várunk, tehát erre kell főgondunkat fordítani. Amint nyáron át ügyelnünk kell arra, hogy a juhokon levő gyapjúnak az eső, por, vagy a déli órákban a nagy meleg ne ártson, úgy télen is oltalmaznunk kell azt különféle befolyások ellen. Így télen kiváló gondot fordítsunk arra, hogy az .akol ne legyen igen meleg és folytonosan szellőztessük anélkül, hogy légvonat támadjon. Elég, ha a hőmórsék 79 C. és sohasem volna szabad annak 10 C.-on felül emelkedni kivéve ott, a hol leellő anyák vannak bárányaikkal, de itt sem czészerü 12° C.-nál magasabb .Jcömérsék.-i;' „? -Sok, helyen látható, hogy. reggel a levegő úgyszólván forró a juhakolban s ammóniákkal van teliive ; legtöbbnyire hiányzik minden szellőztetés s az istáló állatokkal túl van zsúfolva. Ilyenkor az akol falaira nedves csapadék verődik le úgy, hogy azok néha csepegnek a nedvességtől. Eltekintve attól, hogy az ily akol mennyir# káros hatású a benne elhelyezett nyáj egészségére, árt a gyapjúnak is. A gyapjunövekedés időszakának második felében sokkal több gyapjuzsir képződik, mint az elsőben s ezt elősegíti az erős takarmányozás is. — Nem szalmán teleltetett juhról van szó. — A forró és ammóniákkal telitett levegő azután el- gyantásitja a gyapjút, mélyen lefelé a bundába s nagyobb gyapjucsomók összetapadnak. A bunda többé nem lesz zárt, hanem megnyílik s úgy külső levegőt, mint nedvességet s egyéb nem oda való dolgokat bebocsát a gyapjú közé. Ha az akol szűk, vagy nincsen elég rács, a juhok tolakodnak, egymást szorítják ide-oda, miáltal bundájuk felülete surlódik, durva, czérnás lesz és belül is gyürődik. Ha a takarmányrácsok rosszul vannak készítve, a gyapjú telehull takarmánynyal. Ha annak oldalai igen ferdén állanak, midőn a juh a rács fenekéről szedi a takarmányt, az felülről nyakába hull. Még rosszabb, ha a rácsok egyes pálczái annyira távol vannak egymástól, hogy a juhok fejükkel a ráosba bejuthatnak, mert ilyenkor egész fejüket és nyakukat elborítja a takarmány. így a hsreszéna könnyen letöredezö levelei s más aféle takarmány, midőn mozgás közben a juh nyakán a zárt gyapjú felnyílik, beleLullanak. E bolehullott takarmány-részeket pedig még a gyári mosásnál sem lehet a gyapjúból eltávolítani, nem marad tehát egyéb hátra, mint az ily gyapjút a zsákba gyűjteni s a közbe szorult takarmányt porrá őrölve kiporolni. Ez az őrlés azonban árt a gyapjúnak s igy értékéből vészit. A jól elkészített etetőrácsnál e fogaknak függélyesen s oly közel kell egymáshoz állni, hogy a juh csak a szeméig legyen képes azokon az orrát bedugni. A két rácssor pedig oly közel legj-en egymáshoz, hogy a két ellenkező oldalról mellé állt juhok egymást orrukkal elérhessék. Az ilyen aprólékosnak tetsző dolgok igen fontosak s a gazda teljes figyelmét megérdemlik. Soltész Miklós. HÍREK. Nernestótlii Szabd István nagykárolyi járási köz- igazgatás gyakornokot a főispán tiszteletbeli szol- gabiróvá nevezte ki. Hadüzenet az agráriusoknak. Az ünnepek alatt jelent meg Sándor Pál nagykereskedőnek egy czikke a lapokban, melyben bejelenti, hogy 120,000 taggal megalakult az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület és fölveszi a harczot, még pedig a támadó har- czot az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel és a magyar agráriusokkal szemben. Nos, hát csak ve gyek, legalább megtudja már egyszer a magyar gazda, hogy nehéz védelmi hárczában kikkel áll hát tulaj- donképen szemben ? Legalább be fogja már egyszer a magyar gazda is látni, hogy legfőbb ideje sarkára állami, ha teljesen elpusztíthatni magát nern akarja !
