Gazdák Lapja, 1904. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1904-01-15 / 3. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 3-ik szám. E szerint tehát részünkről ezentúl az Olaszországból behozatalra kerülő borokra éppúgy, mint a többi államokból származó borokra nézve az általános vámtarifa 20 aranyforintos vámja fog 'alkalmaztatni. Átmeneti intézkedésként még az a megállapodás jött létre, hogy a marsala-borokból, melyek korábban évenkint 4000 mm. erejéig voltak a 3 írt 20 kr. kedvezményes vám mellett behoz- hatók, 1904. évi január hó végéig részünkről a korábbi kedvezményes vám mellett legfeljebb 2000 mm. bocsáttassák be, mely mennyiségbe azonban a múlt évben behozott 700 mm. betudandó, úgy hogy tényleg január hó folyamán legfeljebb 1300 mm. inarsalabor lesz kedvezményes vám mellett behozható. Annak dacára, hogy ez intézkedés január hó végéig még nagymennyiségű bor olcsó behozatalát teszi lehetővé, de mert a vámklauzula végleges megszüntetésére van kilátásunk, mégis nagy megnyugvást okoz az bortermelőinknek, mert a magasabb vámtétel a silányabb minüségü olasz borok behozatalát ki fogja zárni, s igy a magyar borok fogyasztása emelkedésével annak ára is emelkedni fog. De fontos ez intézkedés boraink renoméja tekintetéből is, mert amig olcsó, silány bor beözön- lése volt lehetővé téve, addig az előbbi időben világhírű magyar bor jóliire sokat veszített az idegen borokkal történt összeházasítás folytán. Most már tőlünk függ, hogy jó szőlőművelés, helyes fajták megválasztása és különösen jó pincekezelés mellett borunknak előbbi világhírét visszaszerezzük. A méhészeti statisztika. Az ország méhészeti állapotát előtüntető statisztikai kimutatáshoz a bejelentési ivek e napokban küldettek be a közigazgatási hatóságokhoz, igy alkalmam volt néhány ilyen Ívbe betekinteni s azon sajnos tapasztalatra jutni, hogy azok a méhészet tényleges állapotát nem mutatják ki úgy, a mint az valóban áll; nincs szándékomban vádolni az adatokat beküldő körjegyzőket, sőt hajlandó vagyok elhinni, hogy az adatokat az illető méhészek részletes kikérdeztetése után jegyezték be ; azonban ismerem a népnek azon osztályát, mely leginkább moz- gathatatlan ópitményü, úgynevezett paraszt kasokkal űzi a méhtenyósztést, s tudom, hogy alig akad csak egy is, a ki bevallaná azt, hogy méhészkedik s mennyit termel mézben, mennyit viaszban, még ke- vésbbé a körjegyző kérdéseire, mert szentül meg van győződve, hogy az a hivatalos személy, ki adók előírásával foglalkozik, nem kérdezheti a méhészet állapotát más célból, mint hogy, azt is megadóztassa, s nincs az az ékesszóló, ki őt más véleményre hangolná. Ily körülmények közt a méhészet állapotáról megbízhatóbb adatokat csak úgy nyerhetünk, ha e célra a néptanítók segítségét kérjük, kik közül sokan foglalkoznak méhészettel; igy a bejentósi ivek ezekhez lennének kiküldendök szeptember hóban, a mikor a kasokkal méhészkedők a mózeladást eszközük A tanító egy-egy községben inkább tudja a méhészettel foglalkozók számát s több ideje is van közvetlen kikérdezés által biztosabb adatok birtokába jutni, mint az amúgy is mindenféle dolgokkal túlterhelt körjegyzőnek. Az itt elmondottakat a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztályának figyelmébe ajánlom, hogy, ha és amennyiben szükségét látná, e tárgyban az országos méhészeti felügyelő úrhoz felirat intéztetnék. Papp Sándor Vármegyénk területére nézve maga a szakosztály is megtehetné, hogy körlevél utján a tanító uraktól adatokat szerezne be, minthogy azonban a tanítók erre nem kötelezhetők s igy kétséges, hogy minden községből szerezhető volna-e be ily utón adat, az ily eredménynyel inkább a hivatalos utón beszerzett adatok kiegészítése lenne csak célszerű. Szerk. A répamag termesztéséről. Ma már nálunk Magyarországon is sokan termesztenek takarmányrépa-magot, a melynek ára bár utóbbi években meglehetősen olcsó, mégis termelése elég haszonnal űzhető, különösen abban az esetben, ha megteszünk mindent arra nézve, hogy ne csak jó minőségű, de sok mag is teremjen. Valóban érdekében volna mindenkinek legalább anuyi magot termelni, a mennyit saját gazdasága szükségei, mert ez által is apasztaná kiadásait s igy fokozná gazdasága tiszta jövedelmét. Hogy mindez ideig a répamag termesztése jobban el nem terjedt, annak jó- részt az az oka, hogy a hibás kezelés folytán a répa nem ad kielégítő maghozamot s enne oka leginkább a hibás trágyázásban kereshető és található fel. A magnak való répát április hó folyamán kell tudvalevőleg kiültetnünk; mindjárt a kiüttetés után oly erőteljes fejlődésnek indul, hogy junius végén már virágában van s a földfeletti részek teljesen ki vannak fejlődve. Júliusban csak a szárrószek vastagodnak s a magvak képződnek, a mely célból már kész tepláló anyagra van szükége a növénynek. Vagyis az következik a mondottakból, kogy a növény összes tápanyagszükségletét rövid két hónap alatt, májusban és júniusban kell, hogy fedezze. Semmit sem ér tehát, ha a magrépa alá tavaszszal trágyázunk, mert az istálótrágya nehezen oldódik s igy nem nyújt táplálékot a növénynek akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége volna. De sőt akkor sem oldódik fel eléggé az istálótrágya, ha őszszel lesz alászántva; azt okvetetlenül az elővetemény alá kell adni, közvetlenül az elültetés előtt pedig gyorsan oldódó műtrágyákat kell alkalmazni. Egy idevágó kísérletem alkalmával szuperfoszfát és chilisalétrom alkalmazásával négyszerte nagyobb magtermést volt alkalmam elérni, mint a minőt elértem ugyanazon talajon műtrágya alkalmazása nélkül. Más hasonló kísérletek is ugyanilyen eredményre vezet-
