Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1903-12-11 / 50. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1903. dec zember 11. 50-ik szám. GAZDÁK LAPJA. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemény ek, mint a megrendelések, reklamáeziók és hirdetési ajánlatok - ■■ - is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. Az ország jövője. Dr. Hertzka Tivadarnak az Országos Iparegyesületben tartott fenti czimü felolvasását valóságos szenzáczióval fogadta a közvélemény. Meggyőző erővel mutatja ki ebben, hogy pénzügyi politikánk helytelen, mert improduktív czélokra költjük a milliókat, ahelyett, hogy az ipar és kereskedelem bázisát képező mezőgazdaság fejlesztésére fordítanánk mentül több pénzt. E felolvasás megmondja azt is, hogy a mezőgazdaság fejlesztése czéljából a befektetést hol kellene kezdeni ? Oly fontos théma s annyiunk megélhetésével összefügg, hogy át siklani rajta nem szabad. Különben, hogy a felvetett, eszme visszhangra talált, mutatja az, hogy az összes lapok érdekkel foglalkoznak vele. Lássuk, mit moad hát dr. Hertzka Tivadar! Először is helyteleníti a kormány takarékoskodó politikáját. Az állam kiadásait sajnálni nem szabad, csak aztán ezek a produktiv befektetések legyenek. Gazdasági pangásunk oka is az, hogy a kormányok befektetésekben állandóan fukarkodtak s beruházás czimét adják az olyan kiadásoknak^ melyek valójában nem azok. — Államháztartásunk egyensúlyban tartása érdekében túlhajtva takarékoskodni helytelen. Államhitelünk kimerül kisebb áruproduktiv költekezésnél, de ha egyszer ágyú helyett gazdasági befektetésre kérünk pénzt, látni fogjuk, hogy nagyobb összeget is alacsonyabb kamatláb mellett fog a külföld felkínálni. Bizonyítja, hogy a tisztviselők fizetésemelésére szánt összeg is visszatérül az államnak, mert az államhivatalnokok fizetésemelkedése a magántisztviselők fizetés javulását vonja maga után s igy fogyasztási adóban több térül vissza. 11a még az ilyen kiadás is gyümölcsöző, hogy volna szabad az államnak takarékoskodni gazdasági beruházásokban, talajjavítást ezélzó befektetésekben, melyek magánosok erejét felül múlják s nemcsak a kezdeményezés; de a keresztülvitel is állami feladat. S itt rátér egy nagyszabású tervre, mely szerint mezőgazdaságunkat okos öntöző csatorna hálózattal lehetne jövedelmesebbé fejleszteni. Kimutatja, hogy ennek költségei az államnak megtérülnének, sőt az adóképesség és nagyobb fogyasztással jövedelmező befektetéssé válnék. Oly érdekes e fejtegetés, hogy az előadás erre vonatkozó részét eredeti szövegben közöljük: A csatornák költségei. Lássuk már most, hogy ily öntözőcsatornahálózat létesítésének terve hogyan alakulna pénzügyi szempontból».. ' Tegyük fel, hogy. az országgyűlés 500 millió koronának öntöző-csatornákra való fordítását határozza el, és pedig — amit ismét csak példaképpen teszünk fel — oly módon, hogy tiz éven keresztül évente,ySjPffmillió korona forditlassék e czélra. •'Nézzük elébb, hogy ennek a befektetésnek" mi a büdzséözcrü ára.
