Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1903-12-11 / 50. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 50. szám. Abból a feltevésből indulok ki, hogy Magyarország 4‘5 százalékért elegendő pénzt kap. E feltevés mellett az építkezési évtized alatt felgyülemlő kamatteher évente kerek összegben 12 5 millió koronára rúgna. Most nézzük az érem másik oldalát: a befektetés hasznát — és pedig nem a befektetés eredményét a népjövedelem szaporítása szempontjából, hanem annak tisztán pénzügyi hasznát. Amint már előbb kifejtettem, minden munkabérek alakjában forgalomba kerülő pénzösszegnek az a kettős tulajdonsága van, hogy először a termelésnek újabb fokozására ad alkalmat s hogy másodszor tetemes részben fogyasztási adók formájában visszafolyik az államkincstárba. Ha az elköltött 50 millió koronából 30 millió munkabérekre megy, akkor a munkások gyarapodó fogyasztása által egész számtalan kisiparos és másodrendű munkás újabb keresetet talál, másrészt mindezek a munkások fogyasztási czikkeikben nagymérvű adót fizetnek. Már most, ha ezt az ily utón közvetve és közvetlenül keletkező adógyarapodást még oly óvatosan becsüljük is, ez 12.5 millió koronánál — amennyire tudniillik a kamatteher fedezeteképen évente szükség van — semmi esetre sem lenne csekélyebb. Az építkezés tartama alatt tehát a jövedelem legalább is fedezni fogja a költséget. — Egészen másképen alakul természetesen a dolog attól a percztől fogva, melyben az öntözőcsatornák áldásukat az Alföld fekete földjén végigontják. Igaz, hogy mostan, mivel az egész 500 millió korona elhasználtatott, ennek egész kamatjáról gondoskodni kell, ami évente 22.5 millió. Ámde most már a csatornák hasznát lehet számításba venni. Az öntöző csatornák haszna. Az öntözendő terület terjedelme körülbelül 10 millió hold. Ez a föld a gazdáinak ezidőszerint körülbelül 150 millió korona évi tiszta jövedelmet hoz. Ez a tiszta jövedelem az öntözés következtében legalább is megduplázódik. De nem ez a 150 millió korona nyereség az, mely az államkincstár szempontjából fontos. Ettől is fizet ugyan a tulajdonos adót, de az aránylag csekélyebb dolog. Átlag legföljebb 12—15 százalékot számitva, ez a többlet mindössze körülbelül 20 millióra rúgnak, tehát megközelithetőleg csak annyira, amennyi az egész befektetés kamatainak a fedezésére szükséges. De ami az államra nézve döntő, ez a földnek bruttó-jövedelme. Nem a földbirtokosoktól, de a föld munkásaitól húzza az. állam jövedelmeinek túlnyomó részét. Az öntözött földnek pedig egész más a megmunkálási módszere, mint az öntözetlené. Mig emez a fentemlitett, holdankénti 15 koronás tiszta jövedelmet átlag véve 25 korona holdankénti munka befektetés után nyújtja, addig az öntözött föld három, sőt négyszeres munkaerőt vesz igénybe. Mit jelent ez a kincstár szempontjából? Ha a 10 millió holdnyi termő föld átlag holdanként 25 korona munkabér befektósét teszi szükségessé, akkor ez az egész területen 250 milliót jelent munkabérekben és ennek megfelelő nép fogyasztásban, amelyből az állam az én számításom szerint 25 százalékot, tehát körülbelül 60 millió korona adót szed. Ha ugyané terület holdanként 70 koronát igényel termelési költségekben, akkor az ezeknek megfelelő munkabér összege 700 millió korona és az ebből az államnak jutó adó : legalább 170 millió. Az öntöző-csatornák egész eredménye természetesen a tiszta jövedelem és a termelési költségek összegéből áll, mely a bruttójövedelmet alkotja. Az 500 millió koronás tőke és 22.5 milliós kamatra becsült öntözőcsatornamunkálatok eredményekópen a nemzeti bruttójövedelem a fenti számok tanúsága szerint, melyeket nagyon is óvatosan — és ismétlem, csak példaképen — vettem kombináczióba és melyek tulajdonképen minimumot képviselnek, kerek 600 millió koronával szaporodna évente, a kincstár részesedése pedig a nemzeti vagyongyarapodásban legalább évi 120 millió volna. A méh haszna és rendeltetése. (Irta és a megyei gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának Szatmár-Németiben, 1908. évi decz. 2-án tartott alakuló gyűlésén felolv. Pataki Béla.) I. Az imént elhangzott lelkes megnyitó-beszéd után, melyben a nagytiszteletü elnök úr a jelen
