Gazdák Lapja, 1903. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)

1903-08-07 / 32. szám

32. szám.

GAZDÁK LAPJA

3. oldal.

Mindezek kétségtelenül jótékony és örvendetes hatással voltak és vannak gazdasági viszonyaink javulására és fejlődésére.

Be kell azonban vallanunk, hogy az eredmény, a hosszabb idő óta világszerte fennálló gazdasági válság által is nagymértékben redukálva, távolról sem kielégítő, hiszen szemünk láttára rohamosan szegényednek, pusztulnak, mindezek daezára gazda-társadalmi osztályaink s ennek nyomában rohamosan terjed a kivándorlás és a szocziálizmus, mint a válságos gazdasági helyzet kétségtelen és szomorú tünetei.

Az is kétségtelennek látszik, hogy csupán az eddigi utón haladva, az eredmény továbbra is csak nagyon részleges és elszigetelt marad, amennyiben úgy az állam, mint a gazdasági egyesületek által folytatott akczióktól, egyrészt az anyagi eszközök korlátolt volta, másrészt a földmivelő nép elhagyatottsága és elmaradottsága, ősi konzervativizmusa és széthúzása s általában a közszellem teljes hiánya miatt — kellő fogékonyság és társadalmi támogatás hiányában — gyökeres és általános siker az eddigi tapasztalatok alapján, legalább a közel jövőben nem remélhető.

A dolog megvilágítására nehány példát hozok fel. A mezőrendőrségi törvény sok hasznos és áldásos intézkedése a községek s az érdekelt közönség közönye miatt általánosan életbe léptethető-e? A munkás- és cselódsegitő pénztár üdvös volta daczára vehet-e általános elterjedést? Kiküld az állam, esetleg gazdasági egyesület egy vándortanárt vagy más megbízottat a községbe hitel-, fogyasztási vagy értékesítési szövetkezet létesítése, gyümölcsészeti, méhészeti s egyéb népies előadások tartása végett; kérdem : az általuk elhintett magvaknak a legtöbb esetben van-e, lehet e kellő foganatjuk; verhetnek-e azok gyökeret a kellőleg elő nem készített és munkált talajba, marad-e minden újítástól irtózó s többnyire csekély műveltségű, jobban mondva műveletlen és magára hagyott köznépünk lelkében?

Pillanatnyi lelkesedés hatása alatt, ad hoc összeverődött, különben ellentétes nézetű és törekvésű vezetők vezetése alatt megindul egy egyesület, szövetkezet vagy egyéb közhasznú mozgalom; egy-két hétig, hónapig még csak elég jól megy minden; csakhamar kiüt azonban a vezetők között nyíltan is az eddig lappangott nézeteltérés, ellenszenv és ellenségeskedés, ennek nyomában egymásnak s az egyesületnek lejáratása; az ügy iránt lelohad, sőt teljesen megszűnik a többnyire különben sem valami erős lábon állott közérdeklődés s csak tengődve él tovább, mert esetleg élnie muszáj — a mig lehet ; többnyire 1—2 lelkesebb tag nyakába szakad annak minden ügye-baja s ezek aztán ezer kellemetlenséggel, gáncscsal és rosszindulatból támasztott akadálylyal küzdve, úgyszólván önmagukat feláldozva viszik az ügyet tovább,

amig lehet, mig az egyenetlen küzdelembe belefáradva, ők is fel nem adják a harczot.

S mi az eredmény? Rosszabb, mintha a dolog meg sem indult volna, mert igy végeredményében csak az ellentéteket élesítette ki, a helyi társadalmi viszonyokat mérgesítette el s kiölte a nép leikéből a vezetők s az ilyes mozgalmak iránti bizalmat.

Nem állítom, hogy ez mindenütt igy van; ahol jó vezetők vannak, a nép értelmesebb és életrevalóbb, ott rendszerint sikerülni szokott a dolog; tény azonban, hogy túlnyomó esetben, minden szépitgetés és takargatás daczára, többé- kevésbbé ez a baja és sokszor megölője az ilyes irányú mozgalmaknak.

Igen sok községben pedig annyira fejletlenek, illetve megromlottak e tekintetben a viszonyok, hogy ily irányú mozgalmak létesítésére úgy szólván gondolni sem lehet s ha mégis kísérlet tétetik eziránt, azonnal kiderül annak meddő volta.

Ismétlem tehát, hogy a földmivelő-osztály gazdasági előhaladása, boldogulása az eddigi utón — legaláb a közel jövőben — nem lesz megvalósítható.

Ennek akadályai a fentiek szerint főleg a kedvezőtlen helyi viszonyok és pedig: a köznép kulturális hátramaradottsága, ősi konzervativizmusa és széthúzása s főleg az, hogy a községbeli intelligenczia a vezetés és irányítás munkájától idegenkedik s igy a vezetésre szorult köznép teljesen magára hagyatva, tehetetlenül és védtelenül áll.

Hogy az állam és egyéb központi jellegű gazda-társadalmi szervezetek törekvései, intézkedési mielőbb sikerrel legyenek átplántálhatok földmiveléssel foglalkozó köznépünk körébe, hogy ekként a gazdasági előhaladás és jólét általános elterjedést vehessen, ehhez a jelzett helyi akadályok lehetőség szerinti minél teljesebb elhárítása feltétlenül szükséges.

Az ötletszerűség sehol sem boszulja meg jobban magát, mint ezen a téren. Nem elég egy üdvös eszmét felvetni, mozgalmat megindítani; ha előzetesen a köznép minél jelentékenyebb részét arra alkalmas utakon-módokon annak megértésére és megkedvelésére alkalmassá nem teszszük; ha annak körében ekként a tanulni és előhaladni vágyásban nyilvánuló remény teljes bizalmát és önbizalmát erősen meg nem gyökerezi etjük; ha végül és mindenek felett nem gondoskodunk ehhez egészséges alapon szervezett, állandó és tervszerű helyi vezetőségről, a legüdvösebb eszme és mozgalom sem juthat kellő sikerre.

Szóval, levonva az előadottakból a következtetést, valamint a természetben mindenütt és mindenben fokozatos és hózagtalan fejlődésmenetet látunk, tapasztalunk azonképpen a gazdasági előhaladás terén is a fokozatos és terme-