Gazdák Lapja, 1903. július (2. évfolyam, 27–31. szám)

1903-07-30 / 31. szám

2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 31. szám. állattenyésztésünk siralmasan extenziv. Miért? Mert nincs tőkénk a befektetésekhez. És mégis a földbirtokos egyre-másra vásárolja a bank- részvényeket, a tehetősebb gazda pedig meg­takarított pénzecskéjét beteszi a bankba, had kamatozzék; azután az is, ez is kesesvesen panaszolkodik, mikor a termények ára a köze­pesen alul van, hogy termelésével annyi hasz­not sem ért el, amennyi utánjárását, keserves verejtékét megfizetné. Pedig ha 20 százalék­kal többet fektetnének be gazdálkodásukba, az talán 50 százalékkal emelné a termelési eredményt. De nincs mit befektetniük, mert a pénz bankrészvényekre kellett, a megtakarí­tott filléreknek pedig jobb helye van a „spór- kaszszában.“ Azzal is segíthetnének magukon, hogy termelésük értékét mesterségesen emeljék, nyersterményeiket fogyasztási czikkekké dol­gozván föl, miáltal produktumaiknak tágabb piaczot, jobb búza árat találhatnának. Igen, de ehez is tőke szükségeltetik, no meg egy kis vállalkozási szellem. Azonban a tőke a bankba van fektetve, a magyar vállalkozási szellem pedig kimerült a — gründolásban. Az olcsó külföldi pénz kielégíti hitelün­ket s mi pénzszegény ország csekély tőkénk­kel mégis fölveszszük azzal a versenyt, mit csak úgy állunk meg, hogy drágán istápoljuk a legkétesebb hitelt is, alkalmat adván ezzel a gyakori bankbukásokra, melyek legjobban sújtják azokat a részvényeseket és betevőket, kik gazdálkodásuk szükséges berendezésétől vonták el tőkéiket, hogy azokat koczkázatos bankokba fektessék. Semmi szükség nincs arra a versenyre, melyet a gomba módre el­szaporodott pénzintézetek abban fejtenek ki, hogy boldog-boldogtalant pénzhez juttassanak, természetesen jó drágán, midőn az egészséges hitel ugyanis könnyen és olcsón nyer kielé­gítést. És vájjon a honi tőkéket lekötve tartó bankok hány embernek nyújtanak keresetet ? Él belőlük a könyvelő, pénztáros, meg a hiva­talszolga. Hol volnánk, ha a bankokban el­helyezett részvénytőkék és betétek iparválla­latokba lennének fektetve! Hány millió mun­kás kéz nyerne tisztes keresetet, hány magyar család boldogulást, hány ezer szegény szaba­dulna meg a keserves vándorbottól és még keservesebb koldusbottól! Az elsatnyult birtokosságnak, a koldus­botra jutott munkás elemnek nem a halom- számra alakuló pénzintézetekre van szüksége, melyek elszedjék kenyerét, hanem iparra, mely kenyeret nyújtson. Iparvállalatok nélkül földmivelésünk rablógazdálkodássá lesz, kereske­delmünk pedig elsenyved, s a diplomás pályákra tóduló tömeg ijesztően fogja csakhamar elő­térbe tolni a társadalmi éhségnek azt a kér­dését, melynek proletariátus a neve. Nem azt mondjuk mi ezzel, hogy a gombostűtől kezdve a chronometerig minden­féle iparczikkre vállalatokat létesítsünk. Oly iparczikkekre kell vállalatainknak irányulniok, melyek haszonnal értékesithetők s csak olyano­kat importálnunk, melyeket itthon nem érde­mes gyártani. É czikk szüli keretében nem lehet czé- lunk felsorolni ama számtalan iparvállalatot, melyeket rendkívüli nagy haszonnal fejleszt­hetünk. Elég ha ezúttal általánosságban csak azt hangoztatjuk, hogy nálunk, mint pár ex- celence agrár államban, mindazon iparágak­nak íejlesztése, melyeknek gyökere a mezőgazdaságba nyúlik, nemcsak életbe vágó létkérdés, hanem tisztességes haszonnal járó vállalkozás is. Hic Rodus, hic salta! Itt nyilvánuljon a vállalkozási kedv, nem a bank gründolásban, ebben keressen gyümölcsözést a tőke, gyara­pítván nem csupán önmagát, de ezt a kiszi­polyozott szegény országot is. Szüksége van a magyarnak tőkére is, vállalkozási szellemre is. Ne fecsérelje el egyiket sem inproduktiv intézményekre. Inten­A szemétben is kincset lelhetnek mindazok, kik megismerkednek az országszerte elismert, kitűnő szerkezetű és legolcsóbb eredeti „Kalmár *- féle gabonatisztitó gépek és rosták sokoldalú előnyeivel. — Szíveskedjék QW' vagyongyűjtés czéljából ezen kiváló magyargyártmány legújabb ingyen árjegyzékét kérni: különleges termónytisztitó gépgyárától, Hódmezővásárhelyről, melynek áttekintése után tisztában lesz ön a dolog valódiságával. Kalmár Zs. utóda 17 1—4

Next

/
Thumbnails
Contents