Gazdák Lapja, 1903. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1903-07-17 / 29. szám
29. szám. GAZDÁK LAPJA. 3. oldal. Házi ipari tanfolyamok szervezésénél figyelembe veendő, hogy azok oly községben legyenek rendezve, hol a házi ipar valamely ágának meghonosítására a kellő munkaerő, a könnyen beszerezhető nyers anyag rendelkezésre áll, de különösen a készült tárgyak értékesítése által az ipar sikerrel űzhető. A házi ipari tanfolyamok költségvetésében oly gépek beszerzésére is figyelem fordítandó, melyek különösen a tömeges keresletnek örvendő tárgyak jövedelmező termelését teszik lehetővé. Ott pedig, hol már házi ipari tanfolyamok sikerrel tartattak, hol tehát kellően képzett munkások állnak rendelkezésre, s ipari termékeik tömeges kereslete biztosítva van, a tömeges termelést lehetővé tevő gépek ingyenes adományozása iránt is javaslat tehető. A kosárfűz termesztése. Mióta a gyümölcsszállitásnak évröl-évre nagyobb a forgalma, igen czélszerü és hasznos dolog a kosárfüz termesztésével foglalkozni, még olyan helyeken is, ahol nincsenek kosárfonók, mert a kosárfüzre távolabbról is akad vevő, kivált a mai napokban, mikor nem terme lünk még a kosárfüzböl annyit, amennyire szükségünk van. Ámbár a kosárfűznek nincsenek nagy igényei a föld iránt, rosszul számit az, aki valami haszontalan földet juttat neki. üovány talajban sovány a termés. Legjobban szereti a fűz a nyirkos agyagot; de azt ne higyjük, hogy minél vizesebb a talaj, annál inkább kedvére van. Ép úgy nem szereti, ha homokos földbe ültetik. Á szárazság még nagyobb ellensége mint a viz. A kosárfüz termesztésének még az az előnye is van, hogy a vele járó munka olyan időszakra esik, mikor a mezei munka szünetel, vagy nem sürgős. A füzesnek szánt helyet 30—40 czenti- méternyire meg kell forgatni; jobb ha őszszel teszszük, mint tavaszkor. Mélyebbre a forgatással csak akkor ereszkedhetünk, ha az alsó talaj jobb a felsőnél. Az ültetésre, melynek ideje február végére, márcziusra esik, egy-két éves vesszőket használunk, melyeket 30 czentiméter hosszú darabokra vágunk és fél méteres sorokban egymástól 20—25 czentimóternyire rézsutosan dugdos- suk el a földbe, annyira, hogy csak két-bárom czentiméternyire álljanak ki abból. Ha a föld nem volna elég omlós, vékony fácskával lyukakat fúrjunk és a földet nyomjuk rá a füzvesz- szőre, hogy jól fedje, különben kiszárad, vagy a penész fogja meg, amiben szintén elpusztul. A soros ültetés és kellő távolság a füzes rendes megmunkálása, használása czéljából szükséges. A füzest, különösen az első évben, kapa alatt kell tartani, hogy a gyom ki ne verje és ha szükséges, meg is kell a töveket öntözni, Termés, ha nem is nagy, már az első évben is van; le is kell azt vágni, mert annál dusabban fognak hajtani a tövek. De a vágást ne bízzuk holmi értelmetlen gyerkőczökre, mert elronthatják a telepet. A vesszőszedés ideje akkor van, mikor a fákban a nedvkeringés szünetel, vagyis a tél elejétől utoljáig. Vágására éles kerti olló vagy kés való. A kosárfűznek több fajtája van. A leg- hálásabb a közönséges kosárfüz, a zöldfonatok- l'oz. A mandula- és a biborfüz vékony, hajlékony vesszői a finom fonásokra alkalmasak. A kecskefűz az abroncsok készítésére jó. A jól gondozott telep 30 évig, sőt tovább is megtartja termőképességét, kivált ha olykor meg is trágyázzuk és a gyomtól tisztán tartjuk. A haszon a föld jóságától, a miveléstől, az időjárástól és az ártól függ, úgy mint egyéb terményeknél is. De azért olyan tisztességes jövedelmet hoz, hogy nagyon is érdemes vele foglalkozni, kivált most, mikor a kosárnak való fűzben nem túltermelés, hanem nagy hiány van. Annyit sem termesztünk, ami magunknak kell, pedig külföldre is lehet szállítani. A házi állatok sózása. A házi állatok sózásánál elsősorban tekintettel kell lennünk az állat korára, mert ugyanazon nemű állatnál legtöbb sót kívánnak a fiatalok és vének, legkevesebbet pedig a középkorúak. Másodsorban tekintettel kell lennünk az állat haszonczóljára, mert pl. a munkára használt, tehát sokat mozgó, valamint a legelőre járó jószágnak kevesebb só kell, mint a hízóba fogott jószágnak. De legnagyobb befolyást gyakorol a sózás mennyiségére a takarmány minősége, mert némely takarmányban úgy is elegendő só van; ha tehát ilyennel tartjuk a jószágot, akkor külön sózásra alig van szükség, mig más takarmányfólék sótartalomban nagyon szegények. Sóban gazdagok a jó réti here és luczerna széna; az ily takarmánynyal tartott állatoknak tehát nincs is külön sózára szükségük ; megjegyezzük azonban, hogy a magas fekvésű kaszálókról lekerült széna sóban rendesen szegény, s csakis a szikes természetű talajokon termett takarmány felől lehetünk teljesen biztosak, hogy sótartalma nagy. Azok a takarmányok, melyek mellett a sózás okvetlenül szükséges: a burgonya, répa, csicsóka, a szemes eleség és a szeszgyárak mos- lékai, valamint a tengeriszár, szalma és polyva, de nem nélkülözhető a só a hitványabb minőségű Ízetlen vagy némileg romlott takarmány javításánál sem, már csak azért is, mert igy az állat sokkal szívesebben eszi és könnyebben emészti meg. Legtöbb sót kíván testi nagysá-
