Gazdák Lapja, 1903. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1903-07-17 / 29. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 29. szám. mekei ássák meg hovahamarább azon közös sirt, mely a löldbirtokos osztálynak temetőül szolgáland. Csak nem régen mulattam rá azon veszélyre, mely a gazdaközönség érdekét a legilletékesebb helyen nemcsak védelembe nem veszi, de sőt ennek világos kárára a börze spekulál zió folytatását nyíltan előtérbe helyezte. És ugyanekkor hány képviselő gyermeke akadt e nemzetnek, aki a gazdák érdekében szavát felemelte ? Egyetlen egy sem! Már pedig ez nem jól van igy, mert mikor érezzük, hogy a fenyegető veszély minduntalan azon helyről jön, hol védelmet kellene találnunk, akkor ezen veszély elhárításáról épen azok volnának hivatva gondoskodni, kik a nép, a kis és nagy gazda, a magyar birtokos közönség bizalmából jutnak azon helyre, hol a védelem legértékesebben érvényesíthető. Ezt pedig meg kell jegyeznünk mert a gazdaközönségnek nemcsak jogában, de kötelességében is áll ma már ellenőrizni minden oly ténykedést, mely saját érdekkörét érinti. Ezen érdekkör pedig nagyon érintve van a szerb kereskedelmi szerződéssel, mely most julius hó folyamán lenne felmondandó. Mi fog ezzel történni? Avagy a képviselő urak — saját gyermekeink - nem bírnának erről és arról tudomással, hogy a mi gazdasági létérdekünket leginkább az Aldunáról fenyegetik, ahonnét az eddigi 75 krajczáros vám mellett árasztották el gabona piaczunkat s tették tönkre a magyar gabona árát és hitelét? De hát a spekuláczió mindezzel vajmi keveset törődik, a fő az, hogy minél nagyobb legyen a nyereség, ennek pedig a természetes következménye az, hogy amig a csekély vámmal és még csekélyebb előállítási költséggel produkált idegen termény olcsóbban szerezhető be, addig a magyar termelők produktumaikat vagy épen nem értékesíthetik, vagy kénytelenek, attól az idegen olcsóbb terményár paritásával megválva, aránytalan veszteséggel túladni. Mindezt azonban a magyar gazdaközönség nem nagyon fogja lelkére venni, mert mi nem nagyon törődünk azzal, hogy terményünk mázsájáért 50—80 fillérrel kevesebbet kapunk, hiszen az üzéreknek is csak élni kell; azután mit tartozik az reánk, hogy minden termelő. nél ugyanezen eset áll elő? Elég gavallérok és gazdagok vagyunk, hogy nehány fillérre oda se hederitsünk és csak akkor nézünk nagyot, midőn tudomására jutunk annak, hogy hasonló nemtörődömséggel a gazdaközönség zsebéből évenkint 50 — 60 milliócskát hagyunk ekként az üzérek zsebébe vándorolni. Azonban miután ily óriási veszteség nem egyeseket ér, a faji érzet és összetartás pedig előttünk ismeretlen fogalom; természetes, hogy maradunk a régiben ! Tehát: Igenis, nem leszünk! Rustikus. Téli gazdasági előadások és háziipari tanfolyamok. A földmiv. miniszter úr felhivta Gazdasági Egyesületünket, hogy a fenti czimre vonatkozó részletes tervét ó* költségelőirányzatát f. évi szeptember hó ]-ig terjeszs^e fel. Nem akar a Gazdasági Egyesület ebben a községek specziális igényei elöl elzárkózni, azért ez utón hívja fel vármegyénk községeit, különösen pedig a jegyző, tanító és lelkész urak figyelmét erre s felkéri, hogy propoziczióikat részletes tervezettel és költségelőirányzattal együtt legkésőbb augusztus hó 15 ig a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalához beterjeszteni szíveskedjenek. A tervezetben jelzendő a tanfolyam vagy előadások czélszerü ideje és tartama, helye, a felügyelő, a tanfolyam mester, illetve előadó neve, a tervezett előadások tárgya, vagy házi- ipar neme. A költségvetés mindenesetre a legszigorúbb takarékosság alapján állítandó össze, ép ezért reményű a Gazdasági Egyesület, hogy e végett helyiség, fűtés, világítás stb. hozzájárulásával egyes községek e fontos ügynek áldozatot is fognak hozni. Annál is inkább szükséges ez, minthogy a rendelkezésre álló költség korlátolt, s igy inkább több tanfolyam létesítése érdekében a költségesebb tervezetek esetleg figyelembe vehetők nem lesznek. A tervezetek megállapításánál figyelembe veendők még a következők: A gazdasági váador előadások megtartásánál a magyar gazdaközönsóg ügybuzgalmára, kezdettől fogva mutatkozó meleg érdeklődésére és áldozatkészségére számítva reméljük, hogy a gazdasági vándor előadások egyes községekben az azon vidéken lakó tanítók és képzett gazdák bevonásával külön költség nélkül is tarthatók lesznek. Szöllészeti és méhészeti előadások megtartására csak a kerületi szöllészeti és borászati felügyelő, illetve kerületi méhészeti vándortanitó szólítható fel.
