Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1641. év: 237–311. sorszám
1641. Reges^ták 237 — 31 1. sorszám Az alperes tudományt tesz arról, hogy a felperes ügyvédje a törvény színe előtt maga megvallotta volna, hogy Kecskeméti Szűcs (Kechkemethy Szúch) Györgyöt és Kapra Pétert tanúként fogta volna. Ebben a felperesnek egyetértőnek kellett volna lennie, és a bírót meg kellett volna keresnie, hogy őket bírákként e perben ne vegyék maguk közé. Mindezek miatt a felperes mind korábban, mind most megbírálta őket, ők tanúk nem lehetnek. Végzés: Az ügyvédek érveléséből kitűnik az alperes tagadása. Azok a tanúk, akikkel szemben kifogások merültek fel, ők a törvényszékben korábban sem ültek, ez a bíró elismeréséből kitűnik, és őket most is kiküldte a bíró. Ezért az ő vallomásaikat be lehet számítani. A többi tanú neve és állapota az alperes által idézett törvényhely szerint is elegendőképpen van megírva. Ezért az ő vallomásaikat is elfogadják. Mindezen tanúk vallomásainak beszámításával kirajzolódik a felperes keresete, tudni illik az, hogy a címereslevél az alpereshez, mint gyámhoz került, <a néhai Nyíró (Nireó) Szűcs Bene- dekné>87 adta át. Ezért az alperes köteles az armális levelet előadni, amennyiben ezt nem tenné, úgy [a Hármaskönyv] I. rész 123. címe alapján ítéletet fog nyerni. A felperes az ítéletlevelet kérte. — Az alperes tiltakozik a végzés miatt, fellebbezni kíván. — Végzés: tétessék át. 298. (VIII. 130-132.) Felvétetett Katalin asszony (honesta foemina), Szíjártó (Szyarto) György (providus) felesége mint felperes pere Katalin asszony (honesta foemina), a néhai Bodo János özvegye mint alperes, korábbi felperes ellen. A felperes ügyvédje, Kris Mihály, tiltakozva a győri prépost úr által kiadott perújítást hozza, és tudománytétellel erre hivatkozva mondja: minthogy a néhai Piroska asz- szony, Horvát (Horuat) János akkori özvegye, mind ingó, mind ingatlan javairól végrendelkezett, e végrendeletben minden ingó és ingatlan javait Szíjártó Gergelynek, mint vejének hagyta. Erről a végrendeletet most beadja, és kívánja a végrendelet megvitatását és azt, hogy ez az illetékse bírái elé kerülhessen. Az alperes, a korábbi felperes ügyvédje ugyanaz, aki korábban, a panaszos perújítás melletti felelete miatt tiltakozott, ugyanis az alperes a perújításnak elegendő indokát nem adta. Mert ha a végrendeletben a keresetben megnevezett adósságról semmiféle emlékezetet sem tett volna a megnevezett Piroska asszony, a mostani alperes, a korábbi felperes adott időpontban kész bizonyítani, hogy midőn az 50 tallér adósságot Piroska asszonytól kérte, ő azt felelte, „mit tes% vele siegln nene”, ott is hiába állna, ő pedig évente a kamatait rendszeresen megfizeti, és ha kell, a jövendőben az 50 tallért is. Ha szükséges, bebizonyítja, hogy itt, a győri vásárban, a mostani alperes asszony két ökrét 28 tallérért adta el, és azt is annak a Piroska asszonynak adta a kezéhez, és azután úgy nőtt az összeg 50 tallérra. Minderről a mostani alperes asszony is kész saját eskütételét megtenni. Amiért pedig a beadott végrendelettel nem küzdhet a mostani alperes keresetének, az, hogy a nemes szentszéki törvény nem szokott adóssági ügyekben ítélni. A mostani alperes asszony be tudja bizonyítani a keresete szerinti adósságot, és egyéb in87 Sor fölötti pontosítás. 126
