Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1641. év: 237–311. sorszám
1641. Reges^ták 237 — 31 1. sorszám Végzés: A felperes a régi szokás és a korábbi végzés szerint állítson kezest. A prépost úr is a parancslevelét a város régi szokásához igazíthatná. Egyébiránt ítélkezni fognak ügyében. A felperes tiltakozik ezen végzés miatt, Farkas Andrást, ezen szék jegyzőjét kezesként állítja, és magának fenntartja az ez ügybeni fellebbezést. Azt kívánja, hogy az alperes feleljen meg a keresetére, amennyiben nem, úgy ítélethozatalt vár. Az alperes tudománytétellel azt mondja, az idézésnek le kell szállnia, ugyanis azt kb. tíz órakor hajtották végre, amikor az emberek inkább nyugodalomra térnek, semmint a törvénykedésre készülnek. így a fenti időpontban végrehajtott idézés mind a törvény szerint, mind a közönséges gyakorlat szerint le kell, hogy szálljon. A felperes helytelennek mondja az alperes kifogásait. Emellett [a Hármaskönyv] III. rész 20. címe tettenérés esetén azt írja, szabad mind a nemest, mind a nem nemest akárkinek megfogni, és akkor idézni is szabad, ami olyan, mint egy megfogás a cselekedet idején és helyén. Ez az idézés is hasonlóképpen történt. Ezen kívül a felperes nem kényszerítette az idéző esküdtet arra, hogy milyen időpontban, mikor idézzen. Ha alkalmatlannak találta az időt, úgy azt ő ítélte meg annak. És hogy nyugodalomra készült volna abban az időben, az a keresetből világosan kitűnik, hogy akkor az alperes éppen vacsorához kívánt látni. így a kifogás elvetését, törvény szolgáltatását kéri. Az alperes szerint az ő kívánsága és vitatása helyes, mert e széken mindenkor szokásban volt a másolat kikérését követően kezest kérni, azt követően az egyéb kifogások felett perlekedni, amit az alperes meg is cselekedett. Ünnepélyes tiltakozással mondja, a kezes állítása után szabadjon néki mindennel élni mindaddig, amíg a per érdeme tárgyában perlekednek. A fent megírt okból azt kéri, mint korábban. 296. (VIII. 126.) Horvát Mártonná és Rubesics Radolj kapitány házastársa, Maruska asszony [a bírák elé jőve] a következőket vallották: Horvát Mihályné jó lelkiismerete szerint azt vallotta, Radoljnak semmivel sem adósa, hanem szabadon és jó akaratából ad Maruska asszonynak. A másik fél is [t. i. Radolj kapitány házastársa, Maruska asz- szony] Horvát Mártonná számára felszabadította a Torkos Péternél megtartóztatott 100 tallérját. Ezt követően sem maga, sem örökösei semmit sem kereshetnek Horvát Mártonnén. 1641. november 8. (feria sexta proximo post festum Beati Emeriá dominis) A polgári törvényszékben az alább megírt ítéletek kerültek sorra. 297. (VIII. 127-130.) Felvétetett Csatári (Chatari) Katalin asszony (honesta mulier) felperes pere Bolla Miklós alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz az ügyvéd, a tiltakozást követően mondja: minthogy a felperes asszony a beadott tanúvallomásokkal elégségesen bizonyította keresetét, sőt, a bírák közül bárki hiteles megismerést is tehet a kereset egyik részéről, ezért a felperes asszony azt kívánja, hogy az alperes a keresetben megnevezett címereslevelet 124
