Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1641. év: 237–311. sorszám
1641. év 93-132. oldal adja elő. Amennyiben elő nem adhatná, a Hármaskönyv II. rész 34. címe szerint ítéletet kér. Az alperes képviseletében ugyanaz, aki korábban, tudománytétellel a felperes keresetére azt feleli, a felperes első tanújának a vallomása e perben semmit sem ér, ugyanis az ország törvénye nyilvánvalóan azt tartja, hogy senki egy és ugyanazon perben tanú és bíró nem lehet, ahogy ez a Hármaskönyvben is áll. Minthogy a felperes a megnevezett nemes tanút e jelen per vitatására most is „leültette”, azért azt kívánja, amit föntebb mondott. A második tanú helyzete hasonló, minthogy e per folyásában ez a személy is mindenkor bíró volt. Egyébiránt az más, hogy ő csak vallomásában hallomást mondana, aminek [a Hármaskönyv] II. rész 27. címe szerint nincs helye. A harmadik tanút nem szabad elfogadni, minthogy nem írták fel, hogy milyen állapotú személy, őt a fent idézett cím alapján méltán el lehet vetni. A negyedik tanút sem szabad a törvényszéknek elfogadnia, hisz minden tanú kereszt és vezetéknevét részletesen le kell írni, e negyedik tanúnak pedig a keresztneve nincs leírva. A fent megnevezett törvényhely szerint már kisebb dolgokért is el szokták vetni a tanúkat, így ilyen nagy hiányosságnál ez annál inkább megtörténik. Az ötödik tanú semmi fontosat sem vall. A hatodik szintén. A hetedik tanú noha azt vallaná, hogy valami címeres levelet látott volna, de azt nem vallja, amit a felperes követel. Mecséri (Mecheri) Pálnét is el kell vetni, mert a citált cím szerint nincs megírva, hogy ő miiven állapotban (státusban) lenne. A második állapota is hasonló és csak hallomást mondott. Csikós (Chikos) Gergelyné vallomása a felperes keresetének egy pontjával sem egyezik, hisz ott ő nyilvánvalóan azt mondaná, hogy semmiféle armális levelet nem látott volna. A második tanú noha azt vallaná, hogy valami armális levelet látott volna, de ebből az úgymond látásból az semmiképpen nem következik, amit a felperes követel, azaz [a címereslevelet] az alperes vette volna a kezéhez. Egyébként is ily’ nagy dologban a törvény előtt egy tanú vallomásának még nem adható hely. Mindezért az alperes azt kívánja, a felperes a méltatlan kereset és a rajta esett gyalázat miatt a méltadanság büntetésében marasztaltassék el. Ami a néhai Nyíró (Nireó) Szűcs Márton azon ládájában volt, azt éppen és fogyatkozás nélkül az alperestől elvitte. Minthogy az aleperesnek igaz címereslevelét a becsületes és nemes széken igaznak és helyesnek találták, ahogy az a jegyzőkönyvből is kitűnik, az alperes ezért a fentiek szerint méltatlanság miatti elmarasztalást kér. A felperes ültakozva mondja: az alperes kifogásai helytelenek a felperes által beadott tanúbizonyítással, a tanúkkal szemben. Az első tanú, Farkas János uram a törvénykezésben bíró nem volt. Szűcs György és Szűcs Péter urakat pedig a felperes időben tanúként megnevezte, és ha szintén a törvényszékben ültek is volna, minthogy még eddig csak közbevetőleges végzések történtek, és most megy a per érdemére a tárgyalás, ők pedig ehhez semmiféle szavazatot (voksot) nem adtak, személyük érdemben elfogadásra kerülhet. Török (Teoreok) Farkas is látta az alperesnél a címereslevelet. Szűcs Benedekné fiának, Mártonnak a napa és özvegyének vallomása is igen helyes, mivel Márton szájából hallottak a címereslevélről, és minthogy Csikós (Czikos) Gergelyné, de főképpen Sellei (Selhej) Szabó János özvegye igen világosan vallottak a kereset szerint. Minthogy a tanúk mind kereszt, mind vezetékneve kellő részletességgel megírásra került, azért azt kívánja, amit föntebb. 125
